Kibataro Oki, és az OKI vállalat

Közzétéve: 2010.12.09.

Érdekességek
KI-KICSODA az informatikában
Legendás IT cégek
A Bell Telephone Laboratories történeteA Commodore legendájaA Creative Labs (Sound Blaster) történeteA Google történelemA Kingston történeteA NetscapeA SiemensA YahooAlcatelAz ACERAz AdobeAz AMD (Advanced Micro Devices) történeteAz EpsonAz IBM történeteAz INTELAz LGAz SAP érdekességeiCisco SystemsHTC a feltörekvő mobil gyártóKibataro Oki, és az OKI vállalatLenovoLexmarkMotorolaPhilipsSamsungSkypeSony - EricssonTulip ComputersWestern Digital
Protokoll mindenkinek
Kibataro Oki, és az OKI vállalat

Az Oki Electric Industry Company Limited cégről valószínűleg mindenkinek a nyomtatók jutnak az eszébe. Ma valóban ez a legfontosabb területük, de régebben más volt, és lehet, hogy a jövőben is más lesz. A vállalat ugyanis – bár nagy változásokon ment keresztül – máig őrzi alapítójának haladó szellemét, amely minden újdonságra fogékony, vállalkozói szellem volt. Kibataro Oki 1848-ban született Japánban. Európai olvasóimnak azt hiszem, le kell írnom pár sorban Japán akkori történetét.

Japán az 1800-as évek végén:

A Távol-Kelet legnagyobb birodalma évezredeken át a kínai volt. Talán innen ered az itteni országok elzárkózó politikája is. Japán is ezt az utat követte, és nem engedte be a külföldieket több mint két évszázadon keresztül az Edo-korszak shogunjai uralkodása alatt, egészen 1854-ig. Ekkor indult a Meidzsi-restauráció, amely gyökeres fordulatot hozott az ország életébe. Hagyományaik, kultúrájuk megtartása mellett megnyitották kapuikat a külvilág felé, és radikális politikai és szociális reformokat hajtottak végre. Japán elmaradott feudális államból a régió egyik vezető ipari-katonai nagyhatalma lett. Delegációkat és diákokat küldtek szét a világ minden országába, hogy magukba szívják a nyugati kultúra és tudomány eredményeit. Ezzel nemcsak azt akarták megakadályozni, hogy Japán a nyugati hatalmak befolyása alá kerüljön, hanem egyenlő félként akartak velük szembeszállni.

Az ipar fejlődéséhez nyersanyagok kellettek, amiből Japánnak alig volt, így kereskedelmet kellett folytatnia szomszédjaival, viszont az összes környező ország a japán felemelkedést rossz szemmel néző Kína fennhatósága alatt volt. Ez volt a fő oka az első kínai-japán háborúnak 1894 és 1895 között. A háborúban Japán győzött, átvéve a nagyhatalmi státust Kínától, önállósághoz juttatva Koreát, az egyik fő nyersanyagbázisát, valamint megszerezve Tajvant.

Az indulás

A pezsgést hozó Meidzsi-restauráció éppen Kibataro Oki ifjúkorára esett, és szerencsésen találkozott Oki nyughatatlanságával. Nézzük most párhuzamosan az ország, és benne Oki történetét.

A kormány 1871-ben alapította meg az Iparügyi Minisztérium Távíró Hivatalát, hogy az ország távírással kapcsolatos ügyeit kezelje. Felismerték, hogy szükség van a kommunikáció fejlesztésére az információk megosztásához, beleértve a katonai és a rendőrségi ügyeket is. Mérnököket hívtak Angliából, akik segítettek kiépíteni Japán első távíróvonalait. Ahogy a belföldi távíróhálózat fokozatosan terjeszkedett, szükség lett a távírókezelő és -karbantartó személyzet képzésére is. A fejlett oktatást a School of Technology biztosította.

