Igazából az Alcatel Lucent-ről kezdtem írni,
amely cég beolvasztotta magába a Bell Labs-ot is. Amikor elolvastam, hogy ez
utóbbi vállalat hét Nobel-díjat szerzett munkájával, úgy döntöttem, a Bell Labs
külön cikket érdemel. Nem nagyon
lehet olyan eszközt megnevezni mai világunkban, amiben ne működne a cég
valamelyik találmánya. Vegyük például a tranzisztort, amelynek milliói ott
teszik a dolgukat minden számítógépünkben. De az elterjedt UNIX operációs
rendszer, a C és C++ programnyelvek, melyek, vagy leszármazottaik kellettek
szoftvereink létrehozásához, is a Bell Labs termékei.
Mivel a cég nagyrészt
kutatásokkal foglalkozott, így nincsenek a történetében mondjuk Bill Gates-éhez
hasonló sztorik, de azért azt hiszem, érdemes lesz végigkövetni a fejlődését.
Kezdjük
talán a névvel. Alexander Graham Bell-nek, a telefon feltalálójának (1876)
semmi köze a későbbi vállalathoz. (Ha már itt tartunk, a telefonnal
kapcsolatban nem feledkezhetünk meg Puskás Tivadarról, aki a telefonközpontot
adta a világnak 1878-ban.) Az Alexander Graham Bell Laboratórium, amit valóban
Bell alapított csupán névrokon.
Az alapítás 1925-ben
történt, amikor a Western Electric Research Laboratories és az American
Telephone & Telegraph Company (AT & T) műszaki osztálya egyesült egy
külön céggé. A tulajdonjog fele-fele részben illette a két alapítót. Az új
szervezet feladata volt a Western Electric berendezéseinek tervezése,
támogatása, manuálok írása, valamint tanácsadói munka. Többek között a
kormánynak is végeztek ilyet, talán a legismertebb az Apolló program (Holdra
szállás) támogatása volt. Néhány munkatársukat alapkutatásokra osztották be, és
ez a csoport később nagy figyelmet kapott, ugyanis ők érdemelték ki a Nobel-díjakat.
A vállalat
első elnöke Frank B. Jewett volt,
aki úgy gondolta, hogy a legjobb tudományos és technikai eredményekhez a legjobb
elméket kell összegyűjteni és ápolni. Azt hiszem, ez máig
aktuális vezérfonal
lehet. Nem csoda, hogy vezetése alatt (1940-ig volt elnök), mindössze az alapítás
után 12 évvel egy kutatójuk, Clinton Joseph Davisson megosztva megkapta a Nobel-díjat az anyag hullám
természetének igazolásáért.
De ebben az
időben a Bell Labs lefektette egy új tudományág, a rádiócsillagászat alapjait,
a filmezés technikájában megalkották a valós idejű hangot, ők oldották meg a
televíziós adások nagy távolságra való sugárzásának problémáját az USA-ban, és
megtervezték az első elektromos, digitális számítógépet.
A háborús években
(1940-1951) Oliver Buckley vezette
az intézményt. Természetesen a hadi megrendelések kiszolgálására koncentrált,
és ezzel óriási növekedést tudott elérni. A cég katonai információs
rendszereket, radarállomásokat épített, és közreműködött az első olyan
számítógép elkészítésében is, amely ballisztikus számításokat végzett. De a
korszak legnagyobb felfedezése, amely máig érezhető hatású, és később a második
Nobel-díjat hozta a cég dicsőség táblájára, az a tranzisztor kifejlesztése volt 1947-ben. A zsenik, akik
megalkották: John Bardeen, Walter H. Brattain és William Shockley. A három kép:
az első tranzisztor, az alkotók, a tranzisztor szobra.

Szinte hihetetlen, de a
mobiltelefon rendszer elveit (a cellák hálózatát) is ebben az időben dolgozták
ki a Bell Labsnál. A cég fejlődését mutatja, hogy új laboratóriumot nyitottak
Murray Hill-ben. És még valami fontos! Ekkor használtak vezetékes
összeköttetést hangtól különböző adat átvitelére: ez volt az első telex.
