Közzétéve: 2010.03.07.
Egy magyar tudóst a világ legnagyobb számítástechnikai szervezete, az amerikai IEEE Computer Society a Computer Pioneer Award (a számítástechnika úttörője díj) posztumusz kitüntetésben részesített 1997-ben. Ennek a díjnak az a feltétele, hogy 15 év távlatából szemlélve is alapvetően fontosnak ítéljék a számítástechnikai munkáját...
Kalmár László munkássága
1905. március 27-én született, csak két évvel volt fiatalabb Neumann Jánosnál. Míg Neumannt a számítástechnika atyjának tartják, őt a magyarországi számítástechnika megalapítójának tudhatjuk. Ismerték egymást, találkoztak is, de a körülményeik teljesen mások voltak.
Kalmár László egy kis faluban született, apja intéző volt, anyja kereskedő családból származott. 9 éves volt apja halálakor, ekkor költöztek Budapestre. Nagyon hamar édesanyját is elvesztette, de akkorra annyira kitűnt tehetségével, hogy a környezete tovább segítette, minden téren, így a Pázmány Péter Tudományegyetemen diplomát, majd doktorátust szerzett, 1927-ben.
Itt szeretnék megállni egy kicsit. Kérem az olvasót, gondolatban távolodjon el a mai pénz körül forgó, rohanó világtól. Kicsit gondoljon a korabeli ruhákra, alig volt autó, motor, de már villamos közlekedett Pesten. A távolsági közlekedés vonattal (gőzmozdony), Amerikába hajóval történt. A kutatók sarkában nem loholtak az eredményeket váró konszernek. Általában mérsékelt jólétben kizárólag egymás eredményei által vezérelve gondolkodtak a problémákon. Az eredményeket levelezéseikben, vagy konferenciákon közölték egymással. Eredményeik anélkül születtek, hogy azok gyakorlati haszna eszükbe jutott volna. Heteket, hónapokat dolgoztak csupán egy matematikai bizonyítás szépségéért. Ha összejöttek valamelyiküknél, a téma 90%-ban egymás elméletei körül forgott, a köznapi dolgok nem igazán érdekelték őket. Egymás értékelése során a „pallérozott elme” volt a legfontosabb. A gyorsaság, a zsenialitás, az elegancia a gondolkodásban. A távoli területeken kutatók is szerettek egymás társaságában lenni. Szent-Györgyi Albert például többször vendégül látta Neumannt, mert közös téma volt az idegrendszer és a számítógépek kapcsolata.
A másik dolog, amit kihangsúlyoznék, hogy a tudós gondolkodása nem gépies. Van, hogy a kor legfontosabbnak tartott problémái hidegen hagyják, és egy marginális téma életre szóló lelkes munkát eredményez. Ez teljesen kiszámíthatatlan dolog. Neumann János például egy vasútállomás peronján beszélgetett Hermann Heine Goldstine-nel, aki elmondta, hogy olyan gépen dolgoznak, ami másodpercenként 300 szorzást lesz képes elvégezni. Ettől Neumann azonnal izgalomba jött, és teljesen megváltozott az élete.
Kalmár Lászlóval (a képen első sor, jobbról a második) is valami hasonló dolog történt 1927-ben. A matematikai logikát a múlt század első évtizedeiben sokan inkább egzotikus dolognak, mint igazi matematikai tudománynak tartották. Kalmár László egy szeminárium után, egy pesti villamos peronján hallott először erről a tudományról éppen Neumann Jánostól. Miután 1927. szeptember 1-jétől tanársegéd lett Szegeden Ortvay Rudolf mellett, kollégájától, Radó Tibortól további részleteket tudott meg erről a területről. Az 1928-as bolognai nemzetközi kongresszuson Hilbert olyan erősen hatott rá, hogy - minden előítéletet vállalva - matematikai logikai vizsgálatokba kezdett. 1929-ben Göttingenbe is utazott, hogy Hilberttel találkozhasson. (A logika a mai számítástechnika alapja!)
Neumann hamarosan érdeklődve figyelte Kalmár vizsgálatait. 1931. február 27-én Berlinben Neumann így zárta Kalmár Lászlónak írott levelét: "Remélem, hogy a mathematikai logikai kérdésekről mielőbb beszélhetünk Pesten."
1932. A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett az "Aritmetika és analízis" című tárgykörökből. Előadást tartott a zürichi nemzetközi matematikai kongresszuson.
