Western Digital

Közzétéve: 2010.07.15.

Érdekességek
KI-KICSODA az informatikában
Legendás IT cégek
A Bell Telephone Laboratories történeteA Commodore legendájaA Creative Labs (Sound Blaster) történeteA Google történelemA Kingston történeteA NetscapeA SiemensA YahooAlcatelAz ACERAz AdobeAz AMD (Advanced Micro Devices) történeteAz EpsonAz IBM történeteAz INTELAz LGAz SAP érdekességeiCisco SystemsHTC a feltörekvő mobil gyártóKibataro Oki, és az OKI vállalatLenovoLexmarkMotorolaPhilipsSamsungSkypeSony - EricssonTulip ComputersWestern Digital
Protokoll mindenkinek
Western Digital

A Western Digital vállalat a második legnagyobb winchester gyártó a világon a Seegate után, de téved, aki azt hiszi, hogy egyenes út vezetett idáig. Szinte minden évtized hozott egy-két válságos évet, sokszor a fennmaradás is kérdéses volt, és fellendülést a cég számára. A WD-t Alvin B. Phillips alapította 1976. április 23-án, eredetileg General Digital néven. Az induláshoz szükséges tőkét magán befektetők mellett az Emerson Electric Company biztosította. Az eredeti ötlet MOS félvezető-vizsgáló gépek gyártása volt. A számológépek iránti élénkülő kereslet láttán azonban hamar átálltak félvezető eszközök gyártására. 1971-ben nevet is változtattak, akkor lettek Western Digital és átköltöztek a kaliforniai Lake Forest-be.

Jól ment az üzlet. 1975-ben számológépek chipjeiből ők gyártották a legtöbbet az egész világon. (Lent egy Bowmar számológép képe látható.) Ekkor jött az olajválság a 70-es évek közepén, és a legnagyobb megrendelőjük, a Bowmar csődje, amely magával rántotta a WD-t is. A cég csődvédelmet kért, emiatt aztán az Emerson Electric Company támogatása is elmaradt.

A kilábalást még a felfutás idején történt más irányú fejlesztések biztosították: az MCP 1600 multi-chip, amely az első mikro-kódolt CPU volt, és a floppymeghajtó vezérlő chip (WD-1771) - ez volt a WD első találkozása az adattárolással.

Az, hogy a WD az adattárolás felé vette az irányt, egy nagyon agilis alkalmazottnak volt köszönhető: Kathryn Braunnak.

A 80-as évek elején már winchester-vezérlőket is árultak, és 1983-ban szerződtek az IBM-mel a PC-k HDD vezérlőinek gyártására. 1986-ra fejlesztették ki a WD 1003-as vezérlőt, az akkori gyártókkal közösen, amelynek ATA interfésze minden későbbi fejlesztés alapjává vált. Ez az eszköz, és továbbfejlesztett változatai a 80-as évek nagy részében biztosította a vállalat növekedését.

A 80-as évek vége felé a WD arra használta a befolyt nyereségét, hogy a PC-ipar általános beszállítójává váljon, ezért hardver cégeket kezdett vásárolni. Ilyen volt a Paradise VGA kártyákat gyártó leányvállalata, a logikai chipeket gyártó Faraday Electronics Inc., az SCSI vezérlő chipeket gyártó ADSI, és a hálózati eszközöket gyártó Ethernet, és StarLan. Minden felvásárolt cég termelt bevételt, de a legnagyobb profitot az adattároláshoz kapcsolódó chipek és vezérlők hozták. 1986 és 1988 között megvalósították az egy chipes SCSI, floppy és ATA vezérlőket. (A fenti képen a WD VGA kártyája látható.)

1988 döntő fordulatot hozott a WD történetében. Megvásárolták a Tandon hardvergyártó vállalatot, és még ebben az évben előálltak az XT-be tervezett ATA vezérlős Centaur sorozattal. HDD-t készítettek, ami a későbbiekben a fő profiljukká vált.

Kathryn Braun volt az, aki az adattároló eszközök fejlesztését szorgalmazta, és ezzel megalapozta az egész vállalat jövőjét. Ő volt az, aki a Tandont úgy átalakíttatta, hogy az eredeti 15 millió dollárról a teljes felfutás után 2 milliárd dollárra nőtt a bevétele.

