Közzétéve: 2010.07.16.
Adobe Systems
A két alapító (a képen):Charles Geschke 1939-ben született Cleveland-ben. A Xavier egyetemen szerzett diplomát 1963-ban, majd a Carnegie-Mellon egyetemen doktorált számítástechnikából 1972-ben. Ezután a Xeroxnál dolgozott tudományos munkatársként.
John Warnock 1940-ben született Salt Lake Cityben. Ő 1961-ben szerzett BS diplomát matematikából és filozófiából, 1964-ben MS diplomát matematikából és 1969-ben doktorált a Utah-i egyetemen. Ekkor dolgozta ki a róla elnevezett algoritmust, amely a rejtett felületek számítógépes modellezését végzi. Ő 1978-ban csatlakozott a Xerox csapatához.
A Xeroxról most elég annyit tudni, hogy a legnagyobb koponyákat gyűjtötte össze, a legjobb fejlesztésekkel rukkolt elő (pl. a lézernyomtató), és az újításaiból általában mások gazdagodtak meg.
A cégalapítás:
Geschke és Warnock 1978-ban a Xeroxnál kezdtek együtt dolgozni. Geschke ekkor szervezett egy csoportot, amelynek a grafika, optika, képfeldolgozás volt a területe. Ők ketten fejlesztettek ki egy oldal leíró nyelvet (Interpressnek hívták), amellyel olyan komplex objektumok is leírhatók voltak, mint a betűtípusok. A cégalapításhoz már csak az kellett, hogy a Xerox kijelentse, hogy az Interpress-t nem szándékozik kereskedelmi forgalomba küldeni.
1982-ben megalapították az Adobe Systems Incorporated vállalatot. Az új céget a Warnock háza mögött folyó Adobe patakról nevezték el, első logójukat (a képen) pedig Marva Warnock, az alapító felesége tervezte.
Az első termék:
Bár a cég már megvolt, az első eladható termékük, a Postscript nyelv, csak 1985-ben jelent meg. A kiindulást természetesen a Xeroxban fejlesztett Interpress adta, de a céljuk egy olyan nyelv kidolgozása volt, amely bármely grafikai objektumot eszközfüggetlen és platformfüggetlen módon printerre vagy képernyőre képes küldeni. Nagy munka volt, de megérte. 1985-ben az ő termékük volt az egyetlen, amelyik ezt tudta.
Hogy a termék jelentőségét érzékeltetni tudjam, egy kis kitérőt kell tennem a képek szerkezetét illetően. A grafikák tárolása kétféleképpen történhet: pixelesen (más néven raszteresen), vagy vektorgrafikusan. Az első módnál a képet pontonként tároljuk, minden pontnak megjegyezve a színét. A másik esetben a képet vonalakra, alakzatokra bontjuk, és ezek rajzolási utasításait tároljuk. (Húzz egy egyenest ettől eddig! Rajzolj kört! Stb.) Ez utóbbi tárolás egyrészt sokkal kisebb helyet foglal, másrészt teljesen pontosan transzformálható (tehát nagyítható, kicsinyíthető, tükrözhető, forgatható, stb.).
Visszatérve a Postscript nyelvhez: már ez előtt is írtak az emberek számítógéppel, illesztettek a szövegbe képeket, és ezeket kinyomtatták. Azután az esetek többségében tépték a hajukat. A szöveg nem úgy volt a papíron, ahogy a monitoron, a kép nem ott volt, a betű mérete más volt, stb. A problémát alapvetően az okozta, hogy fix betűtípusok voltak a gépben is, meg a nyomtatóban is (raszteresen, tehát pixelenként tárolva), amiket nem lehetett tetszőlegesen nagyítani, vagy kicsinyíteni, és a képszerkesztés is gyerekcipőben járt.
A Postscript oldalleíró- és programozási nyelvet a fejlesztők az elektronikus nyomtatás modern ipari szabványának szánták. Mindent vektorossá tett, ezzel biztosítva, hogy tetszőlegesen lehessen méretezni és torzítani a betűket; a betűket és a képeket a megjelenítő eszköz számára értelmezhető formában egységes egészként küldte el. Az információ lefordítását Postscript nyelvre a grafikai programok végezték, tehát a felhasználó nem is tudott róla.