1933. Feleségül vette egyik tanítványát, Árvay Erzsébetet. Házasságukból négy gyermek született: Éva, Ágota, Zsuzsa és Zoltán.
1936. Megkapta az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat Kőnig Gyula díját.
Itt megszakad a dolgok normális menete, ugyanis abnormálissá válik Európa. Kezdődik a fasizmus, és az antiszemitizmus térnyerése. Neumann János, aki addig fél évet Európában, fél évet Amerikában tanított, végleg Amerikában maradt, Kalmár László viszont úgy látta, hogy Szegeden nyugalom van, és folytatható az addigi munka. Tévedett. Megszüntették magántanári kinevezését, kétszer is besorozták munkaszolgálatra, egyszer a Fehér-tón végzett kubikos munkát, másodszor vasútépítő, és cserepező munkát bíztak rá. 1944-ben bevagonírozták, de sikerült megszöknie, és Baja környékén bujdosott.
1946-ban végre úgy tűnt, újra indulhat a normális kutatómunka. A régi barát, Neumann János ajánlólevelet írt, hogy ezzel is segítse őt.
"1946. május 17. Annak, akit illet,
körülbelül 1930 óta ismerem Dr. Kalmár Lászlót, ismerem matematikai munkásságát, főleg a formális logikában. Tevékenysége ezen a területen nagyon közel van a saját érdeklődésemhez. Elsőrendű embernek tekintem, és hozzájárulása különösen fontos a logikához. Munkássága az ellentmondás-mentesség és az eldöntés-probléma tárgyakban nagyon érdekes és jelentős. Remélem, kedvező körülmények között folytathatja tudományos munkáját. Lelkes és kiváló tanárként ismerem, aki mindenképpen alkalmas egy egyetemi tanszék vezetésére. Teljes szívből javasolhatom őt bármilyen egyetemi pozícióra a matematikában.
Dr. margittai Neumann János,
a matematika professzora"
1947. A Szegedi Tudományegyetemre egyetemi tanárrá nevezték ki.
1948. Előadást tartott az amsterdami nemzetközi filozófiai kongresszuson, ahol matematikus körökben nagyon fontos új bizonyítást mutatott be.
1949. Az újjászervezett MTA levelező taggá választotta, e minősége folytán megkapta a matematikai tudományok doktora fokozatot.
1950. Kossuth-díjjal tüntették ki.
1950/51. tanév. A Szegedi Tudományegyetem rektora.
És előadások, tanítás, és kitüntetések. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben volt. Azért akadt egy kis bökkenő. Éppen a kedvenc tudománya, a logika és az abból fakadó kibernetika, játékelmélet, algoritmusok üldözött „burzsoá” tudománynak számítottak akkoriban, amiknek még a létéért is meg kellett küzdenie. (Ugyanekkor az USA a Neumann által kidolgozott játékelmélet folyományaként nem támadta meg Kínát a koreai háború idején! Tehát ezt a matematikai elméletet egyértelműen alkalmazták a gyakorlatban.)
Kalmár végtelen türelemmel, kis lépésekkel küzdött a számítástechnika elterjesztéséért.
1955-ben szemináriumot indított az alapvető kibernetikai fogalmak tisztázására és egy elektromechanikus logikai gép megtervezésére.
1956-ban a szemináriumon egy kis elektronikus számítógép megépítésének gondolata vetődött fel. Ez az akkori körülmények és feltételek mellett reménytelenül bonyolult vállalkozásnak bizonyult, így inkább egy egyszerűbb feladat, a logikai gép megépítésébe kezdtek. Már a tervezés alatt kiderült, hogy a logikai géppel a gyakorlati nehézségek is megoldhatók, például áramköröket lehet tesztelni. A gép elkészítését több tényező, elsősorban az alkatrészek beszerzése hátráltatta, így csak 1958. májusában tudták bemutatni. Megjegyzendő, hogy a Kalmár-féle logikai gép tisztán huzalos megoldású volt, és számos elmés és elegáns ötletet alkalmazott.
Sokat tett a számítástechnikai alkalmazások elterjesztéséért a legkülönbözőbb területeken a nyelvészettől a biológiai kutatásokig. Már a hatvanas években lyukkártyán rögzítették a Magyar értelmező kéziszótár legfontosabb adatait. Ugyancsak a hatvanas években indította el a „Számítástechnikai módszerek alkalmazása a biológiában és az orvostudományban” című kollokviumsorozatot, ahol rendszeresen, évenként találkozott a hazánkban ezen a területen dolgozó több száz kutató. A sorozat a mai napig tart. Segítőkészsége, sokoldalú érdeklődése, lényeglátása számos, nem matematikai probléma sikeres megoldását segítette.
