„Mindig egy fél lépéssel mások előtt járj!”
(Kintaro Hattori, az Epson elődjének alapítója)
Az
Epson japán vállalat. Aki ezt a cikket olvassa, ne számítson a
megszokott üzleti és technikai zsenik amerikai típusú érvényesülésére.
Azt hiszem, először Japán háború utáni fejlődését kell legalább nagy
vonalakban érinteni.
Japán
A
háború óriási pusztítást okozott Japánban, ráadásul az ország a
gyarmatait is elvesztette, ahonnan nyersanyagokat kapott. Még a
lakosság élelmiszer ellátását sem tudta önerőből biztosítani. Az első
években a nyertes fél, az USA irányította a fő folyamatokat. A későbbi
háborúk kirobbanásának megelőzésére demokráciát és piacgazdaságot
„vezettek be”. Az amerikaiak nem rajongtak Japán fejlesztéséért, de
amikor a Szovjetunió ellenségessé, Kína pedig kommunista országgá vált,
érdekükben állt Japán megerősítése. 1948-ban elengedték a hadi
jóvátételt, majd úgy döntöttek, hogy Japánnak meg kell állnia a saját
lábán. Az állam kiadásait drasztikusan csökkentették, és a japán Yen
értékét 1 USD=360 JPY értéken stabilizálták. Ez volt az átváltási
árfolyam 22 évig és ez volt a japán áruk olcsóságának és export
képességének a fő oka.
A japán ipar
fejlesztése ugyanúgy indult, mint sok más országban a világon:
Energiatermelés, nehézipar, újjáépítés. A fejlesztés koordinálására
létrehozták a MITI-t (Külkereskedelmi és Ipari Minisztérium), vagyis a
fejlődés állami irányítással folytatódott. Nyugati szemmel ez csőd. Az
állam ugyanis végigviszi a döntéseit akkor is, ha azok tévesnek
bizonyulnak. Ez volt az összes tervgazdálkodás hátulütője is. A MITI
ezzel ellentétben jellegzetesen japán volt és jól működött, sőt működik
mind a mai napig. Mik voltak a főbb különbségek?
• Soha nem egy vállalatot támogatott, mindig többet, és vigyázott, hogy megmaradjon közöttük a verseny.
•
Ha a versenyt nem látták elég élesnek, a támogatások fejében mindig
magas követelményeket támasztottak, és nem hagytak kétséget a felől,
hogy a támogatás egy határidő után megszűnik.
• A döntések meghozatalában a nagy vállalatok, akadémiák, kutató intézetek vezetői is részt vettek.
•
A környezet változásaira gyorsan reagáltak. Például, a 70-es évek
elején az olajválságra válaszul leépítették az energiafaló ipari
óriásokat és támogatni kezdték azokat az ágazatokat, amelyek nagy
szellemi hozzáadott értéket tartalmazó terméket produkáltak.
•
Végül a vállalatoknak volt önállóságuk, több japán vállalat ért el
világpiaci sikereket a MITI ellenében. Fogyasztói elektronika, óraipar,
fényképezőgépek gyártása, stb. Jó példa erre a
Sony, amely a Western
Electric-től 1955-ben kifejezetten a MITI instrukciói ellenére vette át
a tranzisztor-technológiát. Az autóipar sem a MITI elképzelései szerint
fejlődött. Hibásnak, rugalmatlannak bizonyult az a koncepció is, hogy a
japán komputerfejlesztésnek az
IBM-technológia átvételére kell
koncentrálnia.
Mutatok egy példát a MITI működésére:
Az
ötvenes évek második felétől kezdve a MITI iparpolitikai célja volt a
japán számítógépes ipar megteremtése. A japán piacot addig egyedüli
szereplőként az IBM uralta. Ennek ellensúlyozására a MITI kiválasztott
hat elektronikai és távközlési vállalatot, s kötelezte őket
számítógépek fejlesztésére és gyártására.
