
Azt, hogy a számítógépek érdekelték, mindenki tudja, de azt, hogy már
tinédzserként is igazi üzletember volt, már kevesebben. Pedig a középiskolában
elindított levélbélyeg és újság előfizetői üzletének eredményéből 17 évesen
megvette első BMW-jét.
Szüleit mindez nem hatotta meg, és kisebb-nagyobb családi viták után beíratták
fiukat a Texasi Egyetemre. Azt szerették volna, ha Michaelből orvos lesz.
A Dell fiú kollégiumi szobája rövid idő elteltével inkább hasonlított egy
raktárra, mint a tanulás meghitt szentélyére. Michael új üzletbe kezdett –
számítógép alkatrészek forgalmazásába – és ehhez sok helyre volt szüksége. Fél
év elteltével a vállalkozás erőteljes növekedésnek indult, és havi 80.000 dollár
bevételt hozott.
Dell olyan IBM dealerektől vásárolt RAM-okat és különböző drivereket, akik
közvetlenül termelői áron jutottak hozzá az alkatrészekhez, természetesen nagy
tételben. Ezeket közvetlenül a felhasználókhoz továbbította, így kikerülte a
nagy- és kiskereskedelmi láncolatokat. Ezzel a módszerrel rendre 10-15
százalékkal a végfelhasználói árak alatt kínálta a termékeket. Először
napilapokban, majd szakmai folyóiratokban hirdette az egyre jobban menő üzletet,
és végül úgy döntött, meghajlik sorsa előtt, és kilép az egyetemről. Még
1984-ben megalapította a PCs Ltd.-t, melynek üzleti stratégiáját tudatosan a
kereskedelmi láncolat megkerülésére építette.
"
…azért hagytam ott az iskolát, hogy megalapítsam a Dellt. Nem bántam meg a
dolgot, bár aligha javasolnám bárkinek, hogy hozzám hasonlóan elszalassza a
továbbtanulás lehetőségét." – nyilatkozta később.
Az első vállalkozás:
Elfekvő alkatrészkészletek felvásárlásával hamarosan maga is képes volt "
IBM
klónokat" előállítani, vagyis olyan számítógépeket, amelyek ugyanazokból az
elemekből épültek fel, mint a "Nagy Kék" gépei, de 40%-os árelőnnyel kerülhettek
a piacra. Az impozáns árak impozáns növekedést tettek lehetővé. 1985-ben már
néhányan tervezéssel és designnal is foglakoztak. Ez volt az az időszak, amikor
Dell napi tizennyolc órákat dolgozott, és gyakran az irodai díványon töltötte az
éjszakát. Megérte. A következő pénzügyi évet ugyanis már 33 millió dolláros
forgalommal zárta.
A Dell vállalat születése:

A cég
1988-ban vette fel alapítójának nevét, és lett Dell Computer Corporations
Dell olyan vevői csoportokat keresett, ahol nagy tömegben, alacsony járulékos
költségekkel lehetett eladni a gépeket, és erre az államigazgatás kiváló
alanynak bizonyult. 1990-re a Dell már 388 millió dolláros forgalmat realizált,
és 2-3%-os piaci részesedést mondhatott magáénak.
Persze voltak megtorpanások is. Egy interjúban, amikor megkérdezték Michael
Dellt, hogy mi volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövetett, a nagy- és
kiskereskedői rendszerben való értékesítést említette.
"1989-ben megpróbáltunk
szaküzleteken keresztül értékesíteni, és egyáltalán nem működött a dolog. Rossz
ötlet volt. Nem kerestünk egy fityinget sem a dolgon."
Meredek emelkedés:
A nagy áttörést végül is az
internet hozta magával. A világhálón való
értékesítést ugyanis pontosan olyan embereknek találták ki, mint Michael Dell.
Az egyéni felhasználók és háztartások piacán a Dell-féle árelőny megtartásához
meg kellett kerülni a hagyományos értékesítési csatornákat. Az Internet
segítségével közvetlenül is kapcsolatba lehetett lépni a fogyasztókkal. Ráadásul
a Dell webes értékesítése elsősorban olyan vásárlókat vonzott, akik pontosan
tudták, mit is akarnak.
1992-ben a Dell bekerült a világ 500 legnagyobb cége közé a Fortune magazin
összeállításában, Michael pedig 27 évesen minden idők legfiatalabb cégvezetője
lett, akinek sikerült ezt elérni. A nevét azonnal felkapta a média, címlapokon
szerepelt, az Év Embere lett – s ez az ingyenreklám csak felgyorsította a cég
szekerét. A Dell robbanásszerűen kezdett nemzetközi terjeszkedésbe (már 170
országban van jelen, és 50 ezer alkalmazottat foglalkoztat), és 1999-ben átvette
a Compaqtól a világ első számú PC-gyártójának címét (2002-ben, a Compaqot
felvásárló
Hewlett-Packard átmenetileg megelőzte). Michael Dell sosem rejtegette
különösebben a sikerének titkát, sőt, könyvet is írt róla: a Direct from Dell
óriási bestseller lett.
Kritikák:
Természetesen nincsen sikersztori árnyoldalak nélkül. Folyamatos támadás tárgya
például a cég összefonódása a Microsofttal és az Intellel – Dell-féle gépet csak
Intel processzorral lehet rendelni, és a
Windows monopóliuma is majdnem teljes,
szervereket lehet
Linuxszal kérni, de desktop PC-t nem. Sokan gyanúsítgatják a
céget azzal, hogy spyware programokat telepít az eladott gépekre, és rengeteg
kritika céltáblája az Indiában összerakott gépek általános minősége is –
állítólag az egyszeri Dell-munkásnak a futószalag mellett mindössze öt
másodperce van arra, hogy betegyen egy kártyát a megfelelő slotba az alaplapon,
és becsavarozza azt…
Mindezek ellenére botorság megkérdőjelezni a Dell gépek megbízhatóságát, a cég
évről évre elnyeri a világ legmegbízhatóbb márkaneve díjat a nagy amerikai
gazdasági lapokban.
Útkeresés:
Az új évezredben, az IT-láz lecsillapodása után kiderült: ha a Dell továbbra is
tartani akarja a maga

