Sony - Ericsson

Ha 2000. márciusában a Philips új-mexikói chip gyárában nem üt ki tűz, ami beszennyezte a steril üzemet, ma nem létezne Sony-Ericsson nevű vállalat. Kövessük végig a nagy múltú svéd távközlési cég és a japán szórakoztató ipari óriás történetét. 1945 végén, miután vége lett a második világháborúnak, Ibuka Masaru rádiójavító műhelyt nyitott egy bomba-sérült áruház épületében Tokióban. Egy évvel később csatlakozott hozzá Akio Morita. A cég neve Tokió Cusin Kogjó lett. Annyira a nulláról indultak, hogy a napi élelem megszerzése is gondot jelentett. Az első termékük egy rövidhullámú rádió volt. A második Japán első szalagos magnója, de ehhez már befektetőt kellett találniuk, ami nem volt könnyű. Nem nagyon hitték el a bankárok, hogy lesz kereslet az újdonságra, de végül sikerrel jártak. Ez az epizód nagyon jellegzetes, és többször ismétlődött: kitaláltak valami újat, amiben senki nem hitt, aztán sikerre vitték.

Az 50-es évek elején Morita az USA-ban gyűjtött tapasztalatot. Egyrészt hazavitte a tranzisztor licencét, másrészt rájött, hogy a vállalat sikeréhez új névre lesz szükség. Bár a tranzisztort a Bell Labs fejlesztette ki, az amerikaiak először nem gondoltak széleskörű alkalmazásra. Főleg katonai fejlesztésekben alkalmazták. Akio volt az, aki üzletileg sikeressé tette. 1955-ben került a boltok polcaira az első tranzisztoros rádió, a TR-55, ami máris sikert aratott, de az ugyanabban az évben megjelent TR-72 hozta el a világsikert. Japánon kívül Kanadában, Ausztráliában, Hollandiában és Németországban is nagyon kelendő volt. Az USA-ban a TR-63-as terjedt el.

A névválasztásról így nyilatkozott Akio: "Úgy éreztem, cégünknek csak akkor van esélye az elismerésre, ha valami ötletes névvel hozakodunk elő. A névnek kettős célt kellett szolgálnia: a cégnek és a márkanévnek is ugyanannak kell lennie. Így nem kell majd dupla hirdetési költséget fizetnünk azért, hogy mind a kettőt jól ismerjék."

Sokat gondolkodtak a néven, több ötletük is volt, de ezek vagy már foglalt nevek voltak, vagy a nyugati féltekén nehezen kiejthetők lettek volna. A Sony elnevezés nyert végül is. Ez hangzásában hasonlít a sound-ra, és Amerikában elterjedten használták „fiam” jelentéssel is. A név már rajta volt a TR-55-ön is, de a cég hivatalosan csak 1958. januárjában vette fel.

Akio a szórakoztató elektronikában tevékenykedett. Mindig azon gondolkodott, mire lenne igénye a fiataloknak. Mivel őt nevezik a Walkman atyjának, ennek a világsikerű terméknek a születését illik leírni egy Sonyról szóló cikkben. Akio így emlékszik erre:

"A WALKMAN ötlete akkor öltött alakot, amikor Ibuka egy szép napon bejött az irodámba egyik hordozható sztereó magnónkkal meg egy szabványos fejhallgatóval. Kedvetlennek látszott, és panaszkodott, hogy milyen súlyos ez a rendszer. Megkérdeztem, min töri a fejét, és akkor elmagyarázta:

- Szeretek zenét hallgatni, de nem akarok másokat zavarni. Nem ülhetek egész nap a sztereó készülékem mellett. Az én megoldásom az, hogy magammal viszem a zenét. De ez a jószág túlságosan nehéz.

Ibuka panasza akcióra indított. Kiadtam az utasítást a mérnökeinknek, hogy egyik megbízható, kicsiny kazettás magnótípusunkból, a Pressmanből dobják ki a felvevő áramkört és a hangszórót, és tegyenek be a helyükre egy sztereóerősítőt. Körvonalaztam a többi általam megkívánt részletet is, melyek közt ott volt a pehelykönnyű fejhallgató. Mint kiderült, az egész WALKMAN- tervnek ez lett az egyik legnehezebb része.