Ugyanakkor garanciát vállalt támogatásukra:
• adókedvezményekkel, előnyös finanszírozási feltételekkel és közvetlen szubvenciókkal;
• az értékesítési kockázatot átvállaló félig állami, félig magán számítógép-lízingelő társaság létrehozásával;
• a behozatallal, a külföldi működő tőkével és a technológiatranszferrel szembeni szelektív piacvédelemmel;
•
olyan vegyes /állami-magán/ kutatási kooperációval, amely a vállalatok
tevékenységének összefogására és a MITI által képviselt célokhoz való
közelítésére irányult.
A MITI működése talán három nagy korszakra tagolható.
Az első
a már említett nehézipari fejlesztés és újjáépítés, amely a világon sok
helyen elindult a háború után. Nem volt nehéz megtalálni a jó irányt, a
cél a fejlett országokhoz való felzárkózás volt.
A második a
70-es évek eleji fordulat a nagy szellemi hozzáadott értékű termékek
felé való nyitás. Az ezután következő szédületes fejlődést nevezi a
világ „japán csodának”. Ez az irányváltás Japán kuriózum volt, de az
irány meghatározásához nem kellett intuíció, csak nyitott szemmel
kellett nézni a fejlettebb nyugati világot, lehetett látni a fejlődés
irányait.
A harmadik már a mai korhoz kapcsolódik. Japán a
világ tudományos és technikai fejlődésének éllovasa lett. Nincs kit
utolérni, nincs kiről másolni. A MITI szerepe is megváltozott. Egyrészt
a Japán vállalatok közötti nagyon kemény versenyben egyfajta külső,
mindenki által elfogadott döntőbíró szerepe van, másrészt az ipar
irányírása helyett egyre inkább a kutatás-fejlesztés költségeit
igyekszik átvállalni a vállalatoktól, ezzel segítve a fejlődésüket.
Japánról
szólva nem szabad megfeledkeznünk a munkáltatók és munkavállalók
speciális mentalitásáról. A japán munkavállaló egy életre vállal
munkát, hűséges a vállalathoz, rendszeresen túlórázik, és a legnagyobb
odafigyeléssel és precizitással dolgozik. A vállalatok pedig nem
bocsátanak el japán munkást. Az alkalmazottak javadalmazása a
pozíciótól és az eltöltött időtől függ leginkább. A munkavállalók
nagyon képzettek, Japánban is volt ugyanis egy oktatási reform, amely a
japán emberek kultúrfölényét volt hivatott létrehozni (mint nálunk a
Klebersberg-féle, ami után ontottuk a Nobel-díjasokat), és ez a fölény
bizony sok világraszóló újításban öltött testet. Japán ipari
szerkezetének sajátos vonása a nagyfokú együttműködés az
óriásvállalatok és a közép- és kisüzemek ezrei, illetve a kisüzemek és
a bedolgozók milliói között. A japán ipar legfontosabb ágazata a
gépgyártás. Az elektrotechnikában, informatikában, ipari robotok
készítésében világhatalomnak számít.
A
japán gazdaságnak egy érzékeny pontja van. A külkereskedelmet
folyamatosan magas szinten kell tartani, másképp nem jutna hozzá a
nélkülözhetetlen energiahordozókhoz és nyersanyagokhoz.
A vállalat fejlődése

Nézzük
ezután magát az Epsont. Talán furcsának tűnik, de a képalkotásáról
híres cég elődje egy óra nagykereskedő vállalkozás volt. Egy kis
érdekesség az ősi japán időmérésről: Az órák a napkeltétől napnyugtáig
terjedő nappalt, és az ezután következő éjszakát 6-6 egyenlő részre
osztották, ez volt egy óra. Mivel a nappalok és az éjszakák hossza
állandóan változik, az órák hossza is változott napról-napra. És ehhez
tudtak időmérő szerkezetet készíteni!
