Len Bosack és Sandy Lerner (a fenti képen) házastársakként, és a Stanford egyetem kutatóiként azon dolgoztak, hogy az egyetem épületeiben külön-külön működő hálózatokat egyesítsék. Ez akkoriban elég nagy problémát jelentett. Nemcsak kábeleket, jelismétlőket, és útválasztókat kellett beépíteni, de meg kellett oldani a különböző protokollok (protokoll: a hálózati gépek közös „nyelve”, amin kommunikálnak egymással) közötti kapcsolatot is. Greg Satz és Kirk Lougheed segítségével megalkották a többprotokollos útválasztót.

fejlődését, vagy csak pillanatnyi ötlet volt, de megalapították a Cisco Systems céget, nevét San Francisco városának nevéből származtatva. Tisztán családi vállalkozás volt, 2 fővel, és az első évben 0 dollár profittal.

Az igazán dinamikus fejlődés 1988-ban indult, két okból is. Az egyik, hogy már egyértelműen látszott, hogy a hálózatok fejlődése egyre gyorsul, a másik, hogy John Morgridge (a képen) lett a cég elnök-vezérigazgatója. Morgridge 29 fővel vette át a céget, amely ugyan képes volt legyártani a világ legfejlettebb útválasztóját, de nem volt képes ebből sok pénzt csinálni. Egy év múlva a Cisco 3 terméket forgalmazott, 111 fővel dolgozott és 27 millió dollár árbevételt produkált. Még egy év múlva megjelentek a tőzsdén, a vállalat értéke 224 millió dollár volt, és fejlesztettek, fejlesztettek, fejlesztettek. A létszám évente duplázódott, hardveres munkatárs éppúgy kellett, mint programozó, mert a hálózati eszközeik egyre jobb szoftveres támogatással kerültek piacra.

1991-ben John Chambers (a képen) lépett a Cisco nemzetközi értékesítési és üzemeltetési területének vezető alelnöki posztjára. Ő volt a következő növekedési periódus fő alakja. A fejlesztések persze folytatódtak, talán gyorsabban is, több emberrel, mint előtte, de ettől kezdve elkezdték szabadalommal védeni őket. Másrészt kihasználták, hogy a Cisco nagy volt, (az árbevétel 1994-ben lépte át az 1 milliárd dollárt), és maradt forrása cégvásárlásokra is.

Ez a stratégia a 2008-as válságig hatalmas dinamizmust adott a cégnek. Az árbevétel már 1995-re (tehát egy év alatt) megduplázódott (meghaladta a 2 milliárd dollárt), és természetesen John Chambers lett a Cisco vezérigazgatója, az igazgatótanács elnökének pedig John Morgridge-et választották.

Meg kell említenünk, hogy ebben az évben 2 munkatárssal megalakult a Cisco Systems Magyarország Kft.

Az átszervezés oka a dinamikus növekedés volt. Eben az évben lépett be a cég tízezredik dolgozója. Három részleget csináltak: a nagyvállalatit, a kis- és középvállalatit, és a szolgáltatót.

Az új kezdeményezés pedig, hogy a Cisco elindította a középiskolás és főiskolás diákoknak szánt Hálózati Akadémia programját, ahol a tanulók négy szemeszter alatt elsajátíthatták a számítógépes hálózatok tervezésével, kiépítésével, illetve karbantartásával kapcsolatos tudásanyagot. A képzés 1997 októberében 64 oktatási intézményben indult. Természetesen a technikát a cég biztosította, és természetesen, aki itt végzett, az továbbra is a Cisco termékeivel akart dolgozni! Nagy ötlet!

1. Bejelenti az ágazatban akkoriban egyedülálló összvállalati szintű biztonsági kezdeményezést.
2. A Cisco és az Intel közös bemutatóján vállalati tűzfalon keresztül bonyolít internetes telefonhívásokat.
3. Bemutatja az IP alapú hang- és faxátviteli piacokat megcélzó első termékeit, és körvonalazza hang -, videó- és adatintegrációs stratégiájának első fázisát.
4. Forgalomba hozza koaxkábeles adatátviteli termékcsaládját.
Ma már ezek mindennapjaink részei, de akkor fantasztikus újítások voltak, és jelzik, hogy a vállalat jól mérte fel a jövőbeni fejlődés fő irányait.
Még egy fontos adalék: A cég ekkor célozza meg Kelet Ázsiát. Ez a korai nyitás volt az oka annak, hogy késleltetve és tompítva hatott a későbbi gazdasági válság a Cisco-ra.