Oki 1874-ben Yokohamába ment, ahol kitanulta az ezüstműves mesterséget. A szorgalmas fiatalember első osztályú ezüstműves lett, de nyughatatlan volt, és egy idő után úgy döntött, a fővárosban próbál szerencsét. Itt ismerkedett meg Ryuzo Haradával, a School of Technology igazgatójával. Az igazgatóra nagy hatást tettek a fiatalember képességei, és a szárnyai alá

vette őt. Egy a kormány által alkalmazott és nagyra becsült német mérnök tanította, és Kibataro gyorsan fejlődött. Ugyanitt tanult Kiyoshi Itoh is, akit ugyan akkor még nem ismert, de aki később a cég egyik meghatározó vezetője lett.

Az 1870-es évek második felében Kibataro Oki egy kutatócsoportot alapított Shoichi Miyoshi-val és Chujiro Taoka-val közösen. A csoport neve Yarukisha volt. A kommunikációs eszközökhöz fejlesztettek anyagokat és eszközöket, amelyek az importot helyettesítették. 1880-ban felmondott a távíróhivatalban azért, hogy saját vállalatot alapítson.

Kibataro Oki 1881 januárjában alapította meg a Meikosha Ltd-t. Barátaitól kölcsönzött pénzt ahhoz, hogy kibéreljen egy kétemeletes épületet, amelyben volt hely irodának és munkaterületnek is. Kezdetben tíz alkalmazottal dolgozott.

Ki kell emelnem, hogy Oki útja nem egy kitaposott út. Akkor lett volna az, ha megmarad ezüstművesnek. Akkor Japánban ezer emberből egy tudta talán, hogy mi az a távíró. Meglátni ekkor a távközlésben lévő lehetőségeket olyan zsenialitásra utal, amit William Hewlet vagy Bill Gates esetében láthattunk.

És hogyan indult ez a kis cég! Csak két hónap telt el, és márciusban már megjelentek a II. Nemzeti Ipari Kiállításon „microsound” nevű eszközükkel. A Japánba szállított Edison-féle telefonok mikrofonja szénpálcikákat tartalmazott. Ezeket a pálcikákat cserélte szénporra Oki. Az ő mikrofonja a leghalkabb hangokat is tisztán vitte át. Ő alkalmazott először selyemszigetelés helyett szárítottlakk-szigetelést a vezetékeken. Ezek olyan újítások voltak, amelyeket máig alkalmaznak az elektronikai iparban. Akkor, majd 1885-ben Londonban a Feltalálók Nemzetközi Kiállításán második díjjal jutalmazták az eredeti ötleteket.

Az első nehézségek

Oki is, mint a legtöbb vállalkozó úgy gondolta, hogy az eredeti ötletek, a színvonalas termékek rögtön meghozzák a sikert. Nem számolt az ismertség hiányával. Az 1881-es első évük végén olyan kevés megrendelésük volt, hogy felmerült a megszűnés lehetősége is. Oki szabályosan házalni kezdett. Elkezdte körbejárni a kormányzati és rendőri irodákat, sőt még a kis- és nagykereskedőket is, hogy bemutassa a vállalat termékeit: asztali telefonokat, szobacsengőket, különböző kijelzőket, népszerű elektromos orvosi berendezéseket. A Meikosha szerencséje megfordult 1882-ben, amikor a hadseregtől olyan nagy megrendelést kaptak, hogy 1884 végére bővíteniük kellett épületüket, hogy a megnövekedett termelést kezelni tudják.

Kibataro mindig nyitott volt. Minden üzleti lehetőség érdekelte. 1885-ben például, míg egyrészt a Kanagawa prefektúra hivatalától elektromos csengőkre kapott megrendelést, másrészt hiroshimai beszállítóktól kenderfonalat, szúnyogháló, és vontatókötelet vásárolt és ezeket értékesítette Tokióban. A haditengerészet egyik megrendelése négy tonna vontatókötél volt. A kommunikációs berendezésekben használt elektromos huzalok gyártása és értékesítése ekkor növekedni kezdett, és fokozatosan a cég legfontosabb üzleti tevékenységévé vált.

