A Bell Telephone Laboratories története

Igazából az Alcatel Lucent-ről kezdtem írni, amely cég beolvasztotta magába a Bell Labs-ot is. Amikor elolvastam, hogy ez utóbbi vállalat hét Nobel-díjat szerzett munkájával, úgy döntöttem, a Bell Labs külön cikket érdemel. Nem nagyon lehet olyan eszközt megnevezni mai világunkban, amiben ne működne a cég valamelyik találmánya. Vegyük például a tranzisztort, amelynek milliói ott teszik a dolgukat minden számítógépünkben. De az elterjedt UNIX operációs rendszer, a C és C++ programnyelvek, melyek, vagy leszármazottaik kellettek szoftvereink létrehozásához, is a Bell Labs termékei.

Mivel a cég nagyrészt kutatásokkal foglalkozott, így nincsenek a történetében mondjuk Bill Gates-éhez hasonló sztorik, de azért azt hiszem, érdemes lesz végigkövetni a fejlődését.

Kezdjük talán a névvel. Alexander Graham Bell-nek, a telefon feltalálójának (1876) semmi köze a későbbi vállalathoz. (Ha már itt tartunk, a telefonnal kapcsolatban nem feledkezhetünk meg Puskás Tivadarról, aki a telefonközpontot adta a világnak 1878-ban.) Az Alexander Graham Bell Laboratórium, amit valóban Bell alapított csupán névrokon.

Az alapítás 1925-ben történt, amikor a Western Electric Research Laboratories és az American Telephone & Telegraph Company (AT & T) műszaki osztálya egyesült egy külön céggé. A tulajdonjog fele-fele részben illette a két alapítót. Az új szervezet feladata volt a Western Electric berendezéseinek tervezése, támogatása, manuálok írása, valamint tanácsadói munka. Többek között a kormánynak is végeztek ilyet, talán a legismertebb az Apolló program (Holdra szállás) támogatása volt. Néhány munkatársukat alapkutatásokra osztották be, és ez a csoport később nagy figyelmet kapott, ugyanis ők érdemelték ki a Nobel-díjakat.

A vállalat első elnöke Frank B. Jewett volt, aki úgy gondolta, hogy a legjobb tudományos és technikai eredményekhez a legjobb elméket kell összegyűjteni és ápolni. Azt hiszem, ez máig aktuális vezérfonal lehet. Nem csoda, hogy vezetése alatt (1940-ig volt elnök), mindössze az alapítás után 12 évvel egy kutatójuk, Clinton Joseph Davisson megosztva megkapta a Nobel-díjat az anyag hullám természetének igazolásáért.

De ebben az időben a Bell Labs lefektette egy új tudományág, a rádiócsillagászat alapjait, a filmezés technikájában megalkották a valós idejű hangot, ők oldották meg a televíziós adások nagy távolságra való sugárzásának problémáját az USA-ban, és megtervezték az első elektromos, digitális számítógépet.

A háborús években (1940-1951) Oliver Buckley vezette az intézményt. Természetesen a hadi megrendelések kiszolgálására koncentrált, és ezzel óriási növekedést tudott elérni. A cég katonai információs rendszereket, radarállomásokat épített, és közreműködött az első olyan számítógép elkészítésében is, amely ballisztikus számításokat végzett. De a korszak legnagyobb felfedezése, amely máig érezhető hatású, és később a második Nobel-díjat hozta a cég dicsőség táblájára, az a tranzisztor kifejlesztése volt 1947-ben. A zsenik, akik megalkották: John Bardeen, Walter H. Brattain és William Shockley. A három kép: az első tranzisztor, az alkotók, a tranzisztor szobra.

Szinte hihetetlen, de a mobiltelefon rendszer elveit (a cellák hálózatát) is ebben az időben dolgozták ki a Bell Labsnál. A cég fejlődését mutatja, hogy új laboratóriumot nyitottak Murray Hill-ben. És még valami fontos! Ekkor használtak vezetékes összeköttetést hangtól különböző adat átvitelére: ez volt az első telex.