A
vállalkozás 1881-ben alakult K. Hattori and Co. Ltd néven Tokióban,
amikor már Japánban is a nyugati világ 24 órás időmérése terjedt el. A
cég először csak órák forgalmazásával foglalkozott, majd 1892-ben
megszületett az első saját termékük, egy falióra, amelyben megpróbálták
az akkori legfejlettebb technikát alkalmazni. Annyira áthatotta a
cégvezetést ez a szellem, hogy nevet is változtattak: Seikosha Co. Ltd.
lett az új vállalat. A Seikosha magyarul azt jelenti: kiválóságok háza.
Az alapító Kintaro Hattori két jelmondatát ma élő dédunokája Mr. Shinji
Hattori (SEIKO Watch Corporation elnök-vezérigazgatója) is fontosnak
tartja: „Sose állj meg, folyton előre tarts!” „Mindig egy fél lépéssel
mások előtt járj!”
A SEIKO ma az egyik legjobb nevű luxusmárka az órák között. Van olyan sorozatuk,

amelyből
az egész világon csak 500 db-ot adnak el. A cég az induláskor meg sem
közelítette az akkor már világhírű svájci óragyártást, de 1963-ban
megalkotta az első kicsi (asztali méretű) kvarcórát (addig a kvarcórák
minimum bőrönd méretűek voltak), és ettől kezdve minden termékük azzal
kezdődik, hogy „A világ első…”. A világhírt egyébként az 1964-es
olimpia hozta el, ahol a SEIKO volt a rendezvény hivatalos időmérője.
Erre az alkalomra készítettek egy sorozat olyan kvarcórát, amely a mért
időt azonnal ki is nyomtatta. Ezt is kis, asztali méretben, ami akkor
lélegzetelállító újdonságnak számított, és ráirányította a figyelmet a
japán technika magas színvonalára.
1968-ban
kezdték árusítani a világon az első digitális nyomtatót, az EP-101-et.
Ezt a nyomtatót hívták egyszerűen Elektronikus Printernek, és a később
megszülető EPSON márkanév ebből származik, úgymint: EP sons, vagyis az
elektronikus printer fiai. A márkanév 1975-ben született, majd a
SEIKO-ból már régebben kivált Shinshu Seiki Co., Ltd. 1982-ben nevet
változtatott Epson Corporation-re. Három év múlva újabb szerkezeti
változás következett: a Suwa Seikosha Co. Ltd. és az Epson Corporation
egyesülnek Seiko Epson Corporation néven. Érdekességképpen, az eredeti
vállalatból származik az Epsonon kívül a golffelszereléseket gyártó
SEIKO S-Yard vállalat, és a különleges szemüvegeket gyártó SEIKO
Optical is. Mindegyik a saját területén a legjobb akar lenni a világon.
A vállalat nemzetközivé válása 1975-ben indult, egy USA-beli leányvállalattal. Az

európai
központ 1990-ben alakult, Kínában 1998-ban alakult az első
leányvállalat. A terjeszkedés 2007-ig folytatódott, amikor már 107
telephelyen 93279 dolgozót foglalkoztattak. Mára a telephelyek és a
dolgozók száma is csökkent.
Bár Kelet-Európáért a németországi telephely a felelős, néhány fővel 2003-ban megalakult az Epson Magyarország is.
Az Epsont 2003-ban bevezették a tokiói tőzsdére. Az első napon a papír ára 35 százalékkal emelkedett.
A
cég megalakulása óta elsődlegesen fontosnak tartja a környezetvédelmet.
Amellett, hogy folyamatosan a kis energia- és anyag-felhasználású
termékek kidolgozását végzi, 1992-ben minden telephelyén beszüntette az
ózonréteget károsító anyagok használatát, 2001-ben pedig megszerezte az
ISO 14001-es környezetgazdálkodási minősítést az egész vállalatra, az
egész világon.
