Öltözködés a munkahelyen

Az öltözködésnél nagyon egyszerű a tanácsom: azt kell felvenni, amit el akarunk hitetni magunkról.

A „tanult ember” a győztes az európai kommunikációban, tehát nem a dögös, nem a macsós, nem a sportos. A „tanult ember, aki férfiből van” műfaj legfontosabb kelléke az ing és nyakkendő. A nyakkendő alatt mindig legyen begombolva az ing. Nem kötelező mindig a hosszú ujjú.

A nadrág mindig szövetből van. A zokni és a cipő sötétebb, mint a nadrág. A zakót levetni csak akkor szabad, ha a fogadó fél ezt felajánlja .

Az ing-mellény öltözet a jó a pincérnek, a népitáncosnak, egyébként azt jelenti, hogy az illet nincs felöltözve. A mellényes, három részes öltöny nagyon elegáns, de meleg – ugyanis a mellény egy alsó, melegítő ruhadarab eredetileg. Tehát ha nincs rajta zakó, akkor még nem vette fel, vagy már vetkőzik lefelé.

Nyilván egyértelmű, hogy „tanult ember, aki férfiből van” nem hord szandált, papucsot, bőrszíjas nyakpántot, ékszert – a karikagyűrű kivételével.

A "tanult ember, aki nőből van", valami hármas kombinációt hord, tehát szoknya-top-blézer, kosztüm-blúz, nadrág-top-könyékig érő, hosszú szabású vékony blúz.

A szoknya térdig ér, a felsőrész nem hagyja szabadon a vállakat, a nadrág – amit akkor hordunk, ha tényleg hűvös vagy hideg van – szabott szövet nadrág, lehetőleg nadrágkosztüm formában.

A cipő sötét, legalább elől zárt és mindig külön sarkú, soha nem óriási tűsarokkal. A harisnya nyáron a ceremoniális eseményeken kötelező, egyébként az ápolt, lebarnult láb hétköznap elég, nem kell negyven fokban szenvedni. A papucs tilos (klaffog és üzenetében meg „megyek-lemosom-a-csempét”).

Ha a cég jellegénél fogva lazább (de miért??), akkor a munkatárs alkalmazkodjon ehhez. De az ápoltság, a tisztaság akkor is elengedhetetlen.