Eszközfüggetlen volt, vagyis ugyanúgy jelent meg minden egy 300 dpi-s nyomtatón, mint egy 1200 dpi-sen. Platformfüggetlen, vagyis pl. Mac-es gépen is alkalmazható.
A Postscript nyelv főbb képességei a következőkben foglalhatók össze:
Azt hiszem, ettől kezdve beszélhetünk valójában grafikai programokról. Persze a fenti lehetőség magával hozta a WYSIWYG (=azt kapod, amit látsz) szövegszerkesztők és táblázatkezelők megjelenését is. Az Adobe létrehozta a Type1 betűtípust, a Microsoft a TrueType-ot. Végül 1996-ban bejelentették az OpenType betűkészletet, amely azóta elterjedt.
Az első igazi grafikus program:
A 80-as évek közepén jelentek meg egy vektorgrafikus rajzoló programmal, az Adobe Illustratorral, Apple Macintosh gépekre, majd 1989-ben jelent meg „a grafikus program” a Photoshop 1.0 szintén Macintoshra. Stabil volt, és nagyon sokat tudott. Nem véletlen, hogy hamarosan uralta a piacot.
1991 tavaszán, Warnock vázolta a PDF fájlformátum lényegét. A cél az volt, hogy a dokumentum bármely alkalmazás által kezelhető legyen, bármely gépen a tartalomtól függetlenül. A formátumot kezelő ingyenes Acrobat Reader azóta is az egyik legnépszerűbb program.
A 90-es években egy újságíró barátom legnagyobb megdöbbenésemre Macintosh gépet mutatott otthonában. A laptól kapta, amelyiknek dolgozott, éppen a nagyon jó grafikai támogatás miatt. Tény, hogy ebben az időben az Adobe kicsit elfelejtkezett az IBM kompatibilis PC-kről.
A Creative Suite család:
Az igazán nagy áttörést a 2003-ban megjelent Creative Suite, a CS család hozta. Az első Standard Edition kiadás a következőket tartalmazta: Adobe Illustrator, Adobe Photoshop, Adobe InDesign, Adobe Version Cue, Adobe Bridge. A Premium Edition magában foglalta még a Adobe GoLive, Adobe Acrobat Professional, Adobe Dreamweaver szoftvereket.
Közben 2000-ben a két alapító nyugdíjba vonult, de még mindketten tagjai az igazgatóságnak.
Egyesülés a Macromediával:
Ekkor vette át a vállalat vezetését Bruce Chizen, (a képen) akinek legnagyobb fegyverténye az egyik erős konkurencia, a Macromedia beolvasztása volt. Ez a cég legalább olyan jó szoftvereket készített, mint az Adobe, és a palettáján olyan termékek is szerepeltek, amelyek az Adobe-én nem, például az animáció-készítő Flash. A fúzió így nagyon előnyös volt. Az ezután megjelenő CS3 termékcsaládnak már nem volt számottevő versenytársa a piacon. Ebben már szerepelt a Macromedia Dreamweaver, Fireworks és Flash programja is, amelyek tényleg a legfejlettebb programok.
A válság:
2007. december 1. óta Shantanu Narayent (a képen) vezeti a céget. Az indiai származású vezető 1997 óta dolgozott már a cégnél, előtte is meghatározó grafikai vállalatoknál dolgozott, és nagyszerű tervekkel állt elő. A válságot azonban ő sem látta előre. 2008 gyenge gazdasági környezete az Adobe-t sem kímélte. Bár a fejlesztések folytatódtak, megjelent a CS4, mégis 600 munkatársuktól meg kellett válniuk. 2009 még rosszabbra sikerült. A CS4 alig fogyott, és újabb 680 embert bocsátottak el.
Én tanárként a Photoshop-ot, a Flash-t, a Fireworks-öt, és a Dreamweaver-t is tanítom, így tudom, hogy ma már képkezelés tekintetében nincsen lehetetlen. Azt hiszem, jobban tudatosítani kellene az emberekben, hogy éppen emiatt nem szabad mindent elhinni, amit látni lehet.
Azt viszont, hogy ma már a kép- és filmábrázolásnak csak a képzeletünk szab határt, a technika nem, - akár jóra, akár megtévesztésre használják az emberek - nagyrészt az Adobe –nek köszönhetjük.
Tekintse meg webáruházunkban Adobe termékeinket!