A Creative Labs (Sound Blaster) története

Közzétéve: 2010.09.23.

Érdekességek
KI-KICSODA az informatikában
Legendás IT cégek
A Bell Telephone Laboratories történeteA Commodore legendájaA Creative Labs (Sound Blaster) történeteA Google történelemA Kingston történeteA NetscapeA SiemensA YahooAlcatelAz ACERAz AdobeAz AMD (Advanced Micro Devices) történeteAz EpsonAz IBM történeteAz INTELAz LGAz SAP érdekességeiCisco SystemsHTC a feltörekvő mobil gyártóKibataro Oki, és az OKI vállalatLenovoLexmarkMotorolaPhilipsSamsungSkypeSony - EricssonTulip ComputersWestern Digital
Protokoll mindenkinek
A Creative Labs (Sound Blaster) története

A 90-es évek elején, akkori munkahelyemen, ha valaki új számítógépet kapott, akkor ahhoz már járt hangszóró is. Akkor ez - különösen Sound Blaster kártyával - luxusnak számított a PC-s világban. Ma már nem az, de ha valaki hangkártyát vesz, még mindig láthatja a dobozán, hogy „SB kompatibilis”.

Kezdetben volt a speaker… pontosabban ma is van: az pittyen egyet, amikor bekapcsoljuk a számítógépet. Talán nehéz elképzelni, de valaha csak ez volt. 1981-ben egy akkori PC-ben egyetlen pici hangszóró volt, az is csak azért, hogy meg tudja szólaltatni az ASCII 07-es karaktert (beep). Valahogy nem gondoltak arra a készítők, hogy az emberek majd szórakozni akarnak a géppel. Egy év múlva a Commodore 64 (külön cikk), amit direkt szórakoztatásra alkottak meg, már 3 csatornán, 9 oktávon tudta megszólaltatni a zenét. Piszkálták is a Commodore (meg Amiga) tulajdonosok a PC-seket emiatt. Az első valamire való hangok, amik még a speaker-ből jöttek ki, a ’.mod’ kiterjesztésű fájlok voltak. Halkan szóltak, és teljesen lefoglalták a processzort (286), multitasknak pedig még híre-hamva sem volt.

Az első hangkártya az Aldib volt 1987-ben, melynek leglényegesebb részét egy Yamaha OPL2 chip alkotta. Digitális jelekkel ugyan nem boldogult, de végre megszólalt a PC. Ekkor alakult meg a Creative Music Systems nevű cég (később Creative Labs), amely ugyancsak hangkártya előállításán dolgozott. Egy évig tartott nekik kinyomozni, melyik FM chipet használta az Aldib. Az apró partizáncég denevérrettentő első Game Blaster (12 csatorna, de iszonyú hangminőség) nevű próbálkozása után (a képen) 1989-ben kihozta Sound Blaster (SB) névre keresztelt Aldib-klónját. Ez viszont már digitális hangrögzítés és -lejátszás funkcióval is rendelkezett, és így lesöpörte az addigra szabvánnyá vált elődöt.

Itt meg kell állnunk egy kicsit. A digitalizált hangok felvétele egy új korszakot nyitott meg. Addig a gépi zenét egy chip generálta (olyan is volt), de ekkor megjelent a MIDI. Ez a technika valódi hangszerek hangjait digitalizálta és tárolta el. Ez után a gép lejátszáskor kiválasztotta a hangszert, és kiadta az adott magasságú és erősségű hangot. Ezt már valóban „zenének” lehetett nevezni. Ezzel a technikával robbant be a Sound Blaster. Később születtek tökéletesebb kártyák (pl. a Roland LAPC1 [jobbra fent] vagy a Covox Sound Master), de vagy az áruk volt túl magas, vagy a játékipar nem támogatta őket, így nem maradtak versenyben.

A Creative maradt és fejlesztett. 1991-ben jelent meg a Sound Blaster Pro, amely elődeinél gyorsabb mintavételt alkalmazott, és volt beépített CD ROM interfésze.

1992-ben új versenytárs jelent meg, az Advanced Gravis, mégpedig egy nagyon jó kártyával: a Gravis Ultrasounddal (GUS [balra]). Ez a kártya rendelkezett először RAM-mal. A hangokat a winchesteren tárolta, onnan töltötte a RAM-jába, a zenei fájlok így lerövidültek, mivel csak a hangszert, a hangmagasságot és hangerősséget tárolták. A radikálisan sötétpirosra színezett, a gépházakban faltól falig terjedő hangkártya hamar belopta magát a vájtfülűek és vastag pénztárcájúak gépeibe. Sokkal jobb volt a Sound Blasternél, de nagy hátránya volt, hogy nem volt kompatibilis az addigra elterjedt SB kártyákkal. (Nem teljesen tisztességes módon a Creative fizetett a játékgyártóknak, hogy ne támogassák a GUS-t). A PCI kártyákat már nem érte meg a cég, 1997-ig küzdött, azután feladta. Persze a Creative is versenyben volt: a nagyon elterjedt SB16 és SB16 Pro után 1995-96 fordulóján megjelent az SB Awe32-vel, ami ugyanazt tudta, mint az Ultrasound, de több volt rajta a memória. Az említett SB16 egyébként alapköve lett a későbbi modelleknek. Nem lehetett hangkártyát eladni, ha nem volt rajta jelezve az SB16-kompatibilitás.

A kilencvenes évek vége mozgalmas volt a Creative számára. A hangkártyák fejlesztése mellett belekóstolt a grafikus kártyák gyártásába is, de az ott lévő éles verseny miatt hamar kiszállni kényszerült (pár év múlva még egyszer megégeti magát ezzel).

