Alan Turing

Közzétéve: 2009.09.01.

Alan Turing

Alan Turing

A számítástechnika történetének nagyjai között Neumann, Mauchly, Eckert, Atanasoff, Berry és Goldstine neve mellett meg kell említenünk Alan Turingot is, aki részt vett az első elektronikus, digitális számítógép tervezésében a II. világháborúban, de erről a világ mit sem tudott az 1970-es évekig.

Alan Mathison Turing egy rendkívül sokoldalú és különös ember volt. Végzettsége szerint matematikus, és nagymértékben hozzájárult a matematikához, a kriptanalízishez (titkosítás vizsgálata), a logikához, filozófiához, biológiához és azokhoz az új területekhez, melyeket később számítástudománynak és mesterséges intelligenciának neveztek el.

1912. június 23-án született Londonban. Édesapja köztisztviselőként Indiában dolgozott, sokat ingázott Nagy-Britannia és India között, ezért a gyerekeket rokonok nevelték Nagy-Britanniában 1926-ig.

Alant már ekkor nagyon érdekelték a természettudományok, a humán tárgyak azonban egyáltalán nem. Viselkedése is különc volt – magányos volt, befelé forduló.

1926-ban a Sherborne-i magániskolába íratták, ahol tanárai nem voltak róla túl jó véleménnyel. Angolból ilyen értékelés olvasható a bizonyítványában: „Meg tudom bocsátani az írását, habár ez a legrosszabb, amit valaha láttam, és próbálom toleránsan szemlélni rendíthetetlen pontatlanságát, hanyag, piszkos munkáját… De nem tudom megbocsátani az Új Testamentum ésszerű megbeszélésével szemben tanúsított ostoba hozzáállását.”

Matematikából és természettudományokból jobb eredményeket ért el, de tanárai ezeknél a tárgyaknál is beírták az értékelésükbe: „Munkája piszkos.”

Alan nem törekedett arra, hogy lázadó legyen, igazgatója mégis azt írta róla, hogy ő egy olyan fiú, aki mindig is problémás lesz bármilyen iskola vagy közösség számára.

Valószínűleg 15 éves volt, amikor nagyapjától egy könyvet kapott a relativitáselméletről – a könyvről írt feljegyzései azt bizonyítják, hogy tökéletesen megértette az elméletet!

1928-ban ismerkedett meg Christopher Morcom-mal, aki kiemelkedő diák volt, rajongott a természettudományokért és nagyon különbözött Alentől. Alan megváltozott. Kapcsolatba került a világgal, elkezdett kommunikálni. Végre talált egy barátot, sőt, a pletykák szerint megtalálta élete első szerelmét… Aztán 1930-ban Christopher hirtelen meghalt. Ez nagyon megviselte Alant, és érdeklődése a tudat természetének, szerkezetének, eredetének megértése felé fordult. Ez az érdeklődés vezette el később a kvantummechanikához.

Egyetemi évek

1931-től a Cambridge-i King’s College-ben tanult. (A számítógép termet később Turingról nevezték el.)

Ez sokkal szabadabb környezet volt, mint a középiskola, rendhagyó gondolkodása, különcsége már nem volt hátrány. Itt ismerték fel kivételes matematikai tehetségét, melynek jelét adta már középiskolás korában is, de a hagyományos matematika feladatok nem érdekelték, ezért tanárai nem méltányolták képességeit. Az egyetemen főleg a logika, a kvantummechanika és a valószínűségszámítás érdekelte. Szabadidejében sokat sportolt. (A sportot később is folytatta, 1948-ban majdnem indult az Olimpián hosszútávfutásban, de egy sérülés meghiúsította ezt a tervét.)

1936-ban jelent meg egyik legfontosabb tanulmánya: „A kiszámítható számokról”. Ebben megalkotott egy számítógép modellt, csak a legszükségesebb összetevőkkel: memória, utasítás készlet, bemeneti, és kimeneti perifériák, ezek leírásában szalagok. Ha a szalag elegendően hosszú, akkor ez a gép bármely programmal leírható feladatot képes megoldani –ezt modellt hívják Turing-gépnek.

De mi legyen a programozhatatlan feladatokkal, mint az emberi intuíció? Megpróbált erre is választ adni, de nem sok sikerrel, és ezután soha többet nem vetette föl ezeket a kérdéseket.

1937-ben az Egyesült Államokba utazott és a Princeton Egyetemen folytatta tanulmányait. Itt írta meg doktori disszertációján, melyet 1938-ban sikeresen megvédett. Ezután visszatért Cambridge-be, ahol Kutatásai mellett Ludwig Wittgenstein matematikafilozófiai előadásait is látogatta.

Enigma

„Enigma”: görög szó, jelentése: rejtély. Így hívták a náci Németország által használt titkosítóberendezést.

1938. szeptemberétől Turing részmunkaidőben a brit kódfeltörő szervezetnek, a Government Code and Cypher School-nak (GCCS) dolgozott. Miután Nagy-Britannia 1939. szeptember 3-án bejelentette, hogy hadban áll Németországgal, a GCCS Londonból Bletchley Park-ba költözött. Ez egy vidéki ház volt Oxford és Cambridge között félúton.

A következő napon Turing szolgálatra jelentkezett a Bletchley Park-ban.