1951 és 1959 között Mervin J. Kelly volt a szervezet feje. Ha valaki átsiklott volna az évszámon, még mindig az 50-es években járunk! Hihetetlen, hogy ekkor született meg a lézer (jobbra), amely nélkül ma elképzelhetetlen az orvostudomány, a kommunikáció, a pontos mérések, és nagyon sok gyártási technológia. Ekkor alkották meg a napelemet, amiről ma a megújuló energia jut eszünkbe, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az összes űreszköz, a távközlési műholdjaink mind ezzel nyerik az energiát. Ekkor fejlesztették ki az oxid-maszkos eljárást, ami a chip gyártás alapja, és ekkor készítették az első szupravezetőket. Aminek a hasznát a nagyközönség is azonnal érzékelte, hogy ekkor vezették be a közvetlen tárcsázást a távolsági hívásoknál. A cég belső szerkezetéhez is hozzányúlt Kelly, szorosabb kapcsolatot hozott létre a kutatás, fejlesztés, és a gyártás területei között.

A Bell Labs a teljes 60-as éveket James B. Fisk irányításával vitte végig (1959-1973). Ekkor zajlott az űrverseny a Szovjetúnióval, így természetes, hogy a cég is ilyen kutatásokkal foglalkozott. Megalkották a Telstar-t, az első kommunikációs műholdat (jobbra), és kivették a részüket az Apollo programban is, amely az első embert juttatta a Holdra. Ekkor készült el az első szén-dioxid lézer, indult a chip gyártás, megvalósult a digitális átvitel, és ekkor készült el a UNIX operációs rendszer. A telefónia is fejlődött, megjelentek a nyomógombos (tone) telefonok, tranzisztoros kapcsolók, és programvezérelt központok.

Bár William O. Baker csak 6 évig volt elnök, az ő idejére két Nobel-díj is esett, és persze korszakalkotó fejlesztések. Az első Nobel díjat Philip W. Anderson munkatársuk kapta megosztva az üveg, és a mágneses anyagok elektromos szerkezetének jobb megismeréséért, a másodikat Arno A. Penzias és Robert W. Wilson a háttérsugárzás felfedezéséért, amely a világegyetem keletkezésekor (nagy bumm) keletkezett. Máig ható fejlesztés, hogy lézerek, és üvegszál segítségével létrehozták az első üvegszálas adatátviteli rendszert, valamint a C programnyelvet.

Ian M. Ross 1979-től 1991-ig elnökölt. Bár Nobel-díjat nem kapott a cégnél senki, de a fejlesztések üteme szédületes volt. Ez alatt az idő alatt a Bell Labs 5000 saját szabadalmat jelentett be. Az üvegszálas technikában megoldották az optikai erősítést, és megvalósították az üvegszálas összeköttetést az óceán két partja közt. Az AT&T összes távolsági összeköttetését analógról digitálissá alakították. Nagy előrelépés történt a beszédfelismerés terén, és megszületett a C nyelv objektum orientált változata, a C++.

Egy vezetőnek kicsit látnoknak is kell lennie, főleg egy kutatóintézetnél. Az 1991 és 1995 közötti időben a Bell Labs-t vezető John S. Mayo sok mindent látott előre. A teljes bolygót behálózó optikai hálózatot, a személyes video összeköttetést, a vezeték nélküli kommunikációt, valós idejű nyelvi fordítást. A Bell Labs az ő idejében fejlesztette ki a HD TV és az interaktív televíziózás rendszerét.

Az 1995 és 1999 közötti elnök, Daniel C. Stanzione 22 éves szoftverfejlesztői és menedzseri karrier után lett vezető. A vezetők egyénisége nyomot hagy a cégen is. Ebben az időben a Bell Labs kutatási és fejlesztési tevékenységének kétharmada olyan szoftverek készítésére fordítódott, amelyek képesek összekapcsolni az optikai, a távolsági és a vezeték nélküli hálózatokat. 1997-ben Steven Chu szerzett Nobel-díjat a cégnek, amit az atomok lézeres hűtése, és csapdába ejtése kidolgozásáért kapott. 1998-ban még egy Nobel- díj kötődik a Bell Labs-hoz: Horst Störmer, Robert Laughlin és Daniel Tsui kapták a „tört kvantum Hall effektus” felfedezéséért és magyarázatáért. Ekkor vált ki az AT&T-ből a Lucent Technologies.

