A Yahoo
Közzétéve: 2010.07.15.
A fenti idézet Jerry Yang-tól, a Yahoo egyik alapítójától származik. A Yahoo volt az első jelentős kereső az Interneten, és a két alapító az első kettő milliárdos, akik internetes céggel keresték a vagyonukat. (a másik David Filo, Jerry barátja)
A két alapító
David Filo 1966-ban született az USA-beli Visconsin államban. Hat éves volt, amikor családja a Luisiana állambeli Moss Bluff városkába költözött. Élete rendezett volt, középiskola, majd a Stanford Egyetemen diplomázott mérnök informatikusként. (Az az igazság, hogy egy egyetemista srác apjaként igazán örülök, hogy végre egy olyan milliárdosról is írhatok, aki végigjárta az iskolákat.)
Jerry, eredeti nevén Yang Chih-Yuan, 1968-ban született Taivanon. Testvérével és édesanyjával tíz éves korában vándoroltak ki az Egyesült Államokba, ahol San Joséban telepedtek le. Anyja az angol nyelv és irodalom professzora volt, és egész családja úgy nevelte, hogy belé oltsa a tudásszomjat. Ő is a Stanfordon végzett, de neki a többiekkel ellentétben 4 év is elég volt a diplomához.
A Yahoo születése
A legtöbb cikk 1994-nél kezdi a történetet, pedig szerintem 1990-től kellene indulni. Mindkét alapító ekkor szerzi meg a diplomáját, kezdenek kutatási asszisztensként dolgozni az egyetemen, és ekkor kezdik írni doktori disszertációjukat az egyetem mellett álló lakókocsijukban. (Ezért tartják a Yahoo-t is garázs-vállalkozásnak.) Az Internet akkor még nem terjedt el úgy, mint ma, de az egyetemeken már stabilan elérhető volt, és használták is. Ők is sok információt gyűjtöttek ennek segítségével. Hogy később is megtaláljanak egy-egy érdekesebb weblapot, linkgyűjteményt készítettek. Egy idő után a gyűjtemény már akkora volt, hogy átláthatatlanná vált, így szükség volt a kategorizálásra, és kellett hozzá egy jó keresőprogram is. Ezt David írta meg C nyelven. 1993-ra Jerry "Akebono" nevű PC-jén volt az adatbázis, míg az azt kezelő program David "Konishiki" nevű számítógépéről futott. Az egész rendszert pedig nyilvánossá tették, és hamarosan nagyon sikeres lett, és nemcsak az egyetemisták körében.
Ezzel megszületett a Yahoo! alapkoncepciója, igaz akkor még "Jerry útikalauza a Világhálóhoz" ("Jerry’s Guide to the World Wide Web") névvel.
Az ötlet jónak, a lakókocsi pedig egyre kisebbnek bizonyult. A hír gyorsan terjedt, és szinte hihetetlen, de 1994 végére már naponta százezren látogatták meg Jerry portálját, amikor valamilyen fontos információt szerettek volna megtalálni az Interneten. Áprilisban született meg a Yahoo! név (a "Yet Another Hierarchical Officious Oracle" elnevezés rövidítéséből, de a szerzőknek tetszett a szótárbeli „goromba” jelentése, valamint a Swift Gulliverében a nyihahák országában élő barbár csőcselék (jehu) elnevezése is), amely minden szempontból telitalálatnak bizonyult.
Sokan állítják, hogy a Yahoo! esetében a név minden. Ez nyilván túlzás, de aligha vitatható, hogy a névválasztás telitalálatnak bizonyult. A Yahoo! tudatos döntés eredménye, mellyel az alapítók a világhálóhoz kapcsolódó életérzésüket szerették volna kifejezni. A Yahoo! kellően meghökkentő és formabontó név volt ahhoz, hogy ne legyen közömbös az emberek számára.
Ekkor már mindketten látták, hogy a program komolyabb lehetőségeket kínál, ezért 1995 elején bejegyeztették vállalatukat, és végigházalták a Szilícium-völgyet indulási támogatásért. Vannak olyan emberek, akiknek tehetségük van ahhoz, hogy megérezzék a jó befektetést. Ilyen volt akkor a "Sequoia Capital" nevű kockázati tőkebefektető is. Az Apple, az Atari, az Oracle, illetve a Cisco elindítása után csaknem 2 millió dollár tőkeinjekcióval útjára bocsátotta a Yahoo-t is. A befektető 2 év múlva 560 millió dollárt tudhatott magáénak ebből az üzletből.