A tervezés során mindenki csak keserítette az életemet. Úgy tűnt, senkinek sem tetszik az ötlet. Egyik gyártmánytervezési értekezletünkön az egyik mérnököm azt mondta:

-Jó ötletnek hangzik, de vajon meg fogják-e vásárolni az emberek, ha egyszer nem tud fölvenni? Én nem hiszem.

- Milliók vásároltak a kocsijukba sztereót - mondtam -, amelyik nem tud fölvenni, és szerintem ezt a masinát is milliószámra fogják vásárolni.

Nyíltan senki nem nevetett ki, de még a saját konstruktőrcsapatomat sem tudtam igazán meggyőzni, bár, ha vonakodva is, azért csinálták. Még az eladási árát is úgy szabtam meg, hogy alkalmazkodjon a fiatalok pénztárcájához, mégpedig jóval azelőtt, hogy az első készüléket elkészítettük.

Rövid idő múlva megkaptam az első kísérleti példányt az új, miniatűr fejhallgatóval, és el voltam ragadtatva, hogy milyen kicsinyek a méretei, és a fejhallgatója milyen kitűnő hangminőséget produkál. Sietve vittem haza az első WALKMANT, és különböző zenéket próbáltam ki rajta otthon, amikor észrevettem, hogy kísérletezgetésem bosszantja a feleségemet - úgy érezte, ő ebből ki van zárva. Na jó, döntöttem el, meg kell oldanunk, hogy két fejhallgatót lehessen csatlakoztatni hozzá. Következő héten meg is kaptam a termelésfejlesztési csoporttól egy másik modellt, amelyen már két fejhallgató kimenet volt.

Azt hittem, fantasztikus cikket állítottunk elő, és teli voltam lelkesedéssel, ám a marketingeseink csöppet sem lelkesedtek, azt mondták, hogy nem lehet majd eladni. Eléggé zavart, hogy én ilyen izgalomba jövök egy termék miatt, amit a többiek túlnyomó része bukásnak tart. De annyira bíztam a termék életképességében, hogy azt mondtam, vállalom a személyes felelősséget a programért. Soha nem volt okom ezt megbánni. Az ötlet gyökeret vert, és a WALKMAN kezdettől fogva óriási sikernek bizonyult."

A Sony a szórakoztató ipar minden jelentős újdonságának születésénél közreműködött:

1968 - Trinitron katódsugárcső. Később a számítógép monitorok készültek ezekkel.

1975 - Betamax video felvételi formátum. Végül a VHS terjedt el, de a profi stúdiók még ma is ezt alkalmazzák.

1979 - A Walkman születése, a fenti történet ideje.

1981 - Elektronikus fényképezőgép.

1982 - a CD kidolgozása (a Philips- szel közösen), a 3,5”-es floppy lemez.

1983 - videókamera.

1984 - Discman, a Walkman továbbfejlesztése.

1985 - Video8 szabvány.

1987 - DAT (digitális audio kazetta).

1988 - Magneto-optikai lemezek.

A 90-es években kísérleteznek a CD továbbfejlesztésén. Kidolgozzák a Dolby Digital szabvány ellensúlyaként a saját SDDS szabványukat (a fő különbség, hogy a Dolby 5+1 csatornás, az övéké 7+1-es.). Megjelenik a Memory Stick, egy flash memória kártya, amely fényképezőgépekben és zenelejátszókban használható. Ekkor indult a PlayStation (video játék konzol), amelyből a Play Station2 lett a legsikeresebb.

A 21. században a legismertebb újításuk talán a BluRay lemez.

A Sony közben globális vállalatbirodalommá fejlődött 160000 alkalmazottal. Részei a Sony Electronics (USA), a Sony Pictures Entertainment, Sony Computer Entertainment, Sony Financial Holdings, Sony Life Insurance, Sony Bank (csak Japánban), és a Sony-Ericsson. Az utóbbi 2001-ig nem létezett, de létezett a Sonynak egy pici mobiltelefonokat gyártó részlege. Ez ugyan veszteséges volt, de fenntartották, hátha egyszer ebbe az irányba növekszik majd a cég.

Az Ericsson:

eredeti szakmája hangszerkészítő volt, de mindig is a telefonok vonzották. Először a Telegrafverket nevű cégnél dolgozott, majd 30 évesen, 1876-ban barátjával, Carl Johan Anderssonnal távíró szervizt alapítottak. 1878-ban készítették és adták el az első saját telefonkészüléküket. Ericsson tanulmányozta a már létező Bell és Siemens telefonokat, és olyan telefonok készítését kezdte el, amelyek minősége legalább olyan volt, mint ezeké, de a dizájn sokkal különlegesebb. Itt vette hasznát hangszerkészítői tudásának. Az ekkor készült telefonok a mai gyűjtők nagy kedvencei.