1951 és 1959
között Mervin J. Kelly volt a
szervezet feje. Ha valaki átsiklott volna az évszámon, még mindig az 50-es
években járunk! Hihetetlen, hogy ekkor született meg a lézer (jobbra), amely nélkül ma elképzelhetetlen az orvostudomány,
a kommunikáció, a pontos mérések, és nagyon sok gyártási technológia. Ekkor
alkották meg a napelemet, amiről ma
a megújuló energia jut eszünkbe, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy
az összes űreszköz, a távközlési műholdjaink mind ezzel nyerik az energiát.
Ekkor fejlesztették ki az oxid-maszkos eljárást, ami a chip gyártás alapja, és
ekkor készítették az első szupravezetőket. Aminek a hasznát a nagyközönség is
azonnal érzékelte, hogy ekkor vezették be a közvetlen tárcsázást a távolsági
hívásoknál. A cég belső szerkezetéhez is hozzányúlt Kelly, szorosabb
kapcsolatot hozott létre a kutatás, fejlesztés, és a gyártás területei között.
A Bell Labs a teljes
60-as éveket James B. Fisk
irányításával vitte végig (1959-1973). Ekkor zajlott az űrverseny a
Szovjetúnióval, így természetes, hogy a cég is ilyen kutatásokkal foglalkozott. Megalkották a Telstar-t, az első kommunikációs műholdat (jobbra), és kivették a
részüket az Apollo programban is, amely az első embert juttatta a Holdra. Ekkor
készült el az első szén-dioxid lézer, indult a chip gyártás, megvalósult a
digitális átvitel, és ekkor készült el a UNIX operációs rendszer. A telefónia
is fejlődött, megjelentek a nyomógombos (tone) telefonok, tranzisztoros
kapcsolók, és programvezérelt központok.
Bár William O. Baker csak 6 évig volt
elnök, az ő idejére két Nobel-díj is esett, és persze korszakalkotó
fejlesztések. Az első Nobel díjat Philip W. Anderson munkatársuk kapta
megosztva az üveg, és a mágneses anyagok elektromos szerkezetének jobb
megismeréséért, a másodikat Arno A. Penzias és Robert W. Wilson a
háttérsugárzás felfedezéséért, amely a világegyetem keletkezésekor (nagy bumm)
keletkezett. Máig ható fejlesztés, hogy lézerek, és üvegszál segítségével létrehozták az első üvegszálas adatátviteli
rendszert, valamint a C programnyelvet.
Ian M. Ross 1979-től 1991-ig elnökölt. Bár Nobel-díjat nem kapott a
cégnél senki, de a fejlesztések üteme szédületes volt. Ez alatt az idő alatt a
Bell Labs 5000 saját szabadalmat jelentett be. Az üvegszálas technikában
megoldották az optikai erősítést, és megvalósították az üvegszálas
összeköttetést az óceán két partja közt. Az AT&T összes távolsági
összeköttetését analógról digitálissá alakították. Nagy előrelépés történt a
beszédfelismerés terén, és megszületett a C nyelv objektum orientált változata,
a C++.
Egy vezetőnek kicsit
látnoknak is kell lennie, főleg egy kutatóintézetnél. Az 1991 és 1995 közötti
időben a Bell Labs-t vezető John S. Mayo sok mindent látott előre. A
teljes bolygót behálózó optikai hálózatot, a személyes video összeköttetést, a
vezeték nélküli kommunikációt, valós idejű nyelvi fordítást. A Bell Labs az ő
idejében fejlesztette ki a HD TV és az interaktív televíziózás rendszerét.
Az 1995 és
1999 közötti elnök, Daniel C. Stanzione 22 éves szoftverfejlesztői és
menedzseri karrier után lett vezető. A vezetők egyénisége nyomot hagy a cégen
is. Ebben az időben a Bell Labs kutatási és fejlesztési tevékenységének
kétharmada olyan szoftverek
készítésére fordítódott, amelyek képesek összekapcsolni az optikai, a távolsági
és a vezeték nélküli hálózatokat. 1997-ben Steven Chu szerzett Nobel-díjat a
cégnek, amit az atomok lézeres hűtése, és csapdába ejtése kidolgozásáért
kapott. 1998-ban még egy Nobel- díj kötődik a Bell Labs-hoz: Horst Störmer,
Robert Laughlin és Daniel Tsui kapták a „tört kvantum Hall effektus”
felfedezéséért és magyarázatáért. Ekkor vált ki az AT&T-ből a Lucent
Technologies.
