Az Internet története

A nyolcvanas években Nyugat-Európából olyan jóslatok jutottak el hozzánk, hogy nemsokára számítógéppel otthonról akár a bevásárlást is el lehet intézni. Nem találkoztam olyan emberrel, aki ezt ne tartotta volna utópiának. Ma többek közt így vettük meg a lányom repülőjegyét…

Az amerikaiak a Szputnyik1 fellövése után a szovjetek űrversenybeli előnyének ellensúlyozására beindították a DARPA programot, amely tartalmazta egy olyan számítógépes hálózat kialakítását, amely néhány részének kiesése esetén is működőképes marad. Ez lett az ARPANET. Ők fejlesztették ki a csomagkapcsolt hálózatot, amely az Internet mai működésének is az alapja.

Csomagkapcsolt hálózat:

Ez egy óriási ötlet. Az elvárás az volt, hogy a hálózatba kötött gépek között akkor is megmaradjon a kommunikáció, ha néhányat támadás ér, és így kiesik a rendszerből.

A hagyományos telefonos kapcsolat nem jó, hiszen a felépített kapcsolaton keresztüli adatfolyam vonalszakadásnál megszakad, és az információ csak újabb vonal kiépítése után továbbítható.

A csomagkapcsolt hálózat alapelve a következő: Az információt kis részekre bontják, és minden rész tartalmazza a címzett számítógép címét, a küldő címét, és azt, hogy az eredeti információnak melyik részét tartalmazza, hogy aztán a címzett össze tudja rakni az eredetit a részekből. A továbbítás általában nem rögtön a címzetthez történik, hanem a csomagok egymástól függetlenül vándorolnak gépről-gépre úgy, hogy ha valamelyik gép felé a kapcsolat túlterhelt, akkor más irányt választ a továbbküldő gép. Ha egy gép kiesik a rendszerből, azt a hálózat úgy látja, hogy túlterhelt, ezért automatikusan kikerüli. Elképzelhető, hogy a szomszéd városba küldött csomag akár Londont is érinti útja során.

A címzett gép gyűjtögeti a csomagokat, amelyek nem biztos, hogy sorban érkeznek meg, de, mivel tartalmazzák a helyüket az információban, a gép sorba tudja rakni őket. Ha egy csomag éppen egy lerobbant gépben van, nem jut tovább, elvész. De akkor a címzett gép kéri a küldőt, hogy a hiányzó csomagot küldje el újra. Amikor az információ teljesen megérkezett, a címzett gép megjeleníti az aktuális kimeneten (képernyő, nyomtató, hangszóró, stb.)

A kísérleti hálózatot 1969-ben hozták létre, és rögtön nőni kezdett, az előnyei ugyanis hamar megmutatkoztak. Az, hogy az információ másodpercek alatt száz kilométerekről megszerezhető, új távlatokat nyitott főleg a tudósok között. Azelőtt egy matematikai levezetés vagy személyes találkozókon, vagy levélben jutott át egyik tudósagyból a másikba. Most egy fájl letöltése volt az egész. Nem véletlen, hogy főleg egyetemek, és kutatóintézetek éltek a lehetőséggel.1983-ban már akkora lett a hálózat, hogy biztonsági okokból kettéválasztották, MILNET néven levált a katonai része, és Internet néven tovább terebélyesedett a polgári rész.

1988 az első Internetes féregvírus terjedésének éve volt. A 80-as évek végén számos országban szerveződtek gerinchálózatok, amelyek főként az eredeti amerikaihoz, de egyre inkább egymáshoz is kapcsolódtak. Ezen a hálózaton nincsen központ, nincs "egy" központi gép. Minden, a hálózatra kötött gép egyszerre fő- és alállomás. Az Internet tehát olyan szerveződése a számítógépeknek és telefonvonalaknak, amelynek bármely pontja képes kapcsolatot teremteni bármely másik pontjával. A valóságban persze néhány tízezer nagy gép nem felhasználó, hanem kizárólag szolgáltató feladatokat lát el, például a kereső szerverek.

Az Internet pár év alatt a világ legnagyobb hálózatává vált, és eddig nem tartozott egyetlen kormány, vagy szervezet irányítása, ellenőrzése alá sem. (Ezt a cikket 2008. június 22-én írom, friss hír, hogy Svédországban a terrorizmus elleni harc jegyében teljesen ellenőrizni akarják az Internetes kommunikációt).

Az eredetileg katonai és szakmai célokra tervezett hálózat gyorsan általános kommunikációs, információtovábbító médiává vált, majd maguktól adódtak az emberi kapcsolatteremtés újabb, sokszor korábban soha nem ismert formái. Az eredetileg elsősorban oktatási intézményekben elérhető hálózatra egyre több intézmény, szervezet, cég kapcsolódott, a szolgáltatást hamarosan a nagyközönségnek is felkínálták. Az elektronikus levelezés (e-mail) forradalmát gyorsan követte a hírcsoportok (newsgroup) forradalma, majd az egyre újabb és sokoldalúbb információkereső- és továbbító eszközök elterjedése, amelyek 1992-ben úgy tűnik, egy "természetes" végponthoz, a WWW-hez (World Wide Web) vezettek: innentől a számítógépekhez nem értő laikusok is könnyedén, minden tanulás nélkül navigálhatnak az Internet óceánján. A WWW az európai részecskefizikai kutatóintézet, a CERN szülötte. Tim Berners-Lee és Robert Cailliau elgondolásai alapján olyan rendszer született, ami a következő tíz évben forradalmasította a kommunikációt. 1998-ra mintegy 300 millióra nőtt a webdokumentumok száma, és a web naponta további másfél millióval bővül. Ehhez természetesen hozzájárultak az ekkorra már magas színvonalú grafikus operációs rendszerek, és Internet böngészők, amelyek leegyszerűsítették a számítógépes munkát. 1996-ban egy MOL által informatikusoknak szervezett konferencián hallottam először a következő mondatot: „Aki nem található meg az Interneten, az nincs is”. Azt hiszem, ez eléggé kifejezi az Internet jelentőségét.

Ma már az Interneten nem csak fájlokat cserélnek, vagy leveleznek az emberek, mint a régi időkben, hanem barangolnak a hálózaton, beszélgetnek, akár videó kapcsolatot is létesíthetnek, vásárolnak, tőzsdéznek, távmunkában dolgoznak, és a távolság nem akadály. Egy londoni cég gond nélkül alkalmazhat indiai adminisztrátort. Erre már nyugodtan alkalmazható a „világfalu” elnevezés.

Nem utópia volt a 80-as évekbeli jóslat, hanem halvány sejtése annak, ami végül megvalósult.