„Minden bizonnyal eljön majd az idő, amikor az emberek már nem lesznek képesek lépést tartani a technológiai fejlődéssel. Elég ciki helyzet lesz…”
"az informatikai döntéshozók lassan rádöbbennek majd, hogy többet fizetnek a számítógépekért, mint az szükséges lenne." Michael Dell a Dell Computer Corporations alapítója és vezérigazgatója.

Michael Dell és a Dell Computer Corporations

Michael Saul Dell 1965. február 23-án született Houstonban. Eleven, éles eszű, minden iránt érdeklődő gyerek volt; szüleit főként azzal kergette az őrületbe, hogy mindent szétszerelt, hogy megtudja, mi hogyan működik. Miután 15 éves korában ezt eljátszotta a karácsonyra kapott Apple II számítógépével is (a csoda nem ez volt, hanem hogy újra össze tudta rakni, és a gép ezután is működött!), elkötelezte magát a számítástechnika mellett. A programozás nem érdekelte különösebben, inkább a hardveres trükkök vonzották: számítógépeket szedett szét, javított és épített, telefonos kapcsolatot épített ki közöttük és így tovább.

Azt, hogy a számítógépek érdekelték, mindenki tudja, de azt, hogy már tinédzserként is igazi üzletember volt, már kevesebben. Pedig a középiskolában elindított levélbélyeg és újság előfizetői üzletének eredményéből 17 évesen megvette első BMW-jét.
Szüleit mindez nem hatotta meg, és kisebb-nagyobb családi viták után beíratták fiukat a Texasi Egyetemre. Azt szerették volna, ha Michaelből orvos lesz.
A Dell fiú kollégiumi szobája rövid idő elteltével inkább hasonlított egy raktárra, mint a tanulás meghitt szentélyére. Michael új üzletbe kezdett – számítógép alkatrészek forgalmazásába – és ehhez sok helyre volt szüksége. Fél év elteltével a vállalkozás erőteljes növekedésnek indult, és havi 80.000 dollár bevételt hozott.
Dell olyan IBM dealerektől vásárolt RAM-okat és különböző drivereket, akik közvetlenül termelői áron jutottak hozzá az alkatrészekhez, természetesen nagy tételben. Ezeket közvetlenül a felhasználókhoz továbbította, így kikerülte a nagy- és kiskereskedelmi láncolatokat. Ezzel a módszerrel rendre 10-15 százalékkal a végfelhasználói árak alatt kínálta a termékeket. Először napilapokban, majd szakmai folyóiratokban hirdette az egyre jobban menő üzletet, és végül úgy döntött, meghajlik sorsa előtt, és kilép az egyetemről. Még 1984-ben megalapította a PCs Ltd.-t, melynek üzleti stratégiáját tudatosan a kereskedelmi láncolat megkerülésére építette.
"…azért hagytam ott az iskolát, hogy megalapítsam a Dellt. Nem bántam meg a dolgot, bár aligha javasolnám bárkinek, hogy hozzám hasonlóan elszalassza a továbbtanulás lehetőségét." – nyilatkozta később.

Az első vállalkozás:
Elfekvő alkatrészkészletek felvásárlásával hamarosan maga is képes volt "IBM klónokat" előállítani, vagyis olyan számítógépeket, amelyek ugyanazokból az elemekből épültek fel, mint a "Nagy Kék" gépei, de 40%-os árelőnnyel kerülhettek a piacra. Az impozáns árak impozáns növekedést tettek lehetővé. 1985-ben már néhányan tervezéssel és designnal is foglakoztak. Ez volt az az időszak, amikor Dell napi tizennyolc órákat dolgozott, és gyakran az irodai díványon töltötte az éjszakát. Megérte. A következő pénzügyi évet ugyanis már 33 millió dolláros forgalommal zárta.

