John W. Mauchly

Közzétéve: 2007.06.12.

John W. Mauchly

Audiatur et altera pars! – mondja a svéd, legalábbis a művelt svéd. A trónfosztás után úgy illik, hogy meghallgassuk a másik oldalt is. Miután Neumann és Atanasoff, illetve Berry nézőpontjából már leírtuk, hogyan alakult a számítástechnika története, befejezésképpen lássuk, hogyan vélekedik erről a nagy vesztes. Ehhez hozzátartozik, hogy az USÁ-ban a mai napig is Mauchly-t (Eckert neve általában csak a futottak még kategóriában fordul elő) tekintik a modern számítógép atyjának, és nem csupán a szakma, hanem a nagyközönség is. Az ENIAC ötvenedik születésnapján például nem engedték felszólalni John V. Atanasoff amúgy meghívott (a lelkiismeret – úgy látszik – megszólalt, ha halkan is) fiát, mert féltek, hogy miket fog mondani. Ezen az ünnepségen egyszer hangzott el Neumann János neve, azonban ennek egykori munkatársa, a tavaly elhunyt Hermann Goldstine hiába mondta el, hogy a tárolt program elvét Neumann találta ki, egyszerűen nem vettek tudomást előadásáról. Mauchly története igazi amerikai álom, ennél fogva érinthetetlen és megkérdőjelezhetetlen.

John Mauchly 1907. augusztus 30-án született Cincinattiban, de az ismerős nevű Chevy Chase-ben nőtt fel. Édesapja fizikus volt, a gyermek azonos pályán indult el. 1925-től a kiváló Johns Hopkins egyetemre járt, ahol mérnöki tanulmányait abbahagyva fizikus diplomát szerzett. 1932-ben doktorált ugyane tudományterületen, majd időjárás-előrejelzéssel foglalkozott. Itt a hatalmas tömegben beérkező adatok inspirálták, hogy munkája megkönnyítésére analóg számítógépekkel kezdjen foglalkozni. 1940-ben az Ursinus College-ben tanított, és itt kezdett el foglalkozni az elektronikus számítógépekkel – illetve egyelőre még csak azzal, hogy egyáltalán hogyan lehetne ilyent építeni. A „levegőben levő dolgok” sorsa, hogy mindenki foglalkozik velük. Sajnos Mauchly életrajzaiban (utána lehet keresni folyóiratokban, egyetemi és múzeumi honlapokon) általában maszatolás folyik a 40-es évek bemutatásánál, ugyanis még megemlíteni is elfelejtik, hogy Mauchly találkozott az őt jól ismerő Atanasoffal, sőt, Mauchly tanúvallomásban is megvallotta, hogy az egy hét alatt szinte csak a számítógépekről beszélgettek, és látta is valamiféle működés közben a gépet. Sőt, a leírásából másolatot is akart készíteni, amit Atanasoffék természetesen nem engedtek meg. Sőt, 1941. szeptember 30-án levelet írt Atanasoffnak, hogy ellenére lenne-e, ha az ABC-nek bizonyos elemeit és Atanasoff ötleteit felhasználná saját számítógépe megépítéséhez. (Idézzük az ominózus mondatot: "A number of different ideas have come to me recently about computing circuits--some of which are more or less hybrids, combining your methods with other things, and some of which are nothing like your machine. The question in my mind is this: Is there any objection, from your point of view, to my building some sort of computer which incorporates some of the features of your machine?")

A kitérő után vissza a fősodorhoz: az ENIAC, az első általános célú, vagyis programozható számítógép végül is igen hosszú idő után, 1946 februárban elkészült. Miután kibontották a falat abban az épületben, ahol állt, a lyukon át elvitték Aberdeenbe, ahol felhasználták az atombomba építéséhez, időjárás-előrejelzések számításához, röppálya-számításokhoz, stb. stb. Mauchly az ENIAC megtervezése alatt és után továbbra is Neumann Jánossal együtt dolgozott, ekkor már az EDVAC létrehozásán. A tárolt program kitalálásához Mauchly-nak nem sok köze volt, az ezt leíró tanulmány teljes egészében Neumann műve, és elég nehéz elképzelni, hogy legszorosabb munkatársa ne tudta volna, kollégája milyen publikációt készít, és ne vetette volna fel társzerzőként magát. Mauchly azonban szeretett volna minél több pénzt kinyerni az új találmányból, ezért igen megneheztelt Neumannra, amikor annak korszakalkotó írása után gombamód szaporodtak a Neumann-elvű számítógépek USA szerte, mivel sok egyetem és laboratórium építette meg az EDVAC-ot. Mauchly egyébként érdekes módon saját (?) gépének, az ENIAC-nak szabadalmával nem sietett, saját bevallása szerint azért, mert nem pénzforrást akart nyitni magának a géppel. 1947-ben készült el a szabadalmi kérvény, de valamiért még akkor sem nyújtották be a hivatalba, hanem csak 1964-ben kaptak szabadalmat.