A termékek fejlődése
A
vállalat történetében alapvető fontosságú az óragyártói múlt, ez a
vonal vezetett el a mikro mechanika, a robotika fejlesztéséhez. Mivel a
kvarcóra miniatürizálása volt az első világraszóló tettük, ennek az
elektronikájához a cégen belül megalapították a félvezető üzletágat,
amely nemsokára kifejlesztette az első IC-t kvarcórákhoz (1971). Az
első digitális kvarc karóra folyadékkristályos kijelzővel világraszóló
siker volt (1973. Az ár mai árfolyamon: 3000000 Ft volt.). 1970 –ben
készítették el a SAM-D-t. Ez egy különleges mágnes, amely megnyitotta
az utat a kisméretű léptető motorok felé, ez lett többek között az
analóg kvarcórák alapja. 1981-ben olyan fényképezőgépet készítettek,
amely tartalmazott egy kvarcórát, egy folyadékkristályos kijelzőt, ez
ráfényképezte a képre a dátumot, és az időt. Ez a modul kategóriájában
standarddá vált.
Kevesen tudják, hogy az első valóban kicsi könnyű hordozható számítógépet az Epson készítette, ez volt a HX-20. Négy
soros, de csak igen keskeny, mindössze húsz oszlopos kijelzője volt.
Ebben a kis 136 dekás gépecskében 16 Kbyte RAM és saját nyomtató volt,
és egy töltéssel akár
ötven órát is üzemelt.
1983-ból az Epson PX-8 érdemel leginkább említést.

80x8 karakteres monokróm LCD paneljén már 480x64 pixeles grafikát is megjeleníthettünk.
Ezek természetesen nem
DOS-kompatibilis gépek voltak, hanem
CP/M operációs rendszert használtak, és
Wordstart,
táblázatkezelőt, és egy
Schedulert
is tartalmaztak a ROM-ban. A memóriabővítés ekkoriban még nem volt
egyszerű dolog, hiszen a SIMM modul csak 1984-ben jelent meg.
Általában speciális cartridge-eken lehetett -- meglehetősen kevés -- memóriát hozzáadni a gépekhez.
A
PX-8 ebben is kivétel: az aljára lehetett csavarozni a bővítést, ami
nemcsak memóriát hanem processzort és saját elemet is tartalmazott. Az
így létrejött gép 120 Kbyte-os "lemeze" meglehetősen jól használható
volt. Ha ennél is több adatra volt szükség, akkor a PX-8-nál kazettákat
kellett igénybe vennünk. Két meghajtója volt, amelyeket a számítógép
vezérelt, a CP/M nem is szalagnak, hanem diszknek látta őket. Így egy
tipikusnak mondható PX-8 A: drive-ja egy 120 Kbyte-os memórialemez
volt, a B: és C: pedig diszknek látott kazetták. Nem csoda tehát, hogy
a PX-8 rendkívül sikeres volt.
Ugyanekkor
jelentkeztek az SSR-H szériával, amely nem más mint egy nagypontosságú
szerelőrobot, vízszintes mozgásokra. Ez volt az Epson első üzleti célú
automatizálási terméke.
Álljon itt az új termékek sora csak felsorolásszerűen, amely bemutatja a hihetetlen fejlesztési ütemet:
1984-ben elkészítik a világon az első színes LCD „zseb” TV-t.
Ugyanekkor: SQ-2000. Az első kereskedelmi Epson tintasugaras nyomtató. (Még 10 évvel később is örültünk a mátrixnak is!)
1987 – SG-615. A műanyag SMD oszcillátor később az egész világon standarddá vált.
1988 – EVF folyadékkristályos modul. A világon az első folyadékkristályos színes kijelző videó kamerákhoz.
1989 – VPJ-700. A világon az első színes, folyadékkristályos projektor.
1993
– Monsieur. A legkisebb önjáró robot, amely bekerült a Guinness
rekordok könyvébe. Ultrahangos motor hajtotta, ez is új fejlesztés volt.
1993 – Epson Stylus 800. Az első tintasugaras nyomtató mikro-piezo technológiával.
1993 – SED 1560 széria. LCD kijelző, amelyben minden képpontot egy külön chip vezérel. Nagyon energiatakarékos.
1993 – ECM-A0662. Monokróm LCD kijelző mobil telefonokhoz.
1994 – HM-3000. Nagy sebességű IC tesztelő robot.
