Az IBM története
Kevesen gondolnák, hogy a „Kék óriás” története 1890-ben kezdődött, pedig így
van. Az USA népessége a tömeges bevándorlás következtében ugyanis olyan gyorsan
nőtt, hogy versenyt írtak ki az 1890-es népszámlálás adatainak feldolgozására.
Ezt a versenyt egy német bevándorló családmár Amerikában született gyermeke,
Herman Hollerith (a képen) nyerte, aki lyukkártyákat, kártyalyukasztó és -olvasó
gépeket használva 4 hét alatt elvégezte a munkát. A később széles körben
alkalmazott lyukkártyákat Hollerith kártyáknak hívták.
Mivel a lyukkártyák alkalmazása egyre népszerűbbé vált, Hollerith céget
alapított 1896-ban, Tabulating Machine Co. Néven. A vállalat nem tűnt ki
semmivel, de szépen prosperált. Az 1910-es évek a nagy trösztök alapításának
divatját hozta, így 1911-ben egy Charles R. Flint nevű nagy trösztszervező
egyesítette Hollerith vállalatát a Computing Scale Co. of America nevű
mérleggyártó vállalattal és az International Time Recording Co. nevű, ipari
időregisztráló berendezéseket fejlesztő és előállító céggel. Az új vállalat
Computing-Tabulating-Recording Co., azaz CTR néven a mérlegektől az ipari
blokkolóórákon, a hús- és sajtszeletelő berendezéseken át a
lyukkártya-leolvasóig gyártotta termékeit. Ez a sokrétűség 3 évig tartott,
amikor 1914-ben Thomas J. Watson ügyvezetőként lépett a vállalat élére. Az ő fő
elképzelése a földrajzi terjeszkedés volt. Miközben kisebb részeket hagyott
leválni a vállalatról, kiterjesztette működésüket Európára, Dél-Amerikára,
Ázsiára és Ausztráliára is.
1924-ben a CTR úgy döntött, hogy az egyre
látványosabb globális megjelenés névváltoztatást igényel. A cég új neve
International Business Machines Corporation; IBM lett.
Az IBM az 1930-as években a gazdasági válság ellenére növekedett. Egyike volt
azon cégeknek, amelyek elsőként kínáltak dolgozóiknak olyan juttatásokat, mint a
kollektív vállalati életbiztosítás (1934), és a fizetett szabadság (1936).
A második világháború kitörésekor minden IBM gyárlétesítményt hadiüzemmé
alakítottak át, s hozzáfogtak bombavető célzókészülékek, puskák és
motoralkatrészek gyártásához is.
A háborús évek alatt, a Harvard Egyetemmel közösen végzett hatéves kutatás
eredményeként készült el 1944-re a Mark I (a képen) programvezérelt számítógép.
Ez volt az első olyan gép,
amely képes volt automatikusan hosszú számításokat
végezni. A több mint 15 méter hosszú, két és fél méternél magasabb és csaknem öt
tonnás berendezés egy másodpercnél kevesebb idő alatt hajtotta végre az
összeadási, hat másodperc alatt a szorzási, 12 másodperc alatt az osztási
feladatokat. Ez messze elmarad napjaink legegyszerűbb zsebszámológépének
teljesítményétől. Két fontos dolog mindenképpen ide kívánkozik. Az egyik, hogy
ez a gép volt az első, amelyik már a híres Neumann elvek alapján működött
(Neumann János magyar származású tudós dolgozta ki a modern számítógépek
működési elveit.). A másik, hogy az IBM-nél akkoriban
úgy számoltak, hogy a jövőben (hosszú távon) kb.:5db számítógép fogyhat évente
az egész világon. Erről nagyon hamar kiderült, hogy tévedés.
Watson, az IBM elnök-vezérigazgatója csaknem négy évtizedes szolgálat után
1952-ben átadta az elnöki széket fiának, Thomas Watson Jr.-nak (a képen). Ahogy
édesapja is inkább a
tabulátorokban, mintsem a mérlegekben és a hússzeletelőkben
látta a vállalat jövőjét, az ifjabb Tom Watson is arra ösztönözte az IBM-et,
hogy a számítástechnikára koncentráljon. Az ifjabb Watson vezetése alatt a
vállalat középméretű táblázat-készítő és írógépgyártó vállalkozásból ipari
óriássá nőtte ki magát: bevételei 900 millió dollárról 8 milliárd dollárra
nőttek, míg az alkalmazottak száma 72 500-ról 270 000-re gyarapodott.