A vállalat szilárd alapokra kerül

1886 februárjában a Meikosha épített egy elektromoshuzal-gyárat Tokióban, elsősorban olyan lakkbevonatú kábelek gyártására, amelyeket tekercsekben használtak. Ugyanebben az évben alapították meg a Tokyo Electric Light vállalatot, így nőtt az igény a lámpákhoz használható vezetékek iránt is.

A Meikosha 1889 februárjában Oki Electric Works-re változtatta a nevét.

Az igazi felfutást az indította el, hogy egyrészt az Oki Electric Works fokozatosan jó hírnevet szerzett mint magas szintű szakmai hozzáértéssel rendelkező magán hírközlőberendezés-gyártó, másrészt 1890-ben kormányzati program indult a telefonos szolgáltatás terjesztésére. Megrendeléseket kapott a cég nem csak a fővárosban, de Japán más területein is.

1890 szeptemberében az Oki Electric Works katalógusa a következő termékeket és üzleti tevékenységeket sorolta fel:

  • Kommunikációs gépek – nyomtatók, telefonok, kommunikációs eszközök katonai felhasználásra
  • Különböző gépek – elektromos generátorok, orvosi berendezések, kijelzők, elektromos csengők, villámhárítók, izzólámpák, ívlámpák
  • Vizsgálóberendezések – ampermérők, kondenzátorok
  • Elemek – Daniel-cellák, hordozható elemek és akkumulátorok katonai felhasználásra
  • Vezetékek, telefonvezetékek, lámpazsinórok, szigetelők
  • Kivitelezés és telepítés – távíróvonalak telepítése, telefonvonalak telepítése, vezetékek felszerelése elektromos lámpákhoz
  • Vizsgálatokhoz kapcsolódó alvállalkozói tevékenységek – elektromos vezetékek tesztelése, szigetelési kísérletek, villámhárító tesztek.

Amikor a cég olyan telefonvonalakat telepített, amelyek lehetővé tették a kommunikációt a Ryounkaku (Japán első nyugati-stílusú felhőkarcolója, a képen) első és tizenkettedik emelete között, a projekt nagy figyelmet kapott. A villámhárítók és az ívlámpák, amelyeket az Oki Electric Works telepített a Ryounkaku tetejére, hatékonyan reklámozták a cég technikai képességeit.

1893-ban lépett be a vállalathoz Kiyoshi Itoh. Ő a School of Technology legelső osztályában tanult, majd segédmérnökként dolgozott a Hírközlési Minisztériumban (a cég sokat köszönhetett annak, hogy sok szállal kötődött a minisztériumhoz). Később a Tokyo Electric Light-nál és a Tanaka Engineering Works-nél dolgozott, mielőtt csatlakozott az Oki & Co.-hoz. Nemsokára értékesítési vezető lett. Annyira kulcsemberré vált a cégnél, hogy Kibataro Oki halála után – több családtaggal együtt – ő vette át a vállalatot.

1894-re a cég Japán vezető távközlési berendezésgyártójává vált. Ez a dátum azért fontos, mert ekkor tört ki a kínai-japán háború hatalmas katonai megrendeléseket generálva az egész ipar számára. Ebből az Oki Electric Works is kivette a részét. Amíg azonban a háború vége 1895-ben sok vállalatnak a csődöt jelentette, Kibataro cége további megrendeléseket kapott. 1896-ban indult ugyanis Japánban az Első Telefonhálózat-kiterjesztési Terv. A hétéves program során az volt a cél, hogy 40 városban hozzanak létre telefonközpontot, az előfizetők számát 22800-ra növeljék, valamint kb. 400 km hosszú telefonvonalat telepítsenek. A terv bevezetésével egyidejűleg a telefonkészülékek és telefonzsinórok iránti kereslet is gyorsan növekedett. Mivel a Hírközlési Minisztériumnak nem volt elég kapacitása az igények kielégítésére, egyre nőtt az import. Az Oki & Co. ki is használta ezt a lehetőséget, és az általa kezelt import termékek vonalát kibővítette a Western Electric Co. termékeivel. 1897 novemberében az Oki & Co. a közvetítő kereskedelemmel szerzett nyeresége nagyobb lett, mint a gyártással szerzett nyereség.