1994 – Epson Stylus Color. Az első 720 dpi-s színes tintasugaras nyomtató.
1994 – ELP-3000. Egy folyadékkristályos projektor nagy fényerővel és nagy felbontással.
1996 – Epson Stylus Photo. 6 színű tintasugaras fotó nyomtató.
1997 – SG-8000 széria. A világon az első programozható kvarc oszcillátor (2,5 MHz-100 MHz)
Talán
már unják is, hogy minden a „világon az első”. Azért álltam meg itt,
mert a 90-es években új helyzet állt elő. Megjelentek ugyanis a
rosszabb minőségű tömegtermékek. Hol volt már a 3000000 Ft-os kvarcóra!
A sarki piacon is nagy volt a választék! Ugyan valóban Japán volt a
technikai éllovas, de egyre kevesebb profitot tudott ebből szerezni,
mert egyre gyorsabban váltak az újdonságok a másolók prédájává. A SEIKO
csoport üzletágai erre más-más választ adtak. Az óragyártók az extra
minőséget, és ezzel a nagyon gazdagokat célozták meg. Az Epson úgy
döntött, hogy minden árkategóriában versenyezni akar, de szűkítette a
termékek körét. Számítógépet egyáltalán nem gyártott, viszont nagyobb
súlyt fektetett a nyomtatók, kivetítők, kijelzők, kvarc eszközök és a
félvezetők gyártásába. Ezeken a területeken továbbra is újító maradt.
Hol is tart ma?

A
tintasugaras nyomtatói akár 162 cm szélességben képesek nyomtatni, 11
különböző tintával. A nyomtatófejben a fúvókák sűrűsége 180-ról 360
dpi-re nőtt. A pontosan gömb alakú tintacseppek mérete és kilökődésük
sebessége állítható. Minden cseppet gyanta bevonat vesz körül, a
nyomtatás olyan egyenletes, hogy OLED (szerves fénykibocsájtók)
képernyők készítésére is alkalmas a technika (erre ma csak az Epson
képes!). A kinyomtatott kép vízálló, és 200 évig tartja a színeit.
Projektorai a 3LCD technológiát alkalmazzák. Ez a cég által kifejlesztett technika a

fényforrás
fehér fényét bontja 3 alapszínre, ezeket külön-külön átvezeti egy-egy
folyadékkristályos pixelen, majd a 3 nyalábot újra egyesíti. Egy
projektor akár 4 különböző képet is ki tud vetíteni egyszerre, van
olyan projektor, amely akár egy tenyéren is elfér, mégis falra
vetíthető képe van, amit akár egy mobiltelefonról is kaphat. A fényerő
a fogyasztás csökkentése mellett is növekedett. USB-vel, de akár
vezeték nélkül is működtethető. A bekapcsolás után néhány másodperccel
már vetít. A felbontás ma 1920x1200 pixelnél tart.

A
Seiko Epson az LCD-kijelzők gyártásánál használt technológiával készült
különleges, hajlékony plasztik felületen létrehozott mikroprocesszort
fejlesztett ki. Az új megoldással készített áramkör nemcsak
hajlékonysága miatt figyelemreméltó, hanem különösen energiatakarékos
is.
A Seiko Epson Corporation az OLED kijelzők fejlesztése
mellett a szerves fénykibocsátó diódák felhasználásának más
lehetőségeit is kutatja, ennek egyik eredményeként elkészült az első
OLED fényforrást tartalmazó nyomtatófej lézernyomtatókhoz.
A Seiko Epson és a Murata Manufacturing közös vállalkozásba kezdett:

együtt
fejlesztik ki azt a drótnélküli gyorstöltőt, amely jelentősen
csökkentené az akkumulátorok töltési idejét. A kompakt drótnélküli
akkumulátortöltő a forradalmi fejlesztéseknek köszönhetően a jelenlegi
akkumulátortöltők egy-két órás töltési idejét kb. 15-20 percre képes
csökkenteni.