A felhasználók száma ijesztően nőtt. Jerry később így írta le: "az egész munkánk olyan, mint azoké a vasútépítőké, akik csak néhány mérfölddel a robogó gyorsvonat előtt fektetik le a síneket. Állandóan rohanunk, nehogy valami baj legyen."
Ehhez a kereslethez kellett megfelelő vállalati struktúrát építeni. Vezérigazgatónak a választás a Motorola "veteránra", Tim Kooglra esett, aki annak idején szintén a Stanfordon végzett. Ő készítette el augusztusra a Yahoo első üzleti tervét.
A gyors növekedés
1996. április 11. jelentős dátum volt a cég és a Nasdaq történetében is. Ekkor bocsátott ki 2,6 millió részvényt 13 dolláros áron a Yahoo, és a 43 dollárt is érintve, 24,5 $-on fejezte be a napot. Ez volt a Nasdaq második legnagyobb elsőnapos nyeresége, a vállalat értéke pedig elérte a 848 millió dollárt.
1997. májusában a havi letöltések száma elérte az egymilliárdot. A Yahoo volt az USA legkedveltebb keresőprogramja, 63%-os részesedéssel.
1998. májusában indították a Yahoo Shopping webes áruházat, és 3 hónap múlva már 3000 kereskedelmi vállalat vett benne részt, a megrendelések száma pedig egy év alatt közel négyszeresére növekedett. Ettől kezdve mindent megpróbáltak megvalósítani, amit csak az Interneten lehet. Megvásárolták a broadcast.com-ot, és on-line rádió, és TV műsort adtak. Megvették a tajvani üzleti web-oldalt, a Kimot és megjelentek a kínai Internet-piacon is.
2000. júniusában indították a Corporate Yahoo-t, amivel beszálltak a vállalatok közötti (B2B) üzletbe. Tevékenységük a keresésen kívül a kereskedelemre, aukciókra, ingyenes mail szolgáltatásra, hírszolgáltatásra is kiterjedt.
Ekkor azonban két dolog is történt. 1. Az Internet-lufi kipukkadt, ami a hirdetési bevételek csökkenését eredményezte. 2. Beérte őket az 1997-ben alakult Google!
Nehéz idők
Az Internet-lufi kipukkanása mindenkire egyformán hatott, és általában vezető váltással reagáltak a cégek. Nem véletlen, hogy ekkor lett Dr. Eric E. Schmidt a Google, és Terry Semel a Yahoo új vezetője. A Google gyorsabb növekedésének azonban belső okai voltak.
Ez már sokadik cikkem a Szilikon-völgyről, és annyi általánosítást már tudok tenni, hogy ott egy jó ötlettel könnyen lehet vállalatot alapítani, de nagyok csak azok tudnak lenni, akik nem követik, hanem diktálják a fejlődést!
A Google kreativitás alapján vette fel a munkatársait, és heti egy napot mindenkinek egy saját ötletén kellett dolgoznia. Egyszerűen ontották az ötleteket. Már eleve a kereső algoritmusuk fejlettebb volt, mint a Yahoo-é és ekkor vezették be a képkeresést, fájltípus keresést, és az apróbb szolgáltatásokat, pl. a számológépet, de a verseny ekkor már régen nem csak a keresésről szólt. A Google kevesebb látogatón is többet tudott keresni, mint a Yahoo. Ötletesebb volt a reklám-stratégiája. 2001-ben 26 nyelven, 2002-ben már 72 nyelven volt elérhető. Elindult a Google Labs, ahol ki lehetett próbálni az újabb fejlesztéseket, és később: a YuoTube felvásárlása, a Google Earth, mind olyan ötletek, amelyek nem az Internet természetes folyományai, hanem a Google ötletei. Nagyon úgy néz ki, hogy a Jerry által említett vonat már elhagyta őket, és a síneket a Google rakta előtte.
