Legkésőbb a harmadik csöngésre fel kell venni a telefont. Aki felemeli a kagylót, azonosító elemet mondjon bele, ne a „hallllóóó”-t, tehát „Szabó lakás”, „jó napot kívánok, titkárság”. Aki hív, az köszön és bemutatkozik. Ha megszakad a vonal, a hívó fél kezdi újra a tárcsázást.

Ha tárgyalunk valakivel, ne legyen telefonunk, hiszen az ott ülő a legfontosabb, őt alázza meg, ha jelenlétében idegen kommunikációt kezdünk. Ha mégis szükséges, akkor a mondatot befejezzük és  „elnézést”-tel vegyük fel a telefont. Ilyenkor az ott lévő ki kell hogy menjen, ne legyen tanúja egy számára idegen kommunikációnak. Ha a kolléga hivatalos telefonban van, ne kezdjünk el neki munkát kiadni – kérjük meg, hogy  jöjjön utána oda hozzánk.

Akinek visszahívást ígérünk, aznap vissza kell hívni!!  Ha nekünk ígérnek visszahívást, állapodjunk meg az időpontban, meddig várható a hívásuk. Ha ezt nem tesszük meg, nem sürgethetjük. Az üzenetrögzítőre ne hadarjuk rá a nevünket és számunkat, mert az illető nem tudja lejegyezni.

A mobil telefont bátran kapcsoljuk ki, higgyék el, attól még kapunk levegőt! Igazán fontos embernek egyébként is titkársága van, nem mobilja.

A head-set gépkocsiba való, utcán, étteremben nevetséges (olyan terminátor-os.) Ha mobilon beszélünk, azt tegyük halkan, még ha mi rosszul hallunk is mondjuk az utca zajától.