Az 1971-ben bevezetett mágneses hajlékonylemez, az IBM által kifejlesztett
floppy disc egy csapásra a számítógépes adatok legelterjedtebb tárolóeszközévé
vált. (Az adattárolók fejlődésével külön cikk foglalkozik: Lyukkártya, floppy,
cd winchester, ssd) 1973-ban jelent meg az IBM a vonalkódot leolvasó áruházi
pénztárgép-rendszerekkel. (Ezekről is szól egy külön cikk: Vonalkód, és RFID
címmel.)
Amikor 1981-ben John R. Opel került a cég elnök-vezérigazgatói székébe, ez
egyúttal a számítástechnika új korszakának beköszöntét is jelezte. Az IBM
személyi számítógép (Personal Computer, közismert rövidítéssel PC)
megjelenésének köszönhetően az IBM márkanév immár belépett az otthonokba, a
kisvállalkozásokba és az iskolákba is. A PC-t kezdetben 16 kbyte memóriával,
hajlékonylemezes meghajtóval gyártották. Ennek tervezése során fordult elő első
ízben, hogy az IBM külső vállalkozókat bízott meg bizonyos alkatrészek
gyártásával. A processzort az Intel szállította, a DOS (Disk Operating System)
néven ismert operációs rendszert pedig egy 32 fős kis cég, a Microsoft.
Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején az IBM gazdálkodásában egyre
nagyobb zavarok támadtak. 1993-ra a vállalat éves nettó vesztesége már elérte a
nyolcmilliárd dolláros rekordösszeget. 1993. április 1-én ifjabb Louis V.
Gerstner (a képen)
került az IBM élére. Miközben egyre fokozódott a nyomás azok
részéről, akik az IBM-et szerették volna külön, egymástól független vállalatokra
darabolni, Gerstner úgy döntött, egyben tartja a céget. Felismerte, hogy az IBM
egyik legjellemzőbb és legtartósabb erőssége éppen abban rejlett, hogy képes
volt integrált megoldásokat szállítani ügyfeleinek, s így egyszerű
alkatrész-szállítónál többet jelentett szemükben.
Az Internet és a hálózati számítástechnika fokozatos elterjedésével a vállalat
újabb drámai változás tanúja lett az iparágon belül. A Lotus Development Corp.
és a Tivoli Systems Inc. felvásárlásával a szolgáltatási szektor az IBM
legdinamikusabban fejlődő üzletágává vált a maga évi több mint 20 %-os
növekedési rátájával. Itt megint meg kell állnunk egy kicsit. A számítógépek
piaca ugyanis óriási ütemben bővült akkor. Néhány év alatt lecsökkent a
hordozható gépek súlya 1,3 kg-ra, terjedt a TFT képernyő, stb., szóval a
számítógépek eladásával minden rendben volt. És ekkor a cég a szolgáltatások
felé nyit. Nem illik lelőni a poént, de 2009-ben az utolsó negyedéves adatok a
válság közepette profitnövekedést mutatnak, és ez egyértelműen a szolgáltatások
divíziójának köszönhető.
2000-ben lesz a cég elnöke és ügyvezető igazgatója Samuel J. Palmisano. Két év
múlva Palmisanot
az IBM vezérigazgatójává nevezik ki (CEO), sőt októberben az
igazgatótanács elnökévé is megválasztják, amely posztot hivatalosan 2003. január
elsejétől tölti be.
2000 végén az IBM bejelenti történetének legnagyobb befektetését. Ötmilliárd
dollár ráfordítással megkezdi a világ legfejlettebb chipgyárának felépítését az
egyesült államokbeli East Fishkillben, New York államban. Ez mutatja, hogy a
hardverek piacán is erős akar maradni, de nem sokkal ezután a kék óriás
megvásárolja a PwC Consulting nevű céget, amely a PricewaterhouseCoopers
könyvvizsgáló cég tanácsadó leányvállalata. Az ár önmagában is hír: 3,5 milliárd
dollárnyi készpénz és részvény. Ez pedig ugye szolgáltatás.
