Névjegykártyák

Mind a magán-, mind a hivatalos névjegykártya pontosabbá teszi a verbális kommunikációnkat, kizárja a téveszthetőséget. Bemutatkozáskor az alárendelt adja át névjegyét, ezt a fölérendeltnek illik viszonoznia. Nálunk az átvett névjegykártyát megnézzük, esetleg reagálhatunk is rá. (Az USA-ban szinte szégyenlősen teszik el egy gyors mozdulattal, Oroszországban meg két kézzel adják át.)

Az üzleti névjegy szabvány - 9x5 cm - méretű, az olvashatóság érdekében pl. fehér alapon fekete nyomású. A rajta szereplő adatok: az illető neve és keresztneve, beosztása, az a tudományos rangja, ami az adott munkakör betöltésére vonatkozik, a cég neve, címe, telefonszám és egyéb hivatali elérhetőség. A hivatalos névjegyen magán adatok nem szerepelhetnek. Egy kártyán csak egy munkakör szerepelhet. A mobil telefon akkor szerepeljen, ha az a cég tulajdona. A névjegy nem reklámhordozó, elsődleges szerepe, hogy a nevünk szerepeljen rajta, tehát ennek az elemnek kell a legfeltűnőbbnek lenni rajta. Európában kerülendő a fényképes névjegy, ez ma Távol-Keleten, Ausztráliában divat, nálunk hivalkodó, túl extrovert. Az átadott névjegy nem lehet gyűrött, sérült, nem lehet rajta kézi javítás. Ha a telefonszámunk előző nap változott és még nem készült el az új kártya, átadáskor, a másik fél engedélyével javíthatunk. De azért ez elég igénytelen dolog, végül is ma már egy-két óra alatt készülhet új névjegy.

Ha idegen nyelven is tárgyalunk, célszerű a magyar névjegy hátoldalára nyomatni az idegen nyelvű adatainkat is – de nyugodtan tarthatunk külön idegen nyelvű kártyát is. Ezen a cég logója természetesen érintetlenül szerepel, a nevünk sorrendje – az idegen nyelv szabályai szerint -megfordul (keresztnév, családnév), a beosztás, stb. adatokat lefordítjuk, a telefonszám elé pedig zárójelben közöljük az ország kódját (36) is. Nevünk elé nem kell nemi jelzést (Mr., Frau, Mrs., stb.) írni.

A kapott névjegykártyát megnézzük, majd eltesszük, kötelezően külön helyre és nem a sajátjaink közé. Ha új tárgyaló felekkel ülünk le, a tőlük kapott névjegykártyákat tegyük ki magunk elé olyan sorrendben, ahogy a vendégek ülnek és az alapján szólítsuk meg őket. Második alkalommal ez természetesen nem illik, addigra emlékeznünk kell a nevükre (esetleg a tárgyalási jegyzetünkbe írjuk fel külön).

A névjegy helyettünk is szerepelhet, például virág- vagy ajándék küldésekor. Ilyenkor francia rövidítéseket illik kézzel ráírni a kártya jobb felső sarkára, de mindenképp arra az oldalra, ahol a nevünk van:

a. c. (avec compliment) üdvözlettel

Ezt írjuk a kártyára, ha ajándékot, virágot küldünk, például lakáson adandó vacsora előtt a háziasszonynak

p. r. (pour remercier) köszönettel

Például ha a vendéglátónk feleségének előre nem tudtunk virágot küldeni, de utólag megköszönjük a vacsorát, vagy például ha egy idegen cég titkárnője segített ezt-azt elintézni

p. f. (pour feliciter) szerencsekívánat

Például születésnapra, névnapra, más ünnepre küldött ajándékhoz, virághoz

p. f. n. a. (pour feliciter nouvelle année) BUÉK

Az év végi üzleti képeslap-forgalom legfárasztóbb részét kerülhetjük el vele, aláírásunk helyett az ezzel a jelzéssel ellátott névjegyünket tehetjük. Fontos, kedves ügyfélről van szó, a kézzel írás varázsát semmi nem pótolja, az üdvözlőlapot is írjuk alá.

p. c. (pour condoleances) részvétnyilvánítás

Ezt abban az esetben küldhetjük el, ha a búcsúztatáson, temetésen nem vettünk részt.

Még kettő rövidítés, amit viszonylag ritkán használunk, de előfordulhat olyan szituáció, mikor kellhet:

p. f. c. (pour faire connaissance) megismerkedés

A bemutatkozásként, megismerkedés céljából átadott, küldött névjegyen található.

p. p. (pour présenter) bemutatás

A bemutató írja saját névjegyére, csatolva melléje a bemutatandó személy névjegyét, amire semmit nem kell ráírni.