A legenda szerint ekkortájt nézte meg az első színes filmet a moziban, a Hófehérkét. Lenyűgözte a mese. A moziból ezt a mondatot ismételgetve jött ki: „Mártsd az almát a főzetbe, hogy itassa át a halálos álom gyilkos mérge.”

A Bletchley Park-ban a német rejtjelező gép által küldött üzenetek feltörésén dolgozott. A korábbi lengyel kutatásokból kiindulva sikerült megépítenie egy olyan gépet, amely dekódolta az Enigma által küldött üzeneteket. A gép neve „Bombe” lett.

A képen látható házikók közül a középső, a Hut8 volt a kódfeltörő csoport munkahelye.

Amikor 1940. április 5-én Hitler lerohanta Dániát és Norvégiát, már a német üzenetek nagy részét meg tudták fejteni. Az Enigmával kapcsolatos minden munkát 30 évre titkosítottak, így a világ csak a hetvenes évek közepén szerzett róla tudomást.

Bletchley Park-ban Turing egy másik szigorúan titkos munkán is dolgozott. Az ő elmélete és Max Newman tervei alapján 1943-ban megépítették a Colossus nevű elektronikus számítógépet a náci vezérkar által használt Lorenz titkosítás feltörésére. (Sok helyen lehet olvasni, hogy ő tervezte vagy építette a Colossust– ez nem igaz. Az ő elméletét használták a kódfeltörő algoritmushoz.) A háború végén már tíz, továbbfejlesztett Colossus II. dolgozott az üzenetek dekódolásán. A háború után azonban ezeket a gépeket megsemmisítették, a tervrajzokat is titkosították.

Alan Turingot a háború végén kódfeltörő munkásságáért a Brit Birodalom Érdemrendjének Tiszti fokozatával tüntették ki.

A háború után

A Bletchley Park-ban töltött évek alatt kezdte Turingot foglalkoztatni az intelligens gép gondolata. 1945 és 1948 között a Nemzeti Fizikai Laboratóriumban, az ACE (Automatic Computing Engine) programon dolgozott és elméleti munkákat publikált programozásról, neurális hálókról, mesterséges intelligenciáról. Egy 1946. februárjában publikált cikkben bejelentette Nagy-Britannia első program-vezérelt számítógépének teljes tervét. „Mintha egy agyat építenénk” - nyilatkozta.

1949-ben a Manchesteri Egyetem számítástechnikai laboratórium igazgatójának nevezték ki, ahol a Manchester Mark 1-nek a szoftverén dolgozott.

1950-ben jelent meg "Computing Machinery and Intelligence" című írása.

Bizakodó volt: úgy gondolta, hogy az ezredfordulóig elkészülhet az a gép, amely átmegy a Turing teszten. Ez egy nagyon érdekes, és teljesen gyakorlatias teszt, melyet az előbb említett publikációban vázolt fel.

Lényege a következő: Két elválasztott szoba van, az egyikben egy emberrel, ő lesz a kérdező, a másikban egy számítógéppel és egy emberrel, ők fognak válaszolni. A kérdező kérdez, és minden kérdésére választ is kap, de nem tudhatja, hogy az ember, vagy a gép válaszolt. A feladata az, hogy állapítsa meg, mikor válaszolt az ember, és mikor a gép. Ha erre egy bizonyos (elég hosszú) idő után sem képes, akkor a gépet intelligensnek nevezhetjük. Turing jóslata nem vált be. Ilyen gép a mai napig sem létezik.

1951-ben beválasztották a Royal Society társaság tagjai közé.

1952-től a biomatematika foglalkoztatta, különös tekintettel a morfogenezisre. „A morfogenezis kémiai alapjai” („The Chemical Basis of Morphogenesis”) címmel 1952-ben cikket jelentetett meg, melyben lefektette a természetes minták képződésére vonatkozó elméletét. A témán belül leginkább a Fibonacci-számok növényi struktúrákban való előfordulása izgatta.

És aztán…

John C. Sharp, az Authenticum nevű, biztonsági szoftvereket gyártó cég alapítója és elnöke írja blogjában:

„Amint a múlt héten a Hut 8 körül sétáltam Bletchley Park-ban, … mérges lettem amiatt, ami később Turinggal történt – azok után, hogy olyan sok életet megmentett, és olyan sokkal járult hozzá a jövő számítógép tudományához.”

1952. februárjában Alan Turing telefonált a rendőrségre, bejelentette, hogy a 19 éves Arnold Murray ellopott néhány dolgot a házából. A kihallgatás során, amikor a fiatalemberről kérdezték, naivan bevallotta, hogy ő homoszexuális és Murray a szeretője. Homoszexuálisnak lenni bűn volt akkoriban Nagy-Britanniában. Letartóztatták és nyilvános tárgyaláson ítélték el. Választhatott: börtön vagy hormonkezelés. Az utóbbi mellett döntött. A kezelés mellékhatásaként megnőtt a melle, depressziós lett és elhízott.

Tovább dolgozott, „de 1954 egyik éjszakáján úgy döntött, elég volt.”- írja John C. Sharp. „Másnap reggel a házvezetőnője holtan talált rá Turingra, ágya mellett egy félig megevett, ciánba mártott almával.”

Vissza a listára