A 3D film

Közzétéve: 2011.03.25.

Érdekességek
25 éves a CD lemezA 3D filmA 3D TVA billentyűzet fejlődése, történeteA böngészők fejlődéseA DOS rövid történeteA GPS rendszerA GSM rendszer működéseA Holdraszállás informatikai háttereA Linux történeteA műholdak szerepe az infomatikábanA rádióA smiley születéseA szuper, és a nagy számítógépekA táblagépek történeteA TV-k új generációiA videózás történeteA világ első számítógépeiA vonalkód és az RFIDA Windows rövid történeteAz adattárolás fejlődéseAz adattovábbítás módszereiAz első digitális fényképezőgépAz első számítógépes játékAz érintőképernyő (Touch screen) működéseAz Internet történeteFilekezelők, CommanderekHogyan működik a monitor?Hogyan működik a nyomtató?Hogyan működik a projektor?Informatika a légiközlekedésbenInformatika a zenébenIntelligens épületekIP ma és holnapKorai számítógépes játékokKözösségi hálózatokKözösségi hálózatok IIMagyarország Internetes InfrastruktúrájaMerevlemez históriaMilyen nyelven ért a számítógép? - A programozási nyelvek történeteMobiltelefon generációkScanner-ek Varázsszavak: processzor, órajel…Zenei fájlformátumok
KI-KICSODA az informatikában
Legendás IT cégek
Protokoll mindenkinek
A 3D film

Amikor 2002-ben a mozikba került Peter Jackson rendezésében A Gyűrűk Ura trilógia második része, Gollam figuráját látva érezte James Cameron, hogy a számítógépes grafika lehetőségei fejlődtek annyit, hogy elkészítse az Avatart, így komolyabban kezdett el foglalkozni a filmmel. A film elkészítése két évet vett igénybe, a végeredmény pedig egy 40%-ban élőszereplős, 60%-ban számítógépes grafikákkal készített kasszasiker lett, mely a világ legelső, teljesen 3D-s élményt nyújtó filmje ...

A 3D filmkészítés rejtelmei

Előző cikkemben (3D TV) a 3D házi mozi rendszerek voltak a fontosak. Most inkább a 3D filmkészítésre helyezem a hangsúlyt. Azoknak, akik a másik cikket nem olvasták, röviden leírom a térlátás alapjait: A két szemünk előre tekint, és ugyanazt a dolgot látja, de nem ugyanúgy. Mivel a szemeink között kb.: 6,5 cm távolság van, ezért más szögből látják ugyanazt. Agyunk a két képből kikövetkezteti a tárgyak tőlünk való távolságát is, így lesz 3 dimenziós a kép. Az 50 méternél távolabbi tárgyak esetén már annyira kicsi a két kép közti eltérés, hogy nem látjuk a mélységet.

Kézenfekvő volt a gondolat már a filmkészítés hajnalán is, hogy ha két filmet készítenénk ugyanarról egyszerre különböző irányokból, akkor 3 dimenziós film jönne létre. Ez egyszerű, de hogyan érjük el, hogy a két szemünk más-más képet lásson? Erre ma már több megoldás is született.

A 3D szemüvegek fajtáit részletesen leírtam a 3D TV cikkben, de van egy technika, amit csak a mozik alkalmaznak. Ez a körkörösen polarizált fény. Itt a polarizálás irányát forgatják. Az egyik szem csak a balra, a másik csak a jobbra forgatott fényt látja. Az egyszerű polarizált fényt használó szemüvegnél a fej oldalra billenésekor mindkét szem mindkét képet látja. A körkörösen polarizált fény alkalmazása ezt a jelenséget kiküszöböli.

Nos, ahogy ígértem, ebben a cikkben a 3D filmkészítés lesz a fő téma. Mi is kell ehhez? Először is kell a nyers film, amit egy 3D kamerával kell elkészíteni. Ilyen kamerát ma már sokfélét lehet kapni, de sajnos csak pénzért. Azért a legegyszerűbbet már egy kezdő filmes is megengedheti magának. Balra egy profi, és egy amatőr felvevőt lehet látni.

