ekkor alkotta meg a World Wide Web-et a CERN-ben azzal a céllal, hogy a sokféle kultúrából odasereglett kutatógárda minél könnyebben megértse egymást, és megtalálja a keresett információkat.

Ekkor már létezett a Gopher (a képen), amelyet a Minnesotai Egyetem munkatársai készítettek, és amelynek segítségével fájlokat lehetett letöltögetni az Internetről. Nagyon népszerű volt az egyetemek körében, valamint a nagyobb vállalatoknál, ahol a dokumentumok központosított tárolására és kezelésére használták.

1993 több szempontból is fordulópontot jelentett. Egyrészt a Gopher készítői bejelentették, hogy licence díjat fognak kérni a program után, ezért sok felhasználó alternatívát keresett, másrészt április 13-án a CERN szabadon hozzáférhetővé tette a World Wide Web forráskódját, így bárki felhasználhatta és módosíthatta a kódot anélkül, hogy fizetnie kellett volna érte.

Később, még ugyanebben az évben az NCSA (National Center for Supercomputing Applications) kiadott egy alkalmazást, amely egy web-böngésző és egy Gopher kliens ötvözete volt, Mosaic névvel. Fejlesztője Marc Andreessen később a Netscape egyik alapítója lett. Eredetileg csak Unix gépeken volt elérhető és csak forráskód szinten, de 1993. decemberében a Mosaic új verziója már Apple Macintosh és Microsoft Windows telepítőkkel jelent meg. A Mosaic és vele együtt a web népszerűsége meredeken emelkedni kezdett.

Érdekességként idekívánkozik, hogy Tim Berners-Lee a World Wide Web feltalálója, nem csak megdöbbent, hanem hevesen tiltakozott, amikor Marc Andreesen Mosaic-ja lehetővé tette, hogy az általa "komoly információk keresésére" megálmodott világhálón keresztül - gyakran frivol - képeket küldjenek és töltsenek le. Hát igen. Nagyon gyakori, hogy a feltaláló tejesen mást akar készíteni, mint ami végül lesz belőle.

Nézzük, hol volt ekkor a másik alapító, Jim Clark? Ő nem sokkal ezelőtt a Stanfordon tanított computer grafikát. A felette levő emeleten dolgoztak azok, akik megalapították a Sun Microsystems-t. Ugyanennek az épületnek az alagsorában dolgoztak azok, akik megalapították a Cisco-t. 1981-ben Clark is követte ezt a klasszikus Szilikon-völgybeli utat, otthagyta az egyetemet és legjobb diákjainak egy csoportjával megalakította a Silicon Graphics-ot.

Valószínűleg ő volt az első ember, aki a konkrét megvalósítás szintjéig vitte azon elképzeléseit, amelyek nagyon közel álltak a mai értelemben vett digitális televíziózáshoz. Az ő ötlete volt a tele-computer. Cége azon fáradozott, hogy megépítsen egy olyan, a mai beltéri egységekhez (set-top box) hasonlatos, a televíziókészüléken elhelyezhető berendezést, melynek segítségével a készülék akár számítógépként is funkcionálhat.

A Netscape Navigator

Teljesen pontosan kétféle Mosaic született, a Mosaic Netscape, és a Spyglass Mosaic. Az elsőből lett a Netscape, a másodikból az Internet Explorer. 1994-ben Marc Andreesen, Jim Clark és Jim Barksdale (a képen) megalapították a céget. Böngészőjük, a Netscape Navigator nagyon gyorsan népszerű lett még úgy is, hogy a teljes verzió fizetős volt. 1995-ben 80%-ban ezt a böngészőt használták a netezők.

    

Az Internet Explorer

Ebben az évben (1995) született meg a nagy ellenlábas, az Internet Explorer a Microsofttól.
Érdekes, hogy az igazán nagy cégek, akik a fejlődés élvonalában vannak, néha mennyire nem veszik észre az új irányokat. Például az IBM vezetői meg voltak győződve arról, hogy a személyi számítógép üzleti kudarcra van ítélve, és mikor végre versenybe szálltak az Apple-el, akkor annyira sietniük kellett, hogy átengedték Bill Gatesnek az operációs rendszer kifejlesztését. Paradox módon a Microsoft majdnem elkövette ugyanezt a hibát, amikor a 90-es évek közepéig nem vett tudomást az Internetről és a Mosaicról.
Bill Gates-t eredetileg nehezen tudták meggyőzni munkatársai az Internet üzleti hasznosíthatóságáról. Végül talán az az érv győzte meg, hogy a konkurensek böngészőprogramjai esetleg fölfejlődhetnek, és operációs pótrendszerekké válhatnak. Ezzel pedig megszüntetik a Microsoft uralkodó helyzetét az operációs rendszerek terén.