Térjünk vissza a Yahoo-hoz. Talán a fentieket is megmagyarázza, ha kicsit kitérünk az alapítók személyiségére.
Jerry 1997-ben megházasodott. Járja a világot, előadásokat tart. Sokat elmond róla egy idézet tőle. "Hogy őszinte legyek, a részvényeim értékét csak a nap végén, egyszer szoktam megnézni, és tulajdonképpen fogalmam sincs, mennyi részvényem van. Nem nagyon érdekel most a dolog. 28 éves vagyok, és nem azért csináltam a dolgaimat eddig, hogy ennyi pénzre tegyek szert. Nincs egyelőre szükségem erre. Az egész csak papírnak tűnik számomra."
Nézzük David Filo-t. Ma is a Yahoo egyik vezetője, 2002-ig, amíg át nem tértek a PHP-ra, az ő C-ben írt programja működtette a keresőt. 2006-ban vagyonát 2,9 milliárd dollárra becsülték. Ő is házas. Kerüli a nyilvános szerepléseket, rendszeresen adományoz kisebb-nagyobb összegeket egyetemeknek; 2005-ben például 30 millió dollárral támogatta egyetemének műszaki karát. Róla talán az mond a legtöbbet, hogy ő volt az, aki győzködte Larry Page-t, és Sergey Brin-t, a Google két alapítóját, hogy ötletüket ne adják el, hanem alapítsanak önálló céget. Sokáig a Google egyik részvényese volt.
Tömören annyit mondanék róluk, hogy amellett, hogy nagyon szimpatikus emberek, NEM CÁPÁK! Nagyon jól tették, hogy már az elején profi vezetőt kerestek, mert ők nem azok. Viszont a mai napig nem tudtak olyan vezetőt találni a cég élére, aki nem a változások követője, hanem a változások kiagyalója lenne.
2001 táján tartottunk. Az új vezető először is elemzéseket készített a cégről, a legkevésbé nyereséges részektől megszabadult, ilyen volt például az on-line műsorszórás: a FinanceVision pénzügyi hírműsor és a Yahoo Radio. Terry Semel (a képen), és pénzügyi igazgatója, Susan Decker vásárlásokba és szövetségek kötésébe kezdett az üzleti siker érdekében. Megvették a HotJobs.com-ot, ekkor indult új szolgáltatásuk, az álláskereső. Az SBC Communications telefontársasággal kötött együttműködési megállapodás is forgalmat generált a Yahoo számára. Megvásárolták az Overture fizetős keresési szolgáltatást. Az Overture a Yahoo leányvállalata lett és 2003-ban a cég bevételének 20 százalékát adta.
Jó ötletnek tűnt, hogy megvegye a Facebook-ot, de az 1 milliárd dolláros üzlet végül nem sikerült, és ez a Facebook szárnyalását látva kudarc.
A Yahoo 2007-ig nyereséges volt, értéke folyamatosan nőtt, és elérte a 37 milliárd dollárt, ez több mint ezerszer annyi, mint az első részvénykibocsátáskor volt. A baj csak az, hogy a Google uralta a keresési szolgáltatást, átlagosan 40 százalékkal nagyobb reklámbevételt könyvelt el a keresések után, mint a Yahoo, az értéke 160 milliárd dollár lett, és továbbra is gyorsabban nőtt. A Yahoo is jó volt, de hiányzott belőle a pezsgés, a kezdeményezés.
Vissza a jövőbe
2007-re egyértelművé vált, hogy a Yahoo folyamatosan teret veszít a Google-lal szemben. Semel leköszönt, és az új elnök megkereséséig az egyik alapító, Jerry vette át az irányítást. 12000 alkalmazott reménykedett ekkor. Az alapító, aki ráadásul „völgylakó”, visszahozhatta volna az újító szellemet, a kezdeményezést a vállalat életébe. Jerry először is megszerzett egy új pénzügyi igazgatót, Blake Jorgensent, aki a legjobbak egyike volt, és megszüntettek egy komplett menedzsment szintet a vállalatnál a bürokrácia leépítése érdekében. Ebben az évben a Yahoo több kezdeményezéssel is előrukkolt.