Az elnökök személyes
munkájáról a legritkább esetben hallani. Ez alól kivétel Arun Netravali, aki
2001-ig irányította a Bell Labs-t. Vezetése alatt a cégen belül az egyes
fejlesztések útja a laboratóriumtól a piacra kerülésig drámaian lecsökkent. De
saját munkája is hírnevet szerzett a cégnek. 170 technikai leírás szerzője, három
könyv társszerzője, és 70 szabadalom tulajdonosa. Fő területei a HD TV,
képtömörítés, digitális átvitel. Fizikusi és mérnök társaságok tagja, és több
magas kitüntetéssel honorálták már munkáját. Professzor a MIT-en, és más
egyetemeken is tanított. Az elnök csillogása közben a Bell Labs is hozta az
újdonságokat. A 75. születésnapra a világon először terabit sávszélességű
adatátvitelt valósítottak meg több száz kilométer távolságra üvegszálon
keresztül, és DNS-ből álló apró csipeszeket készítettek, melyek karja csupán 70
nanométer volt.
2001 és 2005
között Bill O'Shea vezette a Bell Labs-t. Ő 1972-től a cégnél dolgozott,
és szinte minden területen szerzett már tapasztalatokat. Ebben az időben
építette meg a Bell Labs a világ legkisebb tranzisztorát, amely egyetlen
szerves molekulát használ. Úgy látszik, a tranzisztor fejlődése végigkíséri a
vállalatot. Ekkor fejlesztettek szupravezető műanyagot és tovább döntögették az
üvegszállal elérhető adattovábbítás világcsúcsát.
A jelenlegi elnök Jeong
Kim már az azóta Alcatel Lucent cég K+F részlegének elnöke. Négy
kontinensen jelenlevő mamut céget kell irányítania. A cégnek a következő
prioritásokat adta: optikai hálózatok, fotonika, nanotechnológia, vezeték
nélküli hálózatok, és persze az informatika. Az ő idejére is esett egy Nobel-díj,
2009-ben Willard S. Boyle, Georg E. Smith, és Charles K. Kao kapták a CCD
érzékelők kifejlesztéséért. (Ezek a képalkotó félvezetők teszik lehetővé a
digitális fényképezést.).
2008-ban az
Alcatel Lucent úgy határozott, hogy alapkutatásokra nem áldoznak több pénzt. A
forrásokat piacképes termékek kifejlesztésére fordítják. Ennek rövidtávon
valószínűleg dollárban kifejezve haszna lesz, Nobel-díjakban mérve kára lesz.
Szerintem hosszú távon a pénzben kifejezett haszon is csökken, mert nem lesznek
jövőbe mutató új fejlesztési irányok.
De a szekér
most még halad, mégpedig elég jól. Sőt a prioritások fejlesztésére új
laboratóriumok is nyílnak. Az USA- és Európabeli kutatóhelyek után Kínában,
Indiában, és utoljára Dél-Koreában is. Persze az azért furcsa, hogy a cég
honlapján az utolsó fejlesztésekről szóló hír 2010. novemberi (most 2011.
június 5–ét írunk).
De térjünk
vissza a régi dicsőséghez. A cég által jegyzett fejlesztések top 10-ét még
érdemes felsorolni, amelyek alapjaiban változtatták meg az emberi civilizációt:
1. Az adathálózatok.
2. A tranzisztor.
3. A mobiltelefon technológia.
4. A napelemek.
5. A lézer.
6. A digitális adatátvitel.
7. A távközlési műholdak.
8. A tone telefon technika.
9. A UNIX operációs rendszer
és a C-nyelv.
10. Digital Signal Processor
(DSP). Szinte az összes multimédiás eszköz ezt használja.
Egyetemi
éveim alatt éjszakákat vitáztunk többek között az alapkutatás, és a közvetlenül
pénzzé tehető dolgok kutatása közti viszonyról. A rövidtávú gondolkodás mindig
arra jut, hogy az előbbi felesleges pénzkidobás. De józanul az is látható, hogy
nélküle nincs jövő. A Bell Labs itt az Alcatel Lucenten belül kicsit
jövőtlennek tűnik. Remélem, tévedek.