elé kitűzött célokat, óhatatlanul is túl kell lépnie a
PC-ken, és más területekre is ki kell vetni a hálóját. Ennek megfelelően a cég
először a szerverek és PC-kiegészítők (nyomtatók, monitorok stb.) felé kezdett
el terjeszkedni, majd bemerészkedett a palmtopok, MP3-lejátszók, tévék és egyéb
berendezések világába is.
Helycserék:a vezetésben:

2004 márciusában, pontosan húsz évvel azután, hogy kollégiumi szobájában eladta
az első PC-jét, Michael Dell leköszönt a Dell cég vezérigazgatói posztjáról, s
2007-ig mint tanácsadó és az igazgatótanács tagja vett részt a vállalat
életében. Helyét
Kevin Rollins vette át, akivel 10 évig szorosan együttműködve
érték el a Dell eredményeit. Sajnos, Rollins szinte azonnal túlzó
profitkilátásokat tűzött ki maga elé. Ezek rendre nem teljesültek, majd a cég
könyvelési botrányba keveredett. A háttérben meghúzódó erővonalakat nem lehetett
átlátni, de a számok önmagukért beszéltek, a Dell siralmasan teljesített, és a
vetélytársai, köztük a
HP több területen megelőzték az addig
megkérdőjelezhetetlen piacvezetőt. Michael Dell ekkor újra átvette a vállalat
vezetését, és stratégiai változtatásokat indított el a vállalatnál. A BBC-nek
nyilatkozva elmondta, hogy a legnagyobb hiba, amit elkövettek, az a teljes
iparági átlagnál jóval gyorsabb ütemben növekvő lakossági piac szinte teljes
figyelmen kívül hagyása volt. A Dell ugyanis évekig az egyenként nagyobb
falatnak számító vállalati piacon értékesítette szerverein kívül munkaállomásait
és noteszgépeit is. A lakossági forgalom csak az összes eladások 15%-át tette
ki.. Az egyszerű vásárlók a legutóbbi időkig üzletben nem is találkozhattak Dell
számítógéppel, a cég ehelyett megrendelés utáni kiszállítással szolgálta ki
őket, ez azonban hosszú távon nem bizonyult sikeresnek. A váltásnak köszönhetően
2007 végére a vállalat forgalma 19%-os növekedést mutatott, míg az év elején még
11%-os visszaesést kellett elkönyvelniük. Emellett a piaci stratégiaváltásnak
köszönhetően nemsokára több mint tízezer üzletben lehetett Dell számítógépet
vásárolni. (A figyelmes olvasó már észrevette, hogy 1989-ben éppen ez volt a
rossz stratégia. Ebből is látszik, hogy azt, hogy egy üzleti irány jó, vagy
rossz, alapvetően a kor, és a környezet határozza meg.)
Válságban:
Nemrég a Dell hivatalosan is közzétette negyedik negyedéves pénzügyi jelentését.
Rossz hírekkel számolhatott a gyártó, hiszen a nyeresége közel felével, 48%-kal
esett vissza. 2009 január 31-én a bevételük 351 millió dollár volt, szemben az
egy évvel azelőtti állapottal, amikor is 679 millió dolláros nyereséget
könyvelhettek el. Michael Dell elmondta, hogy amíg nem stabilizálódik a gazdaság
helyzete, addig minden jellegű technológiai fejlesztést elhalasztanak. A
vállalat is kénytelen költségcsökkentéseket bevezetni, a 2009-es megspórolni
kívánt összeg 1 milliárd dollár, de 2011-ig összesen 4 milliárd dollárnyi
megtakarítást szeretnének elérni.
A gazdag magánember:

Jelenleg 16 milliárd dollárra becsülik Michael Dell vagyonát, ezzel a világ 18.
leggazdagabb emberének mondhatja magát. Évek óta folyamatosan, kis adagokban
adja el Dell-részvényeit, amit azután saját tőkebefektető cégén, az MSD
Capitalon keresztül költ el. Így került Mr Dell tulajdonába többek között Hawaii
egyik legmenőbb luxusszállodája, a hatcsillagos, 380 szobás Four Seasons Maui;
az 1100 éttermet számláló IHOP étteremlánc; a Northwestern pénzügyi tanácsadó és
biztosító óriás; a Tyler Technologies e-kormányzati megoldásokat fejlesztő
IT-cég – és még sorolhatnánk. Az elkötelezett republikánus Dell egyébként évek
óta aktív tagja a Fehér Ház tudományos-technológiai szaktanácsadó testületének
is.
Arra a kérdésre, hogy milyen más karriert választott volna Dell magának, ha nem
az informatika világában fut be, rövid gondolkodás után a következőt válaszolta:
"
Nem is tudom. A szüleim orvost szerettek volna csinálni belőlem, de én szeretek
egész iparágakat felépíteni. Mármint növekvő üzletekkel foglakozni. Van a
high-tech-en kívül más ilyen is?"