Persze a stratégia tovább él, és ehhez állandó felmérések, jövő kutatás kell. Ekkor például azt jósolták, hogy a nagy fejlődés az optikai eszközök és a városi hálózatok terjeszkedésében várható, tehát a kétezres évek elején erre helyezték a hangsúlyt.

A 2000-es évek nem hoztak olyan dinamikus fejlődést a vállalatnak, mint a 90-es évek, de az akkor elért méretet, árbevételt sikerült megtartani. Néhány hír ezekből az évekből:
A Cisco IOS névre hallgató router operációs rendszerének forráskódja idegen kezekbe került (később kiderült, egy svéd egyetemista volt a tolvaj). Ez érzékenyen érintette a vállalatot, mivel ezzel hamisíthatták a levédett termékeit.
„Jó hír” volt, hogy komoly sebezhetőséget találtak a TCP protokollban. A Cisco persze azonnal reagált, és levédette a hibalehetőség csökkentésére szolgáló megoldásokat.

2005: augusztus 10-én a hálózati technológiának köszönhetően a NASDAQ történetében először nem a Time Square-en lévő MarketSite stúdióban szólaltatták meg a kereskedési nap kezdetét jelző csengőt. A nevezetes napon John Chambers, a Cisco Systems vezérigazgatója és kétezer Cisco-alkalmazott 2500 mérföldes távolságból, a cég San Joséban található központjából nyitotta meg a tőzsdét (a képen).

2007-ben a Cisco felvásárolta az IronPort vállalatot. Az üzenetkezelési és webes biztonsági megoldások piacvezetőjeként ismert IronPort kínálata tökéletesen illeszkedett a Cisco biztonsági portfoliójába. A felvásárlás célpontját azok a berendezések (tehát nem szoftver-, hanem hardvertermékek) jelentették, amelyek a vállalatok levelezését tisztítják meg a spamektől, vírusoktól, férgektől.

Amikor a válság világméretűvé duzzadt (2008), akkor is növekedett a bevétel, mivel Kínában, Indiában, Mexikóban és Oroszországban a megrendelések kiemelkedően nagy értékűek voltak.

2009 azonban már egyértelműen visszaesést hozott. A cég először létszám stopot rendelt el, de ez nem volt elég, új hír, hogy megválik 700 (lehet, hogy 2000) munkatársától. Ez egy 60000 főt foglalkoztató vállalatnál nem sok, de jelzi a meglévő problémákat. Ami azonban a legbiztosabb jele a problémáknak, az az, hogy az eddig nem versenytársnak számító óriásoknak (HP, IBM, Microsoft) is nekiesik a Cisco.

A WebEx felvásárlásával a Cisco végleg új fejezetet nyitott, és deklarálta igényét az egységes kommunikációs piac iránt, amely számára integrált hardver-, és szoftvercsomagokat képes kínálni. A vállalat később egy olyan céget vásárolt fel, mely az Exchange helyére tud lépni. A WebEx portfólióba kerülő PostPath képes gyári telepítésű Outlook klienseket is kiszolgálni. Ez a Microsoft szemében szálka. A HP-nál akkor pattant el a húr, mikor a Cisco, melynek legnagyobb partnere, év elején (2009) közölte, hogy belép a szerverpiacra, hogy egységes számítástechnikai infrastruktúrát szállítson az adatközpontokba, így lényegében a valaha tiszta profillal rendelkező, széleskörű iparági támogatást élvező Cisco mára szinte minden nehézsúlyú szereplővel hadban áll, miközben hazai pályán is új kihívásokkal kell szembenéznie. A 3Com közölte, hogy ismét belép a nagyvállalati switch-ek globális piacára. Elfogyott a Föld? Nem csoda, ha a Microsoft és a HP összefogtak a közös ellenség ellen.