A háború

Gates először tárgyalni próbált a Netscape-el. El akarta érni, hogy Windows alá ne fejlesszenek, de erre a cég nem volt hajlandó. Ekkor kezdődött az első böngésző háború. Így utólag nézve, ezt csak a Microsoft nyerhette meg, mivel ki tudta használni az operációs rendszerek terén meglévő hegemóniáját.

Visszatérve a történethez: a Microsoft azonnal ingyen kezdte terjeszteni az IE 3.0-ás verzióját, ami még messze elmaradt mind tudásban, mind sikerben a Netscape-től. Ekkor tette a Netscape nyílt forráskódúvá a saját böngészőjét. A Redmondiakra mindig is jellemző volt, hogy megpróbálják lehetetlen helyzetbe hozni a versenytársakat, így tettek most is. Azért el kell ismerni, hogy az IE 4.0, amivel előálltak, valóban jó böngésző volt, és a Netscape 4.0 kevesebb újdonsággal jelent meg, inkább csak javítgatásokat tartalmazott.

Az első és legfontosabb lépés az volt, hogy a Microsoft a Windows operációs rendszer részeként árulta a böngészőjét. Ez végzetes volt a Netscape-re nézve, hiszen így az összes Windows felhasználó megkapta az IE-t, minek telepített volna másik böngészőt. De ezen kívül a Microsoft mindent megtett a háború megnyerése érdekében.

• A számítógépgyártókkal kötött megállapodásban az Internet Explorert kötelezővé tette a Windows-zal szállított gépeken, míg a Netscape-et tiltotta.
• Az internetszolgáltatók számára lehetővé tette a böngésző minimális arculatváltoztatását a cégek népszerűsítésére, így sok helyen az előfizetés mellé a Microsoft alternatíváját adták.
• Megállapodott az AOL-lal (az USA és a világ legnagyobb internetszolgáltatója), hogy a cég az Internet Explorert részesítse előnyben a Netscape-pel szemben.
• A Microsoft FrontPage által generált oldalak csak Internet Explorerben voltak normálisan megtekinthetőek. (Ekkor jelentek meg a weblapokon az olyan feliratok, hogy ”Csak xy böngészőben jelenik meg helyesen.”)
• A LAYER kivételével minden lehetséges Netscape-hez köthető szabványt lehetőleg élvezhetően jelenített meg az IE 4.0.
• Saját megoldásokat és technológiákat integrált a böngészőbe, mint például a kezdetekben ActiveX alapú HTML szerkesztő, s ezek egy része a ráépülő fejlesztések kapcsán a böngészőhöz láncolta a felhasználókat.

A CSS szabvány felvétele magától értetődő volt, s talán az egyetlen olyan eszköz volt a harcban, melyet a Netscape-nek is követni kellett volna.

A háború perré változott. A Netscape árukapcsolással vádolta a Microsoftot, amire a válasz az volt, hogy már annyira természetes szükséglet az Internet, hogy ez már az operációs rendszer része kell, hogy legyen. (Tény, hogy a DOS, nevéhez hűen, valóban csak egy lemez-kezelő rendszer volt annak idején, 1996-ban viszont a Windows operációs rendszer egy komplett multimédiás, Internetes számítógép teljes kiszolgálását végezte.) Itt a Netscape-nek csak a bukás juthatott. A Microsoft minden téren nyert, és 2000-re már szinte teljesen kiszorította riválisát.

És a cég lassan megszűnik

1998-ban jelentették be az új böngésző motort (a Gekko-t), de csak 2000-re lett kész a 6.0, ami már ezzel működött. A Mozillának és a Firefoxnak ma is ez a lelke.
A Netscape koporsójába a második szöget az America Online (AOL) verte be, amely 1998-ban 4,2 milliárd dollárért megvásárolta a böngészőfejlesztő céget, ám igazából nem tudták, hogy miként szálljanak harcba az Internet Explorerrel. A Netscape Navigator böngészőre dicstelen sors várt. Elsőként a weboldalát egy híroldallá változtatták át, majd létrehozták a Mozilla Alapítványt egy nagyobb összeggel támogatva, ahová a régi programozó gárda átkerült. A Netscape végleg háttérbe szorult. 2002-ben az IE már elérte a 95%-ot.

Végezetül a Netscape fejlesztői 2007-ben bejelentették a szomorú hírt, amely szerint 2008. február elsején megszüntették alkalmazásaiknak a terméktámogatását (így az utolsó Navigator 9-ét is), ami a dicső Netscape Navigator végét jelentette. A fejlesztők ugyanakkor minden felhasználójukat a Mozilla Firefox használatára buzdították, amelyben a közös munka eredményeként a Navigator a mai napig velünk él.