Az elnökök személyes munkájáról a legritkább esetben hallani. Ez alól kivétel Arun Netravali, aki 2001-ig irányította a Bell Labs-t. Vezetése alatt a cégen belül az egyes fejlesztések útja a laboratóriumtól a piacra kerülésig drámaian lecsökkent. De saját munkája is hírnevet szerzett a cégnek. 170 technikai leírás szerzője, három könyv társszerzője, és 70 szabadalom tulajdonosa. Fő területei a HD TV, képtömörítés, digitális átvitel. Fizikusi és mérnök társaságok tagja, és több magas kitüntetéssel honorálták már munkáját. Professzor a MIT-en, és más egyetemeken is tanított. Az elnök csillogása közben a Bell Labs is hozta az újdonságokat. A 75. születésnapra a világon először terabit sávszélességű adatátvitelt valósítottak meg több száz kilométer távolságra üvegszálon keresztül, és DNS-ből álló apró csipeszeket készítettek, melyek karja csupán 70 nanométer volt.

2001 és 2005 között Bill O'Shea vezette a Bell Labs-t. Ő 1972-től a cégnél dolgozott, és szinte minden területen szerzett már tapasztalatokat. Ebben az időben építette meg a Bell Labs a világ legkisebb tranzisztorát, amely egyetlen szerves molekulát használ. Úgy látszik, a tranzisztor fejlődése végigkíséri a vállalatot. Ekkor fejlesztettek szupravezető műanyagot és tovább döntögették az üvegszállal elérhető adattovábbítás világcsúcsát.

A jelenlegi elnök Jeong Kim már az azóta Alcatel Lucent cég K+F részlegének elnöke. Négy kontinensen jelenlevő mamut céget kell irányítania. A cégnek a következő prioritásokat adta: optikai hálózatok, fotonika, nanotechnológia, vezeték nélküli hálózatok, és persze az informatika. Az ő idejére is esett egy Nobel-díj, 2009-ben Willard S. Boyle, Georg E. Smith, és Charles K. Kao kapták a CCD érzékelők kifejlesztéséért. (Ezek a képalkotó félvezetők teszik lehetővé a digitális fényképezést.).

2008-ban az Alcatel Lucent úgy határozott, hogy alapkutatásokra nem áldoznak több pénzt. A forrásokat piacképes termékek kifejlesztésére fordítják. Ennek rövidtávon valószínűleg dollárban kifejezve haszna lesz, Nobel-díjakban mérve kára lesz. Szerintem hosszú távon a pénzben kifejezett haszon is csökken, mert nem lesznek jövőbe mutató új fejlesztési irányok.

De a szekér most még halad, mégpedig elég jól. Sőt a prioritások fejlesztésére új laboratóriumok is nyílnak. Az USA- és Európabeli kutatóhelyek után Kínában, Indiában, és utoljára Dél-Koreában is. Persze az azért furcsa, hogy a cég honlapján az utolsó fejlesztésekről szóló hír 2010. novemberi (most 2011. június 5–ét írunk).

De térjünk vissza a régi dicsőséghez. A cég által jegyzett fejlesztések top 10-ét még érdemes felsorolni, amelyek alapjaiban változtatták meg az emberi civilizációt:

1. Az adathálózatok.

2. A tranzisztor.

3. A mobiltelefon technológia.

4. A napelemek.

5. A lézer.

6. A digitális adatátvitel.

7. A távközlési műholdak.

8. A tone telefon technika.

9. A UNIX operációs rendszer és a C-nyelv.

10. Digital Signal Processor (DSP). Szinte az összes multimédiás eszköz ezt használja.

Egyetemi éveim alatt éjszakákat vitáztunk többek között az alapkutatás, és a közvetlenül pénzzé tehető dolgok kutatása közti viszonyról. A rövidtávú gondolkodás mindig arra jut, hogy az előbbi felesleges pénzkidobás. De józanul az is látható, hogy nélküle nincs jövő. A Bell Labs itt az Alcatel Lucenten belül kicsit jövőtlennek tűnik. Remélem, tévedek.