Ahogy a billentyűzetek történetét a régi irodáknál kellett kezdeni, úgy a
szkennerek története is itt kezdődik. Édesapám irodában dolgozott, és pontosan
emlékszem, hogy egy irat másolása csak újbóli legépelésével volt lehetséges,
aztán lebélyegezték, és ráírták: „A másolat hiteles.”.
Ahogy egyre többen tapasztalták a számítógépbe bevitt adatokkal való munka
kényelmét, egyre nagyobb igény keletkezett arra, hogy minden információt
digitalizáljunk. A gépben tárolt adatok ugyanis bármikor papírra nyomtathatók, a
Földön bárhova pillanatok alatt eljuttathatók, nem sérülnek, nem kopnak, gyorsan
visszakereshető belőlük a kívánt adat és a másolat, ami régen fáradságos
munkával készült, ma néhány kattintás. Már csak azt kellett megoldani, hogy a
papíron tárolt információ bevitelét hogyan lehet gépesíteni. Ezt a problémát
oldották meg a szkennerek, magyarul lapolvasók.
A szkennerek
A szkennerek története az1960-as években kezdődött. Térképek digitalizálására
fejlesztették ki őket, ezért nagyok voltak (az 1m-nél nagyobb térképek is
kezelhetőek voltak), és már az első változatok is nagyon precíz képet adtak.
Sokáig a térképet egy dobról tekerték le, és a szenzor a dob előtt mozgott, úgy
olvasott. A síkágyas szkennerek csak a 80-as években jelentek meg, de az
érzékelő még ebben is pontokat olvasott, és külön mechanika vitte soronként
jobbra-balra.
A 90-es évekre kifejlesztették a sorszenzort, és ekkorra tömeges igény
jelentkezett a szkennerek iránt főleg az
Internet elterjedése miatt. A
lapszkennerek még drágák voltak, de kézi szkennert már elérhető áron lehetett
venni.
A fejlődés ettől kezdve főleg az árak drasztikus csökkenését hozta, ezzel
párhuzamosan a szkennerek szinte a háztartások részeivé váltak.
Mit is csinál a szkenner? Nagyon egyszerű: A papíron (filmen, dián) lévő
információt pontról-pontra leolvassa, és ebből egy képet készít. Itt kell
megemlíteni, hogy éppen emiatt a szövegeket is képként viszi a gépbe, tehát nem
lehet pl.: belejavítani, vagy rákeresni egy szóra. Természetesen minden
szkennerhez adnak egy karakter felismerő programot (OCR), amelyet lefuttatva a
szöveg egyszerű
Word-dokumentummá alakul.
A szkennerek legfontosabb adata a felbontás és a gyorsaság. Az előbbit dpi-ben
(Dot Per Inch) mérik, az utóbbit lap/perc-ben. Gondolom, a gyorsaságot nem kell
tovább magyarázni. A felbontás annyit jelent, hogy egy inch-en (kb.: 2,5 cm)
ennyi képpontot tud megkülönböztetni a gép. Hogy még bonyolultabb legyen, van
optikai, és szoftveresen javított felbontás. Az optikai az érzékelők által
ténylegesen megkülönböztethető pontokat jelenti, de léteznek programok, amelyek
ezen tovább tudnak javítani, ez a szoftveres.
A lapolvasók működése a felhasználói igények sokféleségét követve többféle lett.
Roll szkenner: A beolvasandó papír, fólia, film mozog az érzékelő előtt.
Kézi szkenner: Az érzékelőt kézben fogva lassan végig kell húzni a papír előtt.
Erről csak rossz tapasztalataim voltak. Olcsósága miatt először ilyet vettem
(na, talán az ára az egyetlen pozitívuma), de sok baj volt vele. Ha túl gyorsan
húztam, az volt a baj. Ha két húzás között hely volt a papíron, az nem látszott.
A felbontása pedig kb.: 400 dpi, ami elég kevés.
Síkágyas szkenner: A beolvasandó lapot egy üveglapra kell helyezni, és ez előtt
mozog az érzékelő. Otthonra ideális. Nem túl gyors, de nagyon szépen dolgozik.
Optikai felbontása általában eléri a 2200x4800 dpi-t, és minimum 16 millió színt
érzékel.
Diaszkenner: Csak dia és fotónegatív beolvasására használható. Ha egy ezzel a
rendszerrel működő számítógéphez még egy színes fotónyomtatót is
csatlakoztatunk, akkor olcsón készíthetünk színes nagyításokat diáról vagy a
negatívról. Az optikai felbontása 1800x1800 dpi (4,2 millió pixel), de
szoftveresen akár 19200x19200 dpi-vel is elboldogul. Így egy-egy diáról vagy
filmről igen jó minőségben készíthetünk digitális másolatot. Beolvasási
sebessége 10-35 másodperc. Negatív beolvasásakor használni kell a szkennerhez
kapott diafeltétet, amin van egy sötétebb ablak a dia helyén kívül. A szkenner
ezen a sötétebb ablakon állítja be a színeket, ezért ha nem használjuk a
feltétet (csak rányomjuk a negatívot), akkor rosszabb minőségű színeket kapunk.
Dokumentum szkenner: Ez a nagyágyú. Fejlesztésének a célja a gyorsaság volt. A
mai szkennerek elérik a 200 lap / perc sebességet is! Ezeknél általában a lap
mozog, sőt saját magának adagolja a papírt, és, mint a fénymásoló, dobja ki a
másik oldalon.
Könyv szkennerek: Újabb igény – újabb megoldás. Az igény az volt, hogy könyveket
(igazából egész könyvtárakat) kellene digitalizálni, de úgy, hogy a könyv ne
sérüljön! Egy több száz éves könyvet nem lehet laponként erősen széthajtani, és
rányomni az üveglapra, mert szétesik! A mérnökök természetesen ezt is
megoldották. Általában 45 vagy 60 fokban kell lefektetni a könyvet, a gép
automatikusan lapoz és szkennel. Egyetlen óra alatt egy 2500 oldalas könyvet is
beolvas!
Mint mindig, most is szeretnék egy kis csemegével szolgálni a végére. A konkrét
típust nem írom, ez nem reklám, csak azt, hogy mit tud:
Felismeri a papír alakját, méretét (csak akkora lesz a képfájl mérete, amekkora
feltétlenül szükséges), az írás irányát (a fektetett lapból is állóképet
készít), hogy fekete-fehér vagy színes. A3-as papírt is elfogad félbehajtva,
kétoldalasan beolvassa, majd a képet összeilleszti. Alapból pdf dokumentumot
készít, de lehet Word,
Excel, vagy PowerPoint fájlt is kérni tőle.
Nem tudok olyat kitalálni, amit ne tudna. Még egyszer, ez nem reklám. Csak
elámulok a mérnöki és programozói tudás fejlettségén!
Tekintse meg scanner-einket webáruházunban!