A 90-es évek nagy hullámvölggyel indultak. Az egész számítógépipar visszaesett, és a nagyobb gyártók inkább a sokszor fejletlenebb Maxtor és Seegate (akkor még Shugart Technology) termékeket részesítették előnyben. A válságra adott válasz a nagyarányú elbocsájtások és az adósság átszervezése mellett egy új winchester sorozat, a Caviar megjelenése volt. Ez a sorozat új dizájnnal és beépített diagnosztikai szoftverekkel is rendelkezett, és kétségkívül sikert hozott a cégnek. A felfutás olyan sikeres volt, hogy egyértelművé vált, hogy a vállalat az adattárolókra specializálódik, meg is szabadult a korábban vásárolt cégektől: a Paradise –t a Philipsnek adták (azóta eltűnt), a hálózati eszközök és floppyvezérlők osztályt az SMC Networks vette meg, az SCSI chipek gyártása az Adaptec –é lett.

Természetesen a fentiek is egy új vezetőhöz köthetők. Az átalakítás motorja Charles A. Haggarty (a képen) volt. Ő az IBM-től jött, és a sikeres Caviar sorozat az ő vezetése alatt született. 1995-ben már 3,5”-es, 1 GB-os Enhanced IDE meghajtót készítettek. Ugyanekkor kapták meg amerikai székhelyű multinacionális vállalatként elsőnek az ISO 9001-es minősítést. A Caviar HDD-ket építették be többek között az Apple, Compaq, Gateway PC-ibe.

A 90-es évek ugyanúgy végződtek, mint ahogy kezdődtek: mélyponttal a vállalat életében. Túltermelés volt a winchesterek piacán, ráadásul egy új fejlesztéssel rukkolt ki az IBM, a GMR technológiával, ami a WD-nek nem volt meg. A baj nem jár egyedül: vissza kellett hívniuk 400000 merevlemezt a motorvezérlő chip hibája miatt. A bevételek drasztikusan csökkentek. Elővették a régi receptet: vezetőváltás következett, az új igazgató Matt Massengill (a képen) lett. Ő is azzal kezdte, hogy szerkezet-átalakításokat hajtott végre. Eladta a veszteséges üzletrészeket, bezáratott két szingapúri gyárat, és Malajziába vitte a termelést. Közben sikerült megszerezni a GMR technológiát, így az új évezred már versenyképes termékekkel indulhatott. Az asztali PC-k winchesterei mellett nagy hangsúlyt fektettek az egyre bővülő notebookok, és az önálló otthoni szórakoztató központok winchesterrel való ellátására is.

A hagyományos ATA HDD-ket a WD 8MB Cashe pufferrel kezdte gyártani. Ezek a JB kóddal ellátott winchesterek voltak, és úgy hirdették őket, mint ideális választást olcsó fájlszerverek számára. (Akkoriban a cache általában 2MB volt.) Az eszközök kapacitása 40GB-tól 250GB-ig terjedt.

2001-ben a Western Digital bejelentette, hogy létrehozta a SANavigator Inc. nevű céget, amely a tárolási menedzsment szoftvereszközök értékesítésével fog foglalkozni. (Magyarul kiszervezte a szoftver készítést a cégből.)

2003-ban csődbe ment az egykor piacvezető Read-Rite Corporation, amely író-olvasó fejeket gyártott. A cég eszközeinek nagy részét a WD vette meg. Ekkor mutatta be a WD az első 10000 rpm-es (rpm=fordulat/perc) ATA merevlemezt, a WD360GD Raptort, amelynek kapacitása 36 GB-os, és az átlagos elérési ideje kevesebb, mint 6 milliszekundum volt.

A fejlesztési irányok ezekben az években a következők voltak: Nagyobb adatsűrűség elérése, rövidebb elérési idő, alacsonyabb fogyasztás, csendesebb működés, hosszabb garancia.

2004-ben a Raptorokra 5 év garanciát vállaltak, ezzel valóban ideálissá vált a termék fájlszerverek számára.

2005: a Western Digital szerezte meg a második helyet, a cég piaci részesedése 17,6 százalékot tett ki. A Seagate megvette a Maxtort, ezzel behozhatatlan előnyre tett szert.

2006-ban indult a MyBook sorozat, amely könyv alakú külső merevlemez sorozat. 2007-ben már 1TB-os MyBook-kot árultak.

Ekkor jelent meg a 6 gigabájt kapacitású Passport Pocket Hard Drive mindössze 61,1 x 45,7 x 9,5 mm méretű, akkora, mint egy gyufásdoboz, tömege pedig csupán 50 gramm (a képen).

2007-ben fejlesztették ki a „merőleges rögzítés” technológiát, amely nagyobb adatsűrűséget eredményezett. Ezzel a technológiával abban az időben a legnagyobb HDD-ket tudták előállítani notebookok és asztali gépek számára. Ekkor jelentek meg a Green Power (GP) modellek, amelyek nagyon alacsony energia- felhasználás (írás és olvasás közben 5,4 wattot, terheletlen állapotban 2,8 wattot, készenlétben és alvó üzemmódban pedig mindössze 0,4 wattot fogyaszt), és hő kibocsájtás mellett is nagy kapacitásúak voltak (jelenleg 1TB-nál tartanak).