Nemsokára kapcsolótáblákat is gyártottak. A kereslet olyan nagy volt, hogy néhány kiegészítő gyártását más cégekkel végeztették. 1884-ben egy Anton Aven nevű svéd technikus állt elő azzal az ötlettel, hogy a fülhallgatót és a mikrofont egybe lehetne építeni, és akkor a telefonáló egyik keze szabad lenne beszélgetés közben. Ericsson rögtön alkalmazta az újítást. Az első ilyen telefonjait úgy hívták: Tacskó.

1886: Az Ericsson kapcsolótáblákkal felszerelt stockholmi telefontársaság 3164 előfizetővel első volt a világon. A Bell Companynek ekkor 1655 előfizetője volt.

Az 1890-es évek a nemzetközi terjeszkedés évei voltak. A két legnagyobb üzleti partner ekkor Nagy-Britannia, és Oroszország, ahol gyárakat is építtettek. A két ország közül az egyik nagyon jó, a másik nagyon rossz választásnak bizonyult. A briteken keresztül megnyílt az út az ausztrál és új-zélandi terjeszkedés felé, Oroszországban viszont a forradalom után minden létesítmény elveszett (bár előtte 1916-ban a világ akkori legnagyobb, 60000 vonalas telefonközpontját helyezték üzembe Moszkvában). Az USA nem került az Ericsson piacai közé, mivel teljesen le volt fedve az amerikai cégek által, de Mexikó és Dél-Amerika jó piaca lett az Ericsson termékeknek. A telefonok természetesen ekkor már elvesztették az eredeti egyedi kialakítást, tömegtermékekké váltak. Az alapító 1901-es visszavonulásáig meghódították Dél-Afrikát és Kínát is.

Érdekes, hogy a minden újításra fogékony vállalat 1910-ig nem vett tudomást az automata telefonközpontok létezéséről. Csak amikor már érezhető volt a visszaesés, kezdték el gyártani, 1921-ben. (A képen egy falra szerelhető Ericsson telefon látható 1916-ból.)

A cég többször is jelentősen meggyengült:

• Az első világháború után,
• az oroszországi létesítmények elvesztésekor,
• gátlástalan befektetők pénzügyi támadásai után,
• a nagy gazdasági világválság idején,

de mindig segítette a talpra állást az Ericsson termékek világhírű magas minősége, és a világ távoli részein háborítatlanul működő gyártó kapacitás. Közben a név néhány módosulás után LM Ericssonra változott.

Bár – főleg a Sony-Ericsson kapcsán – mindenkinek a telefonkészülékek jutnak az eszébe a cégről, az LM Ericsson is vállalat-birodalom. Részei:

Hálózati üzletág: End to end hálózatok kiépítése mobil 3G, és vezetékes hálózatoké is. Ez így nagyon egyszerűen hangzik, de nagyon sok mindent tartalmaz. Bázis állomásokat, rádiós hálózati vezérlőket, kapcsoló központokat, stb.

IP gerinc hálózatok: Itt is nagyon szerteágazó a tevékenység, a réz, és optikai kábeleken túl, a kapcsoló eszközökön át, a mikrohullámú összeköttetésekig.

Ericsson Power Moduls: Ez a részleg az áramátalakítók, tápegységek gyártásával foglalkozik.

Ericsson Microwave Systems: Ez a részleg radar rendszerek gyártását és telepítését végezte, de 2006-ban eladták a SAAB-nak, ezzel teljesen kivonultak a katonai megrendelések piacáról. (A képen egy Ericsson radarral felszerelt katonai gép látható.)

Business Unit Multimedia: 2009-ben vezette be az Ericsson a Social Media Portal-t, amely lehetővé teszi, hogy a távközlési szereplők is megjelenjenek a Web 2.0 területén.

Végül a Sony-Ericsson, mely mobiltelefonok, tartozékok, számítógépes kártyák gyártásával, eladásával foglalkozik.

A szövetség:

A két óriás nem zavarta egymás életét. Az Ericsson a kommunikációból élt, a Sony a szórakoztatásból.