Az ötvenes évek végére a fő nehézséget az jelentette, hogy a gépek gépi kódja nagyon messze állt az emberi formuláktól. A kettő közelítésére két irányban indult meg a munka. Az egyik a programozási nyelvek kifejlesztése volt, amely az emberi szavakat gépi kódra fordítja le, a másik a gép nyelvét akarta közelebb hozni az emberi nyelvhez, vagyis, hogy az utasításkészlet eleve olyan legyen, hogy a gép közvetlenül értse, és végre tudja hajtani az elvégzendő számításokat leíró formulákat. Ez utóbbi volt a formula vezérlésű számítógép elve. Kalmár ezen a vonalon indult el. Később csatlakozott a témához A. M. Gluskov Kijevben, valamint W. Pawlak Varsóban. Gluskov munkatársai többször jártak Szegeden. Érdekes, hogy a gép egységeinek elnevezésére Kalmár László segített orosz elnevezéseket találni. Sajnos a gép itthon haláláig nem készült el. 1973-ban valósult meg Kijevben, és Kalmár halála után ezt a vonalat nem fejlesztették tovább.
Kalmár Lászlót (a képen jobbról) a Magyar Tudományos Akadémia 1949-ben levelező, 1961-ben rendes tagjává választotta. Munkássága elismeréséül 1950-ben Kossuth-díjjal, 1975- ben Állami Díjjal tüntették ki. Alapító főszerkesztője volt a máig egyetlen, nemzetközileg jegyzett magyar számítástudományi folyóiratnak, a JATE informatikai tanszékcsoportja kiadásában megjelenő Acta Cyberneticának.
Elévülhetetlen érdemei voltak a felsőfokú informatikai szakemberképzés beindításában. 1957 őszén három hallgatóval elindult az alkalmazó-matematikus képzés Szegeden, elsőként az országban. 1963-ra sikerült önálló szakként beindítani a programtervező-matematikus képzést. Ekkor alakult meg a kibernetikai laboratórium is, amely az oktató- és kutatómunka számítógépes hátterét adta.
Mai szemmel nézve is kiemelkedő az a módszer, amelyet Kalmár László alkalmazott a technikai, technológiai korlátok leküzdésére: olyan, a valóságban nem létező (fiktív) gépet (gépeket) konstruált, amely az összes lényeges számítógépes utasítástípust végrehajtotta, ezt használta az általános gépi programozási fogalmak, módszerek oktatására. A hallgatók sokáig ilyen fiktív gépeken szereztek programozási gyakorlatot.
1967-ben jött létre a Bolyai Intézeten belül a számítástudományi tanszék. A hatvanas évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van jól felkészült számítástechnikai szakemberekre. Ezért indult el 1972-ben a főiskolai diplomát adó hároméves programozó-matematikus képzés.
Kalmár László volt Magyarországon további két tudományterület úttörője: az automaták elméletéé, és a feladatok megoldhatóságával foglalkozó algoritmusok elméletéé. Mindkettő alapvető fontosságú a számítástechnika fejlődésében.
Örökmozgó, állandóan szervező, a matematikát, a tanítást, az életet szenvedélyesen szerető ember volt. 1976-ban érte a halál. A szegedi Belvárosi temetőben nyugszik.
Megható, hogy halála előtt, 1976-ban a barátjáról elnevezett Neumann János emlékéremmel tüntették ki.
Ezt a cikket végig átszőtte a Neumann Jánossal való kapcsolat. Mindketten nagy tudású, kiváló képességű emberek voltak. Az alapvető különbség az volt, hogy ki hol élt. Neumann a világ tudományos vérkeringésében, jólétben kiteljesedhetett, míg kortársa kényszermunka, bujkálás, és tudománya elismeréséért folytatott küzdelemben, a nyugati világtól elzártan kellett, hogy dolgozzon. Fel lehet tenni a „Mi lett volna, ha…” kérdést, de semmi értelme. Ez volt. És Kalmár László így is nagyot alkotott. Nevét a róla elnevezett számítástechnika versenyek, és a Szegedi Tudományegyetem képen látható épülete őrzi.