A hangkártyák piacán pedig 1997-ben megjelenik az Aureal az A3D 1.0-val. Ez forradalmian új kártya volt, amely 4 hangszóró meghajtására, és ezáltal térbeli hangzás előállítására volt képes. Bár ennek is megvoltak a gyerekbetegségei, 1998-ra szinte minden játék támogatta ezt a kártyát. Fantasztikus élményt nyújtott például egy vizes csatornában hallani a visszhangokat, és a víz csobogását hátulról is! A küzdelem megkezdődött. A Creative-nak lépnie kellett! Lépett is, és ahogy eddig, a piaci verseny mellett egyéb eszközöket is bevetett. Nemsokára megjelent egy saját fejlesztésű 3D-s kártyával, a Sound Blaster Live!-val, amely a saját 3D-s szabványukra (EAX) épült, és a kor legjobb chipje dolgozott benne (EMU10K). A kártya valóban nagyon jól sikerült, és nagyon népszerű is lett. Marketingjüket segítette, hogy az Aureal reklámhadjárata kicsit vértelenre sikerült, talán maguk sem hitték, hogy ennyire jók. Mindemellett a Creative még 1998 elején beperelte az Aureált szabványsértésért. A pert az Aureal 1999 decemberére megnyerte, de az erre kifizetett 7 millió dollár megroppantotta a céget. Hannibáli győzelem volt, felért egy vereséggel.

A Creative továbbra is uralta a piacot, és nem kényelmesedett el. 2000-ben továbbfejlesztette az SB Live! kártyát 5.1 csatornássá, amit már nagyon várt a közönség. Így a számítógép házimozi rendszerként is megállta a helyét. A DeskTop Theater 5.1 DTT2200 erre építve komplett házimozi rendszer volt a Creative-tól.

2001-től indult a Sound Blaster Audigi sorozat. Az ’SB Audigi 2’ jelű 2002-ben, az ’SB Audigi 2 ZS’ jelű 2003-ban, az ’SB Audigi 4’ jelű 2004-ben jelent meg. Gyorsultak a chipek, nőtt a mintavétel gyorsasága, jobb lett a jel/zaj viszony, de áttörés nem történt.

2002-ben a cég megvásárolta a 3DLabs nevű amerikai grafikai vállalatot. Sokan óvták ettől. A 3DLabs kis cég volt, ráadásul veszteséges is. A Creative optimista volt: úgy tűnt, a 3DLabs a közeljövőben befejezi egy olyan új grafikus processzor fejlesztési munkálatait, amely rendkívüli skálázhatóságának köszönhetően a piac minden szegmensében helyt fog állni. Ezen elgondolás részeként bukkantak fel a Wildcat VP kártyák mellett a Graphics Blaster termékek 2003-ban, ezek azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az Nvidia és az ATI öldöklő versenyében a cégnek nem sok esélye volt egy stabil bázis kialakítására. 2006-ban a Creative eladni kényszerült a 3DLabs-et.

2003-tól USB-portra köthető kiegészítőket is forgalomba hoztak. Ezek sokkal jobb hangminőséget garantáltak az integrált kártyáknál, így a notebooktulajdonosok adták a fő vásárlói kört.

Ha már a notebookoknál tartunk, 2004-től PCMCIA formában is kapható lett az SB Audigi 2 ZS, így a játékosok a notebookjukon is élvezhették a 3D hangzást (balra).

Az utolsó kártyasorozat első tagja 2005-ben debütált. X-Fi (Extreme Fidelity) a sorozat jele. A processzor 24 szer több műveletet képes elvégezni másodpercenként, mint az Audigié, de minden más paraméterében is sokkal fejlettebb kártya. A Windows Vista megjelenése okozott némi feszültséget, mivel az illesztőprogram nem működött jól, de az X-Fi 2, már problémamentesen használható minden operációs rendszeren.

Befejezésül nézzük, mit tud a legújabb modell (2010), az X-Fi Titanium HD (lent). Az, hogy a mintavételezés gyorsabb, a jel/zaj viszony jobb, és Dolby Digital-kompatibilis, már szokványos. Az új szolgáltatások a következők:

HX TruStudio PC Sorround: intenzitásszabályzó rendszer, amelynek segítségével a rendszer képes növelni a hangmélység érzetét és megnövelni a térérzetet. Sztereó zenelejátszás esetén is az az érzésünk lesz, hogy a hangok minden irányból érkeznek.

THX TruStudio PC Crystalizer: realisztikusabbá teszi a hangzásvilágot, és javít a tömörített zenék (mp3, iTunes) dinamikáján. (Próbálja visszaadni, ami a tömörítéskor elvész.)

THX TruStudio PC Speaker: az alsó frekvenciatartomány kiemeléséért felelős.

THX TruStudio PC Dialog Plus: a beszédhangokat emeli ki a filmekben, hogy az egyéb effektek, illetve a filmzene ne nyomja el a dialógust.

THX TruStudio PC Smart Volume: a hirtelen jelentkező hangerő- és dinamikaváltásokat kezeli, illetve finomítja, a rendszer folyamatosan figyeli a hangerőt és a hirtelen váltásokat erősítéssel illetve csillapítással simítja el.

Nos, nem akarok ünneprontó lenni, de aki ZENÉT akar hallgatni, azt el lehet üldözni egy olyan ketyerével, amely ennyire átalakítja az eredeti hangzást. Játszani biztosan nagyon jó. Én úgy látom, jót tenne a Creative-nak, ha megjelenne egy versenytárs valami gyökeresen új hangkártyával.

Vissza a listára