Az Epson és a 3M egy
0,3mm vastagságú „Virtual Model” megjelenítőt tesztel. Az Epson hátsó
kivetítéses (rear-projection) technológiáját és a 3M által fejlesztett
0,3-mm vastag (vékony!) Vikuiti filmrétegét használják fel.
A6-os
méretű, hajlékony anyagból készült e-papírt fejlesztettek ki. Az új
termék az Epson SUFTLA technológiáján alapul, mely eléri a Quad-XGA
(1536 x 2048 pixel) felbontást. Az e-papír kis kapszulákból áll,
amelyek egyik oldala sötét, a másik világos, és a vezérlés fordítja át
őket egyik irányból a másikba. A kép megjelenítése tehát csak egyszer
fogyaszt energiát, a kész kép megtartása semmilyen beavatkozást nem
igényel. A SEIKO csoport óragyártó része rögtön lecsapott az
újdonságra, már kapható az elektronikus papír számlapú óra.
Végül
a vállalat céljairól néhány érdekesség. 2006-ig a vállalat víziója egy
olyan cég volt, amely 5 területen a világ legerősebb vállalatai közé
tartozik.
Az 5 terület:
printerek, projektorok, kijelzők, félvezető technika, robottechnika. Ha nem jön közbe a válság, ezt talán elérik, a valóság azonban más lett.
A printerek piacán a
HP
és a Canon után a 3. helyen állnak, ami igen előkelő helyezés, és ez az
üzletág a projektorok és a nagyméretű kijelzőkéhez hasonlóan biztos
profitot eredményez.
A többi ág viszont, elemzéseik szerint, még a
válság után sem hoz számottevő nyereséget. A 2011-ig szóló középtávú
tervük szerint a félvezető üzletágat visszafejlesztik telephelyben és
létszámban annyira, hogy csak az Epson saját szükségleteit elégítse ki.
(Japánban persze szó sincs elbocsájtásokról, a dolgozókat más
részlegekben fogják foglalkoztatni.)
A kvarc eszközök területén
összefognak az Epson Toyokom Co.-val, közös leányvállalatot alapítanak,
mert úgy látják, hogy egymás erősségeit kihasználva piacvezető
eszközöket tudnak létrehozni.
A kis és közepes kijelzők területén
a Sonyval kötnek szövetséget, ugyanezen okból. A robottechnikát
továbbra is fejlesztik, de ezt is döntően a saját igényeik
kielégítésére.
Általában véve pedig meg akarják növelni az
üzletágak közötti együttműködést, hogy az egyik által kifejlesztett
újdonságot a többi is gyorsan alkalmazhassa. Azt, hogy a válság a céget
megrázta, az mutatja a legjobban, hogy felmerült külső ember felvétele
az igazgató tanácsba, amire eddig még nem volt példa.
A verseny pedig nagyon erős. Megjelent Japánban a
Dell
is, és kicsit naiv ötletnek tűnik, hogy a tintasugaras nyomtatóit
árulja, de az olcsó lézernyomtatókkal van esélye. Az utángyártott tinta
is elmaradt haszon az Epsonnak. Régebben pereskedett (sikerrel) az után
gyártókkal, legújabb reakciója viszont már, igaz, hogy csak Kínában,
egy drasztikus árcsökkentés volt.
Végül
evezzünk kellemesebb vizekre. Az Epson marketing stratégiájának célja,
hogy a céget a képkészítéssel, megjelenítéssel kapcsolják össze az
emberek. 2005-ben megalapították az Epson fotóművészeti díjat, amelyet
minden évben olyan osztály vagy egyén kaphat, amely tanulja a
fotóművészetet.
És egy személyes
élmény: A fenti cikkhez alig találtam anyagot, ezért segítséget kértem
egy magyarul megírt e-mail-ben az Epson németországi központjától.
Másnap délelőtt 10 órakor érkezett a segítség magyar nyelven! Ha minden
ügyfelükkel így foglalkoznak, még sokáig az élbolyban lesznek, azt
hiszem.
Tekintse meg Epson termékeinket webáruházunkban!
Válasszon a következő webes olvasók közül: