Kevesen gondolnák, hogy a „Kék óriás” története 1890-ben kezdődött, pedig így van. Az USA népessége a tömeges bevándorlás következtében ugyanis olyan gyorsan nőtt, hogy versenyt írtak ki az 1890-es népszámlálás adatainak feldolgozására. Ezt a versenyt egy német bevándorló családmár Amerikában született gyermeke, Herman Hollerith (a képen) nyerte, aki lyukkártyákat, kártyalyukasztó és -olvasó gépeket használva 4 hét alatt elvégezte a munkát. A később széles körben alkalmazott lyukkártyákat Hollerith kártyáknak hívták.
Mivel a lyukkártyák alkalmazása egyre népszerűbbé vált, Hollerith céget alapított 1896-ban, Tabulating Machine Co. Néven. A vállalat nem tűnt ki semmivel, de szépen prosperált. Az 1910-es évek a nagy trösztök alapításának divatját hozta, így 1911-ben egy Charles R. Flint nevű nagy trösztszervező egyesítette Hollerith vállalatát a Computing Scale Co. of America nevű mérleggyártó vállalattal és az International Time Recording Co. nevű, ipari időregisztráló berendezéseket fejlesztő és előállító céggel. Az új vállalat Computing-Tabulating-Recording Co., azaz CTR néven a mérlegektől az ipari blokkolóórákon, a hús- és sajtszeletelő berendezéseken át a lyukkártya-leolvasóig gyártotta termékeit. Ez a sokrétűség 3 évig tartott, amikor 1914-ben Thomas J. Watson ügyvezetőként lépett a vállalat élére. Az ő fő elképzelése a földrajzi terjeszkedés volt. Miközben kisebb részeket hagyott leválni a vállalatról, kiterjesztette működésüket Európára, Dél-Amerikára, Ázsiára és Ausztráliára is.

1924-ben a CTR úgy döntött, hogy az egyre látványosabb globális megjelenés névváltoztatást igényel. A cég új neve International Business Machines Corporation; IBM lett.
Az IBM az 1930-as években a gazdasági válság ellenére növekedett. Egyike volt azon cégeknek, amelyek elsőként kínáltak dolgozóiknak olyan juttatásokat, mint a kollektív vállalati életbiztosítás (1934), és a fizetett szabadság (1936).

A második világháború kitörésekor minden IBM gyárlétesítményt hadiüzemmé alakítottak át, s hozzáfogtak bombavető célzókészülékek, puskák és motoralkatrészek gyártásához is.
A háborús évek alatt, a Harvard Egyetemmel közösen végzett hatéves kutatás eredményeként készült el 1944-re a Mark I (a képen) programvezérelt számítógép. Ez volt az első olyan gép, amely képes volt automatikusan hosszú számításokat végezni. A több mint 15 méter hosszú, két és fél méternél magasabb és csaknem öt tonnás berendezés egy másodpercnél kevesebb idő alatt hajtotta végre az összeadási, hat másodperc alatt a szorzási, 12 másodperc alatt az osztási feladatokat. Ez messze elmarad napjaink legegyszerűbb zsebszámológépének teljesítményétől. Két fontos dolog mindenképpen ide kívánkozik. Az egyik, hogy ez a gép volt az első, amelyik már a híres Neumann elvek alapján működött (Neumann János magyar származású tudós dolgozta ki a modern számítógépek működési elveit.). A másik, hogy az IBM-nél akkoriban úgy számoltak, hogy a jövőben (hosszú távon) kb.:5db számítógép fogyhat évente az egész világon. Erről nagyon hamar kiderült, hogy tévedés.

Watson, az IBM elnök-vezérigazgatója csaknem négy évtizedes szolgálat után 1952-ben átadta az elnöki széket fiának, Thomas Watson Jr.-nak (a képen). Ahogy édesapja is inkább a tabulátorokban, mintsem a mérlegekben és a hússzeletelőkben látta a vállalat jövőjét, az ifjabb Tom Watson is arra ösztönözte az IBM-et, hogy a számítástechnikára koncentráljon. Az ifjabb Watson vezetése alatt a vállalat középméretű táblázat-készítő és írógépgyártó vállalkozásból ipari óriássá nőtte ki magát: bevételei 900 millió dollárról 8 milliárd dollárra nőttek, míg az alkalmazottak száma 72 500-ról 270 000-re gyarapodott.
Az 1971-ben bevezetett mágneses hajlékonylemez, az IBM által kifejlesztett floppy disc egy csapásra a számítógépes adatok legelterjedtebb tárolóeszközévé vált. (Az adattárolók fejlődésével külön cikk foglalkozik: Lyukkártya, floppy, cd winchester, ssd) 1973-ban jelent meg az IBM a vonalkódot leolvasó áruházi pénztárgép-rendszerekkel. (Ezekről is szól egy külön cikk: Vonalkód, és RFID címmel.)

Amikor 1981-ben John R. Opel került a cég elnök-vezérigazgatói székébe, ez egyúttal a számítástechnika új korszakának beköszöntét is jelezte. Az IBM személyi számítógép (Personal Computer, közismert rövidítéssel PC) megjelenésének köszönhetően az IBM márkanév immár belépett az otthonokba, a kisvállalkozásokba és az iskolákba is. A PC-t kezdetben 16 kbyte memóriával, hajlékonylemezes meghajtóval gyártották. Ennek tervezése során fordult elő első ízben, hogy az IBM külső vállalkozókat bízott meg bizonyos alkatrészek gyártásával. A processzort az Intel szállította, a DOS (Disk Operating System) néven ismert operációs rendszert pedig egy 32 fős kis cég, a Microsoft.

Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején az IBM gazdálkodásában egyre nagyobb zavarok támadtak. 1993-ra a vállalat éves nettó vesztesége már elérte a nyolcmilliárd dolláros rekordösszeget. 1993. április 1-én ifjabb Louis V. Gerstner (a képen) került az IBM élére. Miközben egyre fokozódott a nyomás azok részéről, akik az IBM-et szerették volna külön, egymástól független vállalatokra darabolni, Gerstner úgy döntött, egyben tartja a céget. Felismerte, hogy az IBM egyik legjellemzőbb és legtartósabb erőssége éppen abban rejlett, hogy képes volt integrált megoldásokat szállítani ügyfeleinek, s így egyszerű alkatrész-szállítónál többet jelentett szemükben.
Az Internet és a hálózati számítástechnika fokozatos elterjedésével a vállalat újabb drámai változás tanúja lett az iparágon belül. A Lotus Development Corp. és a Tivoli Systems Inc. felvásárlásával a szolgáltatási szektor az IBM legdinamikusabban fejlődő üzletágává vált a maga évi több mint 20 %-os növekedési rátájával. Itt megint meg kell állnunk egy kicsit. A számítógépek piaca ugyanis óriási ütemben bővült akkor. Néhány év alatt lecsökkent a hordozható gépek súlya 1,3 kg-ra, terjedt a TFT képernyő, stb., szóval a számítógépek eladásával minden rendben volt. És ekkor a cég a szolgáltatások felé nyit. Nem illik lelőni a poént, de 2009-ben az utolsó negyedéves adatok a válság közepette profitnövekedést mutatnak, és ez egyértelműen a szolgáltatások divíziójának köszönhető.

2000-ben lesz a cég elnöke és ügyvezető igazgatója Samuel J. Palmisano. Két év múlva Palmisanot az IBM vezérigazgatójává nevezik ki (CEO), sőt októberben az igazgatótanács elnökévé is megválasztják, amely posztot hivatalosan 2003. január elsejétől tölti be.
2000 végén az IBM bejelenti történetének legnagyobb befektetését. Ötmilliárd dollár ráfordítással megkezdi a világ legfejlettebb chipgyárának felépítését az egyesült államokbeli East Fishkillben, New York államban. Ez mutatja, hogy a hardverek piacán is erős akar maradni, de nem sokkal ezután a kék óriás megvásárolja a PwC Consulting nevű céget, amely a PricewaterhouseCoopers könyvvizsgáló cég tanácsadó leányvállalata. Az ár önmagában is hír: 3,5 milliárd dollárnyi készpénz és részvény. Ez pedig ugye szolgáltatás.

A 2000 utáni sok eseményből csak címszavakat ragadok ki:
2000: Az IBM személyi számítógép üzletága legyártja tízmilliomodik ThinkPad notebookját. 2001: Az IBM beépített biztonsági chippel ellátott egyik notebookja lesz az első olyan hordozható számítógép, amely megkapja a Trusted Computing Platform Alliance (az iparág adatbiztonsági szabványokkal foglalkozó szervezete) tanúsítványát.

2002: Kifejlesztik az ImageUltra és a Rapid Restore megoldást, az első ilyen típusú automatikus adat-helyreállítási technológiát.

2003: Elkészítik az első olyan notebookot, amelynek akkumulátora akár 11 órás akkumulátoros üzemidőt biztosít.
Új innováció: az Active Protection System - aktív védelmi rendszer, ez a notebook merevlemezét és az azon tárolt adatokat védi a világon elsőként egy légzsákszerű megoldással a készülék leejtése esetén.
Az IBM legyártja húszmilliomodik ThinkPad notebookját.

2004: A vállalat személyi számítógép üzletága piacra dobja a ThinkCentre asztali számítógépek új, ultra kis méretű sorozatát.
Bemutatják az első, beépített ujjlenyomat-olvasóval rendelkező notebook-ot.
Legyártják a százmilliomodik számítógépet (az asztali gépek és a notebookok együttes száma).

2005: Az IBM 300 millió dollárt fektet be új szolgáltatásokba, programokba, szaktanácsadásba és oktatásba. Megállapodás születik a Lenovo-val a személyi számítógép-gyártás átadásáról.

2006: Az IBM vállalja, hogy mindenben teljesíti az EU által a környezet védelmére meghatározott RoHS követelményeket. (Ezek az elektromos készülékekre vonatkoznak, és főleg a nehézfémek felhasználását korlátozzák)

2007: A cég továbbra is nagy nyereséget produkál. „Samuel Palmisano, az IBM elnök-vezérigazgatója hivatalos közleményében elsősorban az IBM széles spektrumot felölelő üzleti tevékenységével indokolta a jó szereplést, hozzátéve, hogy vállalata az európai, távol-keleti és fejlődő piacokon egyaránt kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A jó eredményben ugyanakkor szerepet játszott a nyomtató-üzletág eladásából származó bevétel, illetve némi árfolyamnyereség is.”
Nos, látható a folyamat. A nyomtató üzletágat eladták, szabadulnak a hardvertől. Ugyanakkor – bár erről az idézet nem tesz említést - a szoftver fejlesztést és a szolgáltatásokat erősítik.

A 2008 –as év elemzését a válság miatt kicsit részletesebben mutatom be.
Elemzői vélemények szerint az IBM jobb pozícióban van, mint az előző technológiai válság során, az internet lufi kidurranását követő 2001-2002-es recessziós időszakban. „Az IBM stratégiája, hogy a profitábilisabb üzletágakra, mint például a szoftverekre fókuszál. Nettó profitja a gazdasági lassulás ellenére is növekedni tudott a negyedik negyedévben és a várakozások szerint ez a trend 2009-ben sem fordul meg.
A vállalat a tavalyi évben meglehetősen aktívnak bizonyult a felvásárlások tekintetében, csaknem hat szoftvercég akvizícióját hajtotta végre. A legnagyobb tranzakció a Cognos Inc. 4.9 milliárd dolláros felvásárlása volt, amellyel az IBM a vállalati teljesítményt követő szoftverekkel bővítette termékpalettáját. A cég összesen 6.3 milliárd dollárt költött felvásárlásokra, amely rekordértéket jelent a vállalat történetében Az IBM célja, hogy felvegye a versenyt a Microsofttal és ügyfeleket csábítson el a szoftveróriástól. Ennek érdekében például ingyen kínálta a Lotus Symphony nevű szoftvert, amely a Microsoft Office-szal verseng. Az IBM inkább a kapcsolódó szolgáltatásokból tesz szert bevételre, mint a licensz értékesítéséből.
Talán érdekes, hogy hogyan határozzák meg a vállalatot az üzleti szakértők: Az IBM információtechnológiai vállalat, melynek profilja az üzleti tanácsadástól a kutatásig, hardver és szoftverfejlesztésig terjed. A vállalat ügyfelei között egyaránt megtalálhatók kis és nagyvállalatok, szinte minden szegmensből, csakúgy mint különböző kormányzati szervek.

Lehet, hogy a számítástechnikát kicsit háttérbe szorította az üzlet a fenti leírásban, de be akartam mutatni, hogy a fennmaradás és növekedés milyen átváltozásokat követel meg az üzleti életben. És szeretném kihangsúlyozni, hogy zsenialitás kell ahhoz, hogy valaki a hardvereladások csúcspontján meglássa, hogy mi lesz a következő jó irány: a szoftver és a szolgáltatás.
Nem tudom, hogy Louis V. Gerstner, vagy Samuel J. Palmisano mennyire jó informatikusok, de azt hiszem zseniális üzletemberek. Látni azt, amit mindenki lát, és észrevenni azt, amit senki nem vesz észre. Ez a titkuk, és csak nagyon kevés ember van, aki ezt meg is tudja csinálni.

Mivel az IBM Magyarországon is jelen van, erről is szeretnék néhány érdekességet kiemelni. 1936-ban Watson Electrical Bookkeeping Ltd. néven alakult meg a hazai leányvállalat. Ügyfelei főként a bankok és a mindenkori kormányzat voltak. Az IBM nevet csak 1947-ben vette fel. Azon kevés vállalat közé tartozott, amely túlélte az államosítást, ugyanis olyan fontos adatbázissal rendelkezett, amit még a szocialista kormányzat sem mert kockáztatni.
A következő kihívás a COCOM lista megjelenése volt, amely megtiltotta fejlett nyugati technológiák keletre való eladását. A hazai gyár szakemberei itthoni műhelyekben próbálták (sikerrel) előállítani a szükséges alkatrészeket. A gyár a 60-as években fejlődésnek indult. Még A. K. Watson, az IBM elnöke is ellátogatott ide a vállalat 30. születésnapján, és az IBM/360-20-as rendszerének bemutatásán. A 80-as években megint szigorítottak a COCOM listán, így a cég nagyon nehéz időt élt át ekkor.

A rendszerváltás után a hazai vállalat nagy fejlődésnek indult. Székesfehérváron 1995 óta működik a merevlemez gyár, ahová 1999 óta a váci Zollner Elektronik Kft. gyártja bérmunkában az IBM Storage Enterprise Server tároló rendszereket. A Shark fantázianevű berendezéseket Vácról szállítják a világ minden tájára.
A székesfehérvári IBM Global Services Kft. távfelügyeleti funkciókat lát el az IBM EMEA régióban működő rendszerei fölött.

1999-ben Budapesten jött létre az IBM Regionális Pénzügyi Központja, amelynek feladata több mint 30 európai, afrikai és közel-keleti IBM szervezeti egység pénzügyi tranzakcióinak lebonyolítása.

Nemrég született egy írás  a HP-ról, ugyanezen oldalon. Ott az egész cikk, a cég egyediségét, karakterét mutatta be, ami a legutóbbi időkig jellemezte a vállalatot. Az IBM-nél nincs ilyen. Ennél a cégnél éppen az a tanulságos, hogyan kell időben, megfelelően változni a pénzügyi siker érdekében. Tévedés azt hinni, hogy a két vállalat közül az egyik jobb, a másik rosszabb. Amelyik cég él, fejlődik, fennmarad, az jó stratégiát folytat. Ez az egyetlen mérce, és eszerint mindkét cég jól működik.