Charles Simonyi - A Word és az Excel atyja
 

Eredetileg apja után Simonyi Károlyként látta meg a napvilágot 1948-ban. Utólag elmondható, a középiskolás évek meghatározóak voltak számára, már kamaszként egy számítógépes laboratóriumban dolgozott - éjjeliőrként! Az őrködés unalmát és tudásszomját a laboratórium egyik mérnökének köszönhetően némi programozási elmélettel csillapította, ami a 60-as évek elején világviszonylatban is kuriózumnak számított. A különleges tudásszomj azonban családi vonás a Simonyi famíliában. A magyarországi atomfizikai kutatás alapjait megteremtő, az első magyar részecskegyorsítót megépítő apa, akinek a fizikát népszerűsítő, „A fizika kultúrtörténete” című könyvét több nyelvre is lefordították, jó alapot adott az ifjú elme kibontakozásához.


 

   
 

A kis Károly már gyermekként is rajongott az űrkutatásért. Meghatározó élmény volt, amikor 1963-ban nyert az akkori keleti blokk egyik ifjúsági versenyén, a Fiatal Kozmonaután. Így kijutott Moszkvába, és személyesen találkozhatott az első szovjet űrhajósokkal is, akikre akkoriban az egész világ hősként tekintett. Gimnáziumi tanulmányait még Budapesten végezte, de már 17 évesen Dániában kapott programozói állást. A Kalifornia Egyetemen, Berkeleyben szerzett diplomát alkalmazott matematikából, majd a Stanford Egyetemen doktorált számítástudományból. 1972 és 1980 között a Xerox Palo Alto Kutatóközpontjában dolgozott. Itt született meg többek közt a Macintoshról és a Windowsból is ismert, egérrel kezelhető, ablakokat használó grafikus kezelői felület, Simonyi nevéhez azonban nem

 ez, hanem az első, úgynevezett alakhű (WYSIWYG) szövegszerkesztő, a Bravo megalkotása fűződik. Az újítás lényege, hogy a felhasználó ugyanazt látja

a dokumentum szerkesztése közben, mint ami a végeredmény lesz. (Mai szemmel ez természetes, de a régi szövegszerkesztők legidegtépőbb művelete a nyomtatás volt, mert 5-6 próbálkozás is kellett ahhoz, hogy a beírt szöveg megfelelően jelenjen meg a papíron!)

A programozó 1981-ben csatlakozott a pár évvel korábban megalakult Microsofthoz. A cégnél két évtizedet töltött, és itteni tevékenységével alapozta meg körülbelül egymilliárd dolláros vagyonát is. Simonyi változatos vezető fejlesztői pozíciókat töltött be, többek közt ő állt a Microsoft Word szövegszerkesztőt és az Excel táblázatkezelőt megalkotó csoportok élén. Ez utóbbinak elődjét, a Multiplant is ő fejlesztette ki, amelyet az MS-DOS és a PC-k elterjedését megelőző kor körülményei között - egy programozói bravúrnak köszönhetően - könnyedén át lehetett ültetni bármilyen irodai számítógépre.
 

A cégnél ő vezette be a programozás újfajta, úgynevezett objektumorientált módszerét, amely hatékonyabbá tette a fejlesztői munkát. Ezt a módszert Simonyi még a Xeroxnál sajátította el, azonban újított is rajta az úgynevezett "magyar jelölés" bevezetésével. Az azóta szabványossá vált jelölésrendszerben a programozók egy adatok kezelésére létrehozott objektum mellett feltüntetik annak típusát és használatának célját is, átláthatóbbá téve ezzel a kódot.
 


 

Bár Simonyi a Microsoft egyik leginkább megbecsült fejlesztője volt, 2002-ben váratlanul úgy döntött, elhagyja a redmondi óriást, és üzlettársával, Gregor Kiczalessel, a British Columbia Egyetem professzorával közösen megalapította az Intentional Software nevű céget. Ez a vállalkozás az úgynevezett intentional programming megoldásainak értékesítésével foglalkozik, melyet még a Microsoft kutatási részlegén belül fejlesztett ki. Ebben először nem a feladatot oldják meg a programozók, hanem az annak megoldásához szükséges eszközöket, majd a szoftver viselkedését írják le, hogy végül ezek alapján egy automatizált rendszer generálja le a kész megoldást.
 

Simonyi filantróp tevékenységéről is ismert. Az Oxfordi Egyetemen professzori pozíciót alapított a tudományos kutatók támogatására (Oxford's Simonyi Professor for the Public Understanding of Science), amelyet elsőként Richard Dawkins etológus és evolúciókutató foglalhatott el.

       
Magyarországon két díjat alapított az alkotó elmék elismerésére, a Charles Simonyi kutatói ösztöndíjat, és édesapja emlékére a Simonyi Károly-díjat, amelyet a tudományos vagy a tudományos és az oktatási munkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó fizikusnak, illetve mérnöknek ítélnek oda évente. 2000-ben 25 millió forintot ajánlott fel a tudományos kutatások támogatására. A Magyar Tudományos Akadémia 2004-ben választotta külső tagjai sorába.
 

2004-ben Amerikában 50 millió dolláros alapítványt hozott létre a művészetek, a tudomány és az oktatás támogatására. A nevét viselő új tudományos és művészeti alapítvány az egyik legnagyobb a területet támogató alapítványok között Washington államban. Az új alapítvány minden évben alaptőkéjének 10 százalékát osztja szét olyan szervezetek között, melyek tevékenységükkel valamilyen módon kitűnnek a művészetek, a tudomány és az oktatás területén. Simonyi rajong a komolyzenéért, és modern műalkotásokat is gyűjt. Véleménye szerint a tudomány és a kultúra a két legerősebb közösségformáló terület, így ezek érdemesek leginkább támogatásra.

 

– Azáltal szeretnék maradandót létrehozni, hogy másokat juttatok kiváló lehetőségekhez. Mindenki számára elérhetővé kell tenni az oktatást, a művészetet és a nagyszerű zenét, az ezeket biztosító intézményeket pedig folyamatosan támogatni kell – mondta Simonyi.