Először egy profi körkörösen polarizált film készítését mutatom be. Az első műveletet „mastering”-nek nevezik. A legfontosabb feladat a színtér beállítása mindkét szemre, a szellemképes részek előzetes kompenzációja, a hang mixelése és az esetleges feliratok illesztése. A nyersanyag, ami tulajdonképpen a film „negatívja”, elnevezése DSM (Digital Source Master). Az eljárás után pedig az ún. DCDM (Digital Cinema Distribution Master) a következő állomás. Figyelembe kell venni a polarizátor torzítását is, és korrekciót kell alkalmazni. A DCDM egy tömörítetlen és kódolatlan, nagy felbontású verziója a filmnek, amiben már végleges formájában, hosszában található a kép, az időzített hang, felirat és opcionálisan különböző meta adatok a moziban való vetítéshez. Ha ezt tömörítik, kódolják, egybegyúrnak minden információt, fájlt, előáll a közvetlen vetítésre alkalmas DCP (Digital Cinema Package). Külön tömörítik a bal és jobb képsorokat. A rendelkezésre álló sávszélesség 250 Mbit/s lehet a kettőt összeadva. A végleges mozgókép 24 fps (=képkocka per másodperc) sebességű szemenként, tehát összeadva 48 fps. Ezzel a film készen van.

Vetítéskor a film 3D-re alkalmas szerverbe megy, ami aztán a vetítő felé továbbítja a jelet. A gyors mozgások élességének megtartása érdekében a projektor egy-egy képet háromszor villant fel. Ezzel a sebességet 144 fps-re növelik, ami már biztosítja a megfelelő gyorsaságot.

Mivel moziról van szó, szorosan ide tartozik a kivetítők technológiája. Az alapprobléma az, hogy hogyan lehet megvalósítani a mai mozikhoz szükséges óriási fényerőt. Történetileg három megoldás alakult ki. Az első (olajfilmesnek hívják) a mai napig a létező legnagyobb fényerejű berendezés, ám gyakorlati szempontból nem bizonyult igazán tökéletes megoldásnak a körülményes beállítás, a nagy méretek és teljesítményigény, valamint a karbantartási problémák miatt.

A második „hullámban” az LCD technológia fejlesztése során jutottak el az óriás fényerőig és ezen a téren igen szép eredményeket is produkáltak a gyártók, bár mindig szembe találták magukat azzal a problémával, hogy a fényforrás által kibocsátott hőt hogyan vezessék el úgy az LCD panelek útjából, hogy annak tranzisztorai ne károsodjanak. Ennél a technológiánál a másik nehézség ugyancsak a tranzisztorokkal kapcsolatos, hiszen éppen ezektől nem tudnak a pixelek szorosan egymás mellé kerülni.

Ezen problémákat hidalja át a DLP (Digital Light Processing) technológia, melynél sem a hő, sem pedig a képpontok közötti távolság nem okoz gondot.

Ahogy ígértem, leírom a 3D film házilagos elkészítését is. A legegyszerűbb a régi, jól bevált piros-zöld szemüveghez filmet készíteni. Ha rövid az alkotás, talán kibírják a nézők.

Nos, tehát először is kell a nyers film, amit egy 3D-s felvevővel kell felvenni. Ezt az anyagot számítógépre kell küldeni. Mivel két film keletkezik, a fájlokat lehet, mondjuk balnak, és jobbnak nevezni.

Most kell egy 3D film készítő program. Rákerestem a neten, elég sok ingyenesen is hozzáférhető. (Itt egyiket sem akarom reklámozni.)

Maga a 3D hatás (a meglévő szemüveghez) úgy érhető el, ha az egyik filmen a szerkesztő programunkban teljesen levesszük a zöld és a kék színt, a másikon pedig csak a pirosat vesszük ki. Ezután jön a kompozitálás, vagyis egyesítés, majd a renderelés (felbontás, fps beállítása) következik. Ezek a műveletek pár kattintással elvégezhetők. A meglévő szemüveggel a film megnézhető akár a számítógépen is.

Most, hogy a cikk kapcsán kicsit utána néztem a filmkészítő programoknak, még olyat is találtam (ingyen), amelyik animációt állít elő. Díszletet, figurákat tervezhetünk, és még a szájmozgást is elkészíti a program a beírt szöveg alapján.

Újra és újra rá kell jönnöm, hogy a számítástechnika korlátlan lehetőségeket kínál, és nemcsak egy kiválasztott réteg, hanem szinte mindenki számára.

Vissza a listára