A Dell vállalat születése:
A cég 1988-ban vette fel alapítójának nevét, és lett Dell Computer Corporations
Dell olyan vevői csoportokat keresett, ahol nagy tömegben, alacsony járulékos költségekkel lehetett eladni a gépeket, és erre az államigazgatás kiváló alanynak bizonyult. 1990-re a Dell már 388 millió dolláros forgalmat realizált, és 2-3%-os piaci részesedést mondhatott magáénak.
Persze voltak megtorpanások is. Egy interjúban, amikor megkérdezték Michael Dellt, hogy mi volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövetett, a nagy- és kiskereskedői rendszerben való értékesítést említette. "1989-ben megpróbáltunk szaküzleteken keresztül értékesíteni, és egyáltalán nem működött a dolog. Rossz ötlet volt. Nem kerestünk egy fityinget sem a dolgon."

Meredek emelkedés:
A nagy áttörést végül is az internet hozta magával. A világhálón való értékesítést ugyanis pontosan olyan embereknek találták ki, mint Michael Dell. Az egyéni felhasználók és háztartások piacán a Dell-féle árelőny megtartásához meg kellett kerülni a hagyományos értékesítési csatornákat. Az Internet segítségével közvetlenül is kapcsolatba lehetett lépni a fogyasztókkal. Ráadásul a Dell webes értékesítése elsősorban olyan vásárlókat vonzott, akik pontosan tudták, mit is akarnak.
1992-ben a Dell bekerült a világ 500 legnagyobb cége közé a Fortune magazin összeállításában, Michael pedig 27 évesen minden idők legfiatalabb cégvezetője lett, akinek sikerült ezt elérni. A nevét azonnal felkapta a média, címlapokon szerepelt, az Év Embere lett – s ez az ingyenreklám csak felgyorsította a cég szekerét. A Dell robbanásszerűen kezdett nemzetközi terjeszkedésbe (már 170 országban van jelen, és 50 ezer alkalmazottat foglalkoztat), és 1999-ben átvette a Compaqtól a világ első számú PC-gyártójának címét (2002-ben, a Compaqot felvásárló Hewlett-Packard átmenetileg megelőzte). Michael Dell sosem rejtegette különösebben a sikerének titkát, sőt, könyvet is írt róla: a Direct from Dell óriási bestseller lett.


Kritikák:
Természetesen nincsen sikersztori árnyoldalak nélkül. Folyamatos támadás tárgya például a cég összefonódása a Microsofttal és az Intellel – Dell-féle gépet csak Intel processzorral lehet rendelni, és a Windows monopóliuma is majdnem teljes, szervereket lehet Linuxszal kérni, de desktop PC-t nem. Sokan gyanúsítgatják a céget azzal, hogy spyware programokat telepít az eladott gépekre, és rengeteg kritika céltáblája az Indiában összerakott gépek általános minősége is – állítólag az egyszeri Dell-munkásnak a futószalag mellett mindössze öt másodperce van arra, hogy betegyen egy kártyát a megfelelő slotba az alaplapon, és becsavarozza azt…
Mindezek ellenére botorság megkérdőjelezni a Dell gépek megbízhatóságát, a cég évről évre elnyeri a világ legmegbízhatóbb márkaneve díjat a nagy amerikai gazdasági lapokban.


Útkeresés:
Az új évezredben, az IT-láz lecsillapodása után kiderült: ha a Dell továbbra is tartani akarja a maga elé kitűzött célokat, óhatatlanul is túl kell lépnie a PC-ken, és más területekre is ki kell vetni a hálóját. Ennek megfelelően a cég először a szerverek és PC-kiegészítők (nyomtatók, monitorok stb.) felé kezdett el terjeszkedni, majd bemerészkedett a palmtopok, MP3-lejátszók, tévék és egyéb berendezések világába is.