A 2000 utáni sok eseményből csak címszavakat ragadok ki:
2000: Az IBM személyi számítógép üzletága legyártja tízmilliomodik ThinkPad
notebookját. 2001: Az IBM beépített biztonsági chippel ellátott egyik notebookja
lesz az első olyan hordozható számítógép, amely megkapja a Trusted Computing
Platform Alliance (az iparág adatbiztonsági szabványokkal foglalkozó szervezete)
tanúsítványát.
2002: Kifejlesztik az ImageUltra és a Rapid Restore megoldást, az első ilyen
típusú automatikus adat-helyreállítási technológiát.
2003: Elkészítik az első olyan notebookot, amelynek akkumulátora akár 11 órás
akkumulátoros üzemidőt biztosít.
Új innováció: az Active Protection System - aktív védelmi rendszer, ez a
notebook merevlemezét és az azon tárolt adatokat védi a világon elsőként egy
légzsákszerű megoldással a készülék leejtése esetén.
Az IBM legyártja húszmilliomodik ThinkPad notebookját.
2004: A vállalat személyi számítógép üzletága piacra dobja a ThinkCentre asztali
számítógépek új, ultra kis méretű sorozatát.
Bemutatják az első, beépített ujjlenyomat-olvasóval rendelkező notebook-ot.
Legyártják a százmilliomodik számítógépet (az asztali gépek és a notebookok
együttes száma). 
2005: Az IBM 300 millió dollárt fektet be új szolgáltatásokba, programokba,
szaktanácsadásba és oktatásba. Megállapodás születik a Lenovo-val a személyi számítógép-gyártás átadásáról.
2006: Az IBM vállalja, hogy mindenben teljesíti az EU által a környezet
védelmére meghatározott RoHS követelményeket. (Ezek az elektromos készülékekre
vonatkoznak, és főleg a nehézfémek felhasználását korlátozzák)
2007: A cég továbbra is nagy nyereséget produkál. „Samuel Palmisano, az IBM
elnök-vezérigazgatója hivatalos közleményében elsősorban az IBM széles
spektrumot felölelő üzleti tevékenységével indokolta a jó szereplést, hozzátéve,
hogy vállalata az európai, távol-keleti és fejlődő piacokon egyaránt kiemelkedő
teljesítményt nyújtott. A jó eredményben ugyanakkor szerepet játszott a
nyomtató-üzletág eladásából származó bevétel, illetve némi árfolyamnyereség is.”
Nos, látható a folyamat. A nyomtató üzletágat eladták, szabadulnak a hardvertől.
Ugyanakkor – bár erről az idézet nem tesz említést - a szoftver fejlesztést és a
szolgáltatásokat erősítik.
A 2008 –as év elemzését a válság miatt kicsit részletesebben mutatom be.
Elemzői vélemények szerint az IBM jobb pozícióban van, mint az előző
technológiai válság során, az internet lufi kidurranását követő 2001-2002-es
recessziós időszakban. „Az IBM stratégiája, hogy a profitábilisabb üzletágakra,
mint például a szoftverekre fókuszál. Nettó profitja a gazdasági lassulás
ellenére is növekedni tudott a negyedik negyedévben és a várakozások szerint ez
a trend 2009-ben sem fordul meg.
A vállalat a tavalyi évben meglehetősen aktívnak bizonyult a felvásárlások
tekintetében, csaknem hat szoftvercég akvizícióját hajtotta végre. A legnagyobb
tranzakció a Cognos Inc. 4.9 milliárd dolláros felvásárlása volt, amellyel az
IBM a vállalati teljesítményt követő szoftverekkel bővítette termékpalettáját. A
cég összesen 6.3 milliárd dollárt költött felvásárlásokra, amely rekordértéket
jelent a vállalat történetében Az IBM célja, hogy felvegye a versenyt a
Microsofttal és ügyfeleket csábítson el a szoftveróriástól. Ennek érdekében
például ingyen kínálta a Lotus Symphony nevű szoftvert, amely a Microsoft
Office-szal verseng. Az IBM inkább a kapcsolódó szolgáltatásokból tesz szert
bevételre, mint a licensz értékesítéséből.