Korlátlan tárhelyet kínált a levelező szolgáltatással.
Dalszöveg adatbázist hoztak létre, indulásnál 400000 dalszöveggel, és bár több ilyen is létezett, az övéké volt az első törvényes.
Új keresőt állítottak hadrendbe, ez volt az Alpha. A Google-éhoz hasonlóan az ő új szolgáltatásuk is lehetővé teszi a testre szabható, egyéni keresőoldalak kialakítását. Különösen érdekes, hogy az oldalkép megszerkesztésénél a különböző boxok elrendezését a kényelmes fogd-és-vidd technikával lehetett átrendezni, és a dobozokban akár más keresők eredményei is megjeleníthetők voltak. Az oldalak alján ott a Sponsored Results, vagyis a reklámok helye.
Nem alapvetően fontos, de hazai vonatkozású, hogy egy magyar céget is vásároltak, az IndexTools-t, amelynek szoftvere webes kampányok hatékonyságát volt képes mérni. Ennek technológiáját és fejlesztői gárdáját vették meg.
Mindezen pozitív lépések mellett visszautasították a Microsoft 47 milliárd dolláros vételi ajánlatát, ami pedig nagyon méltányos volt, tekintve, hogy a Yahoo értéke akkor 37 milliárd dollár volt (ma csak 24 milliárd).
A helyzetet jellemzi, hogy megpróbáltak a nagy riválissal, a Google-lel is szövetséget kötni, ami viszont versenyjogi akadályokba ütközött.
Mi marad belőle?
Mivel nem javult a vállalat helyzete, 2009. január közepén új igazgatót neveztek ki Carol Bartz személyében, aki rögtön el is küldte a pénzügyi igazgatót, és 5%-os leépítést valósított meg. A vezető váltást követően a Microsoft új ajánlatot tett.
Itt egy kis kitekintést kell tennünk, ugyanis a Yahoo-tól független események szóltak közbe. Látva a Google előretörését (például a Chrome az operációs rendszerek piacán versenyez, ráadásul kiadták a Chrome Frame-et, ami egy nyílt forrású kiegészítő az Internet Explorerhez. Becsücsül az eszköztárba, és aki használja, 10 - szeres sebességnövekedést ér el. A Microsoft biztonsági rést emleget, ami nem igazán hihető.), a Microsoft Google elleni szövetség létrehozásán fáradozik. Már a fent említett „nagyon kedvező ajánlat” sem volt véletlen, a Redmodiak nem arról híresek, hogy szórják a pénzt. Ahogy egy kormányzati forrás nyilatkozott: „Ezt a forgatókönyvet a Microsoft írja. A Microsoft megszerezte a legjobb, legdrágább lobbistákat, akiket csak meg lehet vásárolni Washingtonban.”.
Visszatérve a Yahoo-hoz, nem meglepő a Microsoft újabb próbálkozása náluk. Végülis szövetségnek mondják a nagyobb profit érdekében, de a hozzáértők szerint „a Yahoo érett gyümölcsként hullott a Microsoft ölébe”.
A részletek: A Yahoo átveszi a Microsoft keresőmotorját, a Binget, ennek ellenében felvállalják a prémium hirdetési piac menedzselését, a jövedelmeken pedig osztozik a két vállalat. Ezzel a Microsoft piacot vásárolt, a Yahoo pedig jelentős bevételhez jut a jövőben, s a két cég reményét fejezte ki, hogy közösen a piacot uraló Google számottevő versenytársává tudnak felnőni. A megegyezésre valószínűleg rábólintanak majd a Google monopolhelyzetére tavaly már rámutató amerikai versenyügyi hatóságok, ugyanis a Google hatalmas súllyal van jelen ezen a piacon: világszinten 67, az Egyesült Államokban 65százalékos a részesedése, míg a Yahoo esetében ezek az adatok 8, illetve 20 százalék (1997: 63% volt).
Eddig tart a történet (2009. október). Magánvéleményem az, hogy a Yahoo csak azért tudott óriássá válni, mert az alapításkor nem volt versenytársa. És még valami. Hiába vezet egy céget nagyon jó pénzügyi menedzsment, ha hiányoznak a szakmai ötletek, nem tud fennmaradni.