Helycserék:a vezetésben:
2004 márciusában, pontosan húsz évvel azután, hogy kollégiumi szobájában eladta az első PC-jét, Michael Dell leköszönt a Dell cég vezérigazgatói posztjáról, s 2007-ig mint tanácsadó és az igazgatótanács tagja vett részt a vállalat életében. Helyét Kevin Rollins vette át, akivel 10 évig szorosan együttműködve érték el a Dell eredményeit. Sajnos, Rollins szinte azonnal túlzó profitkilátásokat tűzött ki maga elé. Ezek rendre nem teljesültek, majd a cég könyvelési botrányba keveredett. A háttérben meghúzódó erővonalakat nem lehetett átlátni, de a számok önmagukért beszéltek, a Dell siralmasan teljesített, és a vetélytársai, köztük a HP több területen megelőzték az addig megkérdőjelezhetetlen piacvezetőt. Michael Dell ekkor újra átvette a vállalat vezetését, és stratégiai változtatásokat indított el a vállalatnál. A BBC-nek nyilatkozva elmondta, hogy a legnagyobb hiba, amit elkövettek, az a teljes iparági átlagnál jóval gyorsabb ütemben növekvő lakossági piac szinte teljes figyelmen kívül hagyása volt. A Dell ugyanis évekig az egyenként nagyobb falatnak számító vállalati piacon értékesítette szerverein kívül munkaállomásait és noteszgépeit is. A lakossági forgalom csak az összes eladások 15%-át tette ki.. Az egyszerű vásárlók a legutóbbi időkig üzletben nem is találkozhattak Dell számítógéppel, a cég ehelyett megrendelés utáni kiszállítással szolgálta ki őket, ez azonban hosszú távon nem bizonyult sikeresnek. A váltásnak köszönhetően 2007 végére a vállalat forgalma 19%-os növekedést mutatott, míg az év elején még 11%-os visszaesést kellett elkönyvelniük. Emellett a piaci stratégiaváltásnak köszönhetően nemsokára több mint tízezer üzletben lehetett Dell számítógépet vásárolni. (A figyelmes olvasó már észrevette, hogy 1989-ben éppen ez volt a rossz stratégia. Ebből is látszik, hogy azt, hogy egy üzleti irány jó, vagy rossz, alapvetően a kor, és a környezet határozza meg.)


Válságban:
Nemrég a Dell hivatalosan is közzétette negyedik negyedéves pénzügyi jelentését. Rossz hírekkel számolhatott a gyártó, hiszen a nyeresége közel felével, 48%-kal esett vissza. 2009 január 31-én a bevételük 351 millió dollár volt, szemben az egy évvel azelőtti állapottal, amikor is 679 millió dolláros nyereséget könyvelhettek el. Michael Dell elmondta, hogy amíg nem stabilizálódik a gazdaság helyzete, addig minden jellegű technológiai fejlesztést elhalasztanak. A vállalat is kénytelen költségcsökkentéseket bevezetni, a 2009-es megspórolni kívánt összeg 1 milliárd dollár, de 2011-ig összesen 4 milliárd dollárnyi megtakarítást szeretnének elérni.


A gazdag magánember:
Jelenleg 16 milliárd dollárra becsülik Michael Dell vagyonát, ezzel a világ 18. leggazdagabb emberének mondhatja magát. Évek óta folyamatosan, kis adagokban adja el Dell-részvényeit, amit azután saját tőkebefektető cégén, az MSD Capitalon keresztül költ el. Így került Mr Dell tulajdonába többek között Hawaii egyik legmenőbb luxusszállodája, a hatcsillagos, 380 szobás Four Seasons Maui; az 1100 éttermet számláló IHOP étteremlánc; a Northwestern pénzügyi tanácsadó és biztosító óriás; a Tyler Technologies e-kormányzati megoldásokat fejlesztő IT-cég – és még sorolhatnánk. Az elkötelezett republikánus Dell egyébként évek óta aktív tagja a Fehér Ház tudományos-technológiai szaktanácsadó testületének is.

Arra a kérdésre, hogy milyen más karriert választott volna Dell magának, ha nem az informatika világában fut be, rövid gondolkodás után a következőt válaszolta: "Nem is tudom. A szüleim orvost szerettek volna csinálni belőlem, de én szeretek egész iparágakat felépíteni. Mármint növekvő üzletekkel foglakozni. Van a high-tech-en kívül más ilyen is?"