2008 áprilisában jelentek meg a Velociraptor sorozattal, amely 10000 rpm-es, mint a régi Raptorok, de 35%-kal kisebb az elérési idejük. Itt nem volt fontos más paraméter. A hőleadás például olyan nagy, hogy az eredetileg 2,5”-es eszközt 3,5”-es hűtőborda veszi körül. Folynak a fejlesztések a 20000-es fordulatú modellel.

Szeptemberben indult a Scorpio Blue sorozat, amely 2,5”-es 500 GB-os notebookokba szánt változat.

És ez az évtized sem múlt el válság nélkül. A recept a régi: új vezető, elbocsájtások, gyárbezárások, de közben fejlesztések. Az új vezető John Coyne (a képen), a megszorítások pedig: az eddigi 750 milliós büdzsé helyett 2009-re már csak 500 millióból gazdálkodik a cég. Ez azt jelenti, hogy kénytelenek voltak megválni 2500 dolgozótól, ami az összmunkaerő 5%-át adta ki, ezen kívül 20%-kal csökkentették a munkaórák számát is, kevesebb ideiglenes munkaerőt alkalmaztak, és visszaszorítják a túlórázást. A termékek gyártását 2008. december huszadika és 2009. január elseje között teljesen beszüntették, a három tajvani merevlemezgyártó egység közül az egyik végleg bezárásra került. A két malajziai alapanyaggyártó üzem egyikét is bezárták, illetve eladásra kínálták. A megszorítás a felsőbb vezetőket is érinti: számukra kevesebb anyagi juttatást tud biztosítani a cég 2009-ben. Egy dologba nem mentek bele: az árak letörésébe. Inkább raktáron tartották az árut. Azt pedig, hogy a fejlesztések folytak, ékesen bizonyítja a 2009-es árukínálat.

Elkészült az első 2TB-os belső HDD.

Ugyancsak idén kezdték árulni az 1TB-os Passport sorozatú hordozható, USB portos külső winchestert, az ugyancsak 1TB-os Scorpio Blue sorozatú notebook meghajtót, valamint a 8TB-os Gigabit Ethernet hálózati meghajtójukat.

A WD My Book Studio Edition II névre hallgató külső winchester nem kevesebb, mint 4 terabájt (2x2) adat tárolására alkalmas (a képen).

A Western Digital belépőt szerzett az SSD-piacra azáltal, hogy megvette a 2002-ben alapított Silicon Systems-t, mely a szilárdtest meghajtókon túl hálózati kommunikációs eszközöket, ipari-, valamint beágyazott rendszereket gyárt a hadiipari, az egészségügyi, valamint a légiközlekedési piacokra. Ezzel hamarabb nyitott a Seegate-nél, amely még (2009) nem kínál SSD-t. Az SSD-k SiSMART technológiával vannak ellátva, ami valós időben ellenőrzi a meghajtót, és értesíti használóját, amikor az cserére szorul (a flash memória alapú SSD-k nem írhatók annyiszor, mint a HDD-k.). A legnagyobb meghajtó 120 gigabájtos. Ha figyelték a fentieket, láthatják, hogy ezzel a vásárlással nem csak új technológiát, hanem új piacokat is szerzett a WD! Érdekesség, hogy a válság és a felvásárlás ellenére pozitív mérleggel zárta a negyedévet a vállalat!

Májusban jelentek meg a WD TV-vel. A koncepció roppant egyszerű. Egyik irányból két USB aljzatot kínál, amire szinte bármilyen adathordozót csatlakoztathatunk. A másik oldalon felkínál kétféle kimenetet, egy korszerű HDMI-t és egy hagyományos analóg/digitális kimenetet, ami kompozit video kimenetet, sztereó analóg kimenetet és egy kiegészítő optikai kimenetet kínál - ezzel célozva meg az otthoni szórakoztató elektronikai piacot.

A válságkezelésük tanulságát érdemes kihangsúlyozni! A leépítések, átszervezések mellett soha nem állíttatták le a fejlesztéseket, mert azok biztosították a felívelést a nehéz idők után!

Hol tartanak ma? A Western Digital 10 országban majdnem 46000 embert foglalkoztat. Két fő üzletága van, a Personal Storage Division, amely a PC-s adattárolásra, és az Enterprise Storage Group, amely a nagy kapacitású merevlemezekre szakosodott. Éves növekedése jelenleg 7,7%, és stabilan tartja a második helyet a Seegate mögött. Úgy néz ki, ezt a válságot is túlélte. Valószínűleg most jön a szokásos növekedés. Lehet, hogy érdemes részvényt vásárolni?

Vissza a listára