Az EDVAC megépítése után Mauchly az Electronic Control Company (ECC) nevű cégnél dolgozott a Binary Automatic Computer megépítésén, melynek nagy újdonsága volt, hogy mágnesszalagot használt. Noha Mauchly saját szavai szerint nem kívánt pénzhez jutni a számítógépből, élettörténete ennek némileg ellentmondani látszik. Miután Mauchly megvette az ECC gyárat, átnevezte Eckert–Mauchly Computer Corporationre, és itt gyártották az első olyan számítógépet, melyet kereskedelmi forgalomban lehetett kapni, az UNIVAC-ot. Ebből 46 darab készült, és számok mellett már alfabetikus adatokkal is tudott dolgozni. Az Eckert–Mauchly gyár 1950-ben csődbe ment, de természetesen Alaszkáig állt a sor, így azonnal megvette a Remington Rand. Mauchlynak azonban nem volt maradása, megalapította a Mauchly Associates-t melynek 1956-tól 1965-ig elnöke volt, ezután ez a cég is csődbe ment. 1966-ban alapította meg a Dynatrendet, de ez is csődbe ment, sőt Mauchlynak kis híján a házát is elárverezték. Élete utolsó évtizedeiben (1980 januárjában hunyt el) számos kitüntetést kapott és több intézet választotta tiszteletbeli tagjának. Ha Neumannról azt írtuk, igazi sztár lett, Mauchlyra ez fokozottan igaz – a szó amerikai értemében. Neumann a konferenciák dísze és éke lett, Mauchlyt pedig minden újonnan megnyíló számítástechnikai üzlet cégérként használta, és meghívta előadást tartani a megnyitóra.

Bár nem volt könnyű sorsa, élete kétségkívül legnagyobb kudarca akkor érte, amikor 1967-ben egy versenytársa, a Honeywell megtámadta Mauchly ENIAC-szabadalmát. Bár el kell ismernünk, hogy az akkor már multimilliomos Atanasoffnak soha nem jutott volna eszébe pert indítani, a Honeywell, amely tanúnak idézte be őt, mégis nyert. Mauchlyt érthetően leverte a bíróság döntése, melyben kimondták, hogy nem ő találta fel a teljesen elektromos számítógépet. Ismerősei szerint azon a megaláztatáson, hogy implicit tolvajnak és csalónak minősítették soha nem tette túl magát.

Végül röviden szóljunk még Eckertről is, mert Mauchlynak hozzá fűződő viszonya sok mindenre magyarázat lehet. Eckert (1919–1995) kiváló elektromérnök volt, aki tanította (!) Mauchlyt a Moore Schoolban, a University of Pennsylvanian, ahol utóbbi fizikát oktatott. Eckert egyáltalán nem foglalkozott a számítógépekkel, azonban a hadiipar olyan ballisztikai számításokat követelt tőle, amelyeket lehetetlen volt megoldani analóg gépekkel. Mauchly és Eckert találkozása óriási véletlen volt, a lendület és a tudás ötvöződése. Eckert ismerte némileg a gépeket, azonban teljesen Mauchlynak rendelte alá magát. Mint ő maga mondta, ha pár évvel idősebbek lettek volna, soha nem látnak neki az elektronikus számítógépnek, hiszen ők ketten arról úgy tudták, nem építhető meg. Mindenesetre Mauchly szerencsére szinte teljesen kívülálló volt, és hatása alá tudta vonni Eckert-et. Kettejük kapcsolatát úgy lehetne megfogalmazni: egyik nevét sem ismernénk ma a másik nélkül. Eckert tudása nélkül Mauchly-nak soha nem sikerült volna számítógépet építeni, viszont Eckertnek soha nem jutottak volna eszébe azok az ötletek, amelyeket Mauchly javasolt. Mauchly csak spiritus rectorként működött, bedobott egy ötletet, megvárta, hogy mit kezdenek vele, majd jött egy újabb ötlet, és így tovább. Eckert (valamint Neumann, természetesen, de az ő szerepéről már hosszabban írtunk életrajzában) realizálta azokat az ötleteket, melyeket a lényegében műkedvelőnek nevezhető Mauchly vetett fel.

Vissza a listára