1896 márciusában a vállalat kiszervezte az értékesítési részleget, létrehozva az Oki & Co.-t

A két részleg közül az Oki Electric Works-öt Totaro Katoh irányította. Itoh-al együtt ő is a vállalat kulcsemberének számított. A gyár egy kétszintes épületben volt. Az első szintet a vezetékgyártásnak szentelték, itt számos befűzőgép sorakozott két sorban. A női alkalmazottak buzgón gyártották a különböző zsinórokat a telefonokhoz és a kapcsolótáblákhoz. Más női alkalmazottak a második emeleten dolgoztak, kapcsolótábla-kábeleket és telefonkészülékekhez használt vezetékeket állítottak elő, valamint a távirati és telefonos tekercsek befejező gyártási folyamatát végezték. Kibataro Oki pedig mindenütt ott volt, összefogta a gyárat. Az jelentette neki a legnagyobb örömet, ha a műhelyekben bepiszkította a kezét.

Kibataro Oki 58 éves korában halt meg, 1906. május 29-én. Életét nyugodtan nevezhetjük sikertörténetnek, bár kicsit különbözik az amerikai sztoriktól.

Egyrészt, jókor volt jó helyen, hiszen szinte pontosan születésekor kezdődött egy új, nyitó, vállalkozásbarát korszak Japánban. Rengetegen születtek akkor, mégsem lett mindenkiből vállalatvezető. Kellett tehát Oki tehetsége, újító képessége is, amivel új termékeket, új megoldásokat tudott létrehozni. Ezzel még mindig csak egy megbecsült mérnök lett volna valahol, tehát kellett a vállalkozói attitűd, amellyel ki tudta használni a kínálkozó lehetőségeket: ha gyártani kellett, akkor gyártott, ha importálni kellett, akkor importált, és ha éppen vontatókötélre volt igény, akkor azt. Ez már elég lett volna, de ráadásként jó kapcsolatai voltak az állami szervekkel, akik értékelték a stabilan jó minőséget, és a cég fejlődőképességét, így sok megrendelést adtak a vállalatnak.

Talán most már érthető, amit a bevezetőben írtam. Az OKI távközlési cégként jött létre, és azóta is kapcsolatban van a kommunikációval, az adatfeldolgozással, de ami ma is jellemző rá, az az új megoldások keresése (ma évi 500 millió dollárt költenek fejlesztésre) és az új lehetőségek kihasználása.

Ma fő profiljuk a nyomtatók gyártása. Tökélyre fejlesztették a LED technikát. Nyomtatóik ugyanazt a minőséget nyújtják, mint a nagy versenytársakéi, de kompaktabbak és olcsóbbak azoknál. Az OKI multinacionális vállalattá nőtte ki magát, de központja ma is Tokióban van. Oki idejében néhány százan voltak alkalmazásban, ma húszezer dolgozójuk van világszerte. A cég árbevétele éves szinten több mint 7 milliárd dollár. Ha Kibataro Oki ezt látja egy felhő szélén üldögélve, biztosan elégedett.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani az OKI Systems (Magyarország) Kft.-nek, Érdi-Krausz Gábornak, aki a forrásul szolgáló „Progressive spirit: The 120-Year History of OKI Electric” című könyvet rendelkezésemre bocsájtotta.

Csaba Ernő

Tekintse meg OKI termékeinket webáruházunkban!

Vissza a listára