Az Ericssonnak, ahogy fentebb is írtam, nem volt szerencséje az USA-ban. A 90-es években azért tett egy újabb próbálkozást a piac meghódítására: a mobiltelefon üzletág szövetséget kötött a General Electric-kel, hogy ismertebbek legyenek a készülékek. A következő lépés az volt, hogy elhatározták, hogy a telefonok chipjeit ezentúl egyetlen forrásból, a Philips új-mexikói gyárából szerzik be. Minden rendben ment a 2000. márciusi tűzig, ami teljesen beszennyezte a steril létesítményt. A Philips azt ígérte, hogy pár héten belül újraindul a termelés, de a pár hétből pár hónap lett, és ez az Ericsson mobiltelefonos üzletágának már a létét fenyegette. Sokan már arra számítottak, hogy a vállalat eladja az üzletágat, de az elnök kijelentette: „A mobiltelefon üzletág az Ericsson alaptevékenységei közé tartozik. A többi üzletág sem lenne sikeres e nélkül.”.

Az új vállalat születése:

Ahogy már fentebb írtam, a Sonynak is volt mobiltelefon üzletága, ami világszinten egyáltalán nem volt jelentős, és veszteséges is volt, de a Sony fenntartotta, egy esetleges ilyen irányú későbbi fejlődés magjaként. 2001. tavaszán jelentették be, hogy a két cég tárgyalásokat folytat, és augusztusban már meg is született a megállapodás. 3500 dolgozóval létrehozták a Sony-Ericssont, tisztán mobiltelefon gyártásra, de úgy, hogy a készülékek a Sony fejlesztéseit is tartalmazzák majd. Feltétel volt, hogy a saját mobil készülékek gyártását mindkét cég beszünteti. A központ Hammersmithben lett, Londonban. Kutató központjaik Svédországon és Japánon kívül Angliában, Indiában, Kínában, Németországban és az USA-ban vannak.

Nehéz kezdet:

A 2002-es évre már nyereséget terveztek, de ez az év végig veszteséges volt. Odáig jutottak, hogy az LM Ericsson már feladta volna a próbálkozást, de a Sony kitartott. 2003-ban úgy határoztak, hogy egy tőkeinjekcióval, és a legújabb fejlesztések piacra dobásával fordítanak az eddigi trenden. Ekkor végre, 2003 végén már nyereséges negyedévet zártak. Itt feltétlenül meg kell említeni, hogy 2001-ben az összes távközlési cégre kiterjedő válság söpört végig. Minden távközlési cég dollármilliókban mérte a veszteségét, és tízezer főkben jelentették be a leépítéseket. Tulajdonképpen a 2003-as dátum, amikor végre nyereség termelődött a Sony-Ericssonnál, ennek a válságnak a végét is jelezte.

Új fejlesztések:

A nyereségért való küzdelem új fejlesztéseket kényszerített ki a Sony-Ericssontól. A 2003-ban megjelent P800, és az ezt követő P900 (balra) nagyon népszerűeknek bizonyultak. Az ekkor legjobb operációs rendszert gyártó Symbiantól ugyanis megvették az UIQ részleget, amivel a fenti két telefon okos-telefonná lépett elő.

Népszerűek voltak a W, a C, és K sorozatok is. A W (Walkman) sorozat a zenelejátszási szolgáltatást erősítette, 30 órányi zenét tudott lejátszani. A C és K sorozat a Cyber shot márkát jelentették, ezeknél a fényképezést, a kamerázást fejlesztették tökélyre.

Kevésbé ismert a Bravia sorozat, amelyet csak Japánban hoztak forgalomba, amellyel nézhetőek a felszíni sugárzású TV műsorok is (jobbra lent).

Az XPERIA modellek erős hardverén először Windows Mobile, a 10-es készüléktől kezdve Android operációs rendszerek futnak.

Mindezek a fejlesztések a világ negyedik legnagyobb mobiltelefon gyártójává tették a vállalatot a Nokia, a Samsung, és az LG után. 2004 és 2007 között óriási fejlődést produkáltak. Az eladott telefonok száma évente másfélszeresére nőtt. 2008 és 2009 nagyon rossz évek voltak, és idáig még folytatódott a veszteséges működés. Kilábalást a jelentős költségcsökkentési csomag, illetve az új fejlesztések, a Satio, Aino és Yari hozhatnak. Az elnök valószínűleg bízik az újabb fordulatban.