Talán érdekes, hogy hogyan határozzák meg a vállalatot az üzleti szakértők: Az
IBM információtechnológiai vállalat, melynek profilja az üzleti tanácsadástól a
kutatásig, hardver és szoftverfejlesztésig terjed. A vállalat ügyfelei között
egyaránt megtalálhatók kis és nagyvállalatok, szinte minden szegmensből, csakúgy
mint különböző kormányzati szervek.
Lehet, hogy a számítástechnikát kicsit háttérbe szorította az üzlet a fenti
leírásban, de be akartam mutatni, hogy a fennmaradás és növekedés milyen
átváltozásokat követel meg az üzleti életben. És szeretném kihangsúlyozni, hogy
zsenialitás kell ahhoz, hogy valaki a hardvereladások csúcspontján meglássa,
hogy mi lesz a következő jó irány: a szoftver és a szolgáltatás.
Nem tudom, hogy Louis V. Gerstner, vagy Samuel J. Palmisano mennyire jó
informatikusok, de azt hiszem zseniális üzletemberek. Látni azt, amit mindenki
lát, és észrevenni azt, amit senki nem vesz észre. Ez a titkuk, és csak nagyon
kevés ember van, aki ezt meg is tudja csinálni.
Mivel az IBM Magyarországon is jelen van, erről is szeretnék néhány érdekességet
kiemelni. 1936-ban Watson Electrical Bookkeeping Ltd. néven alakult meg a hazai
leányvállalat. Ügyfelei főként a bankok és a mindenkori kormányzat voltak. Az
IBM nevet csak 1947-ben vette fel. Azon kevés vállalat közé tartozott, amely
túlélte az államosítást, ugyanis olyan fontos adatbázissal rendelkezett, amit
még a szocialista kormányzat sem mert kockáztatni.
A következő kihívás a COCOM lista megjelenése volt, amely megtiltotta fejlett
nyugati technológiák keletre való eladását. A hazai gyár szakemberei itthoni
műhelyekben próbálták (sikerrel) előállítani a szükséges alkatrészeket. A gyár a
60-as években fejlődésnek indult. Még A. K. Watson, az IBM elnöke is
ellátogatott ide a vállalat 30. születésnapján, és az IBM/360-20-as rendszerének
bemutatásán. A 80-as években megint szigorítottak a COCOM listán, így a cég
nagyon nehéz időt élt át ekkor.
A rendszerváltás után a hazai vállalat nagy fejlődésnek indult. Székesfehérváron
1995 óta működik a
merevlemez gyár, ahová 1999 óta a váci Zollner Elektronik
Kft. gyártja bérmunkában az IBM Storage Enterprise Server tároló rendszereket. A
Shark fantázianevű berendezéseket Vácról szállítják a világ minden tájára.
A székesfehérvári IBM Global Services Kft. távfelügyeleti funkciókat lát el az
IBM EMEA régióban működő rendszerei fölött.
1999-ben Budapesten jött létre az IBM Regionális Pénzügyi Központja, amelynek
feladata több mint 30 európai, afrikai és közel-keleti IBM szervezeti egység
pénzügyi tranzakcióinak lebonyolítása.
Nemrég született egy írás a HP-ról, ugyanezen oldalon. Ott az egész cikk, a cég egyediségét, karakterét mutatta
be, ami a legutóbbi időkig jellemezte a vállalatot. Az IBM-nél nincs ilyen.
Ennél a cégnél éppen az a tanulságos, hogyan kell időben, megfelelően változni a
pénzügyi siker érdekében. Tévedés azt hinni, hogy a két vállalat közül az egyik
jobb, a másik rosszabb. Amelyik cég él, fejlődik, fennmarad, az jó stratégiát
folytat. Ez az egyetlen mérce, és eszerint mindkét cég jól működik.
Az általunk forgalmazott IBM és Lenovo termékek megtekintéséhez kattintson ide!
